A lengyelországi Sopotban megrendezett találkozón a tagállamok tárcavezetői a magántőke közlekedési infrastruktúra-fejlesztésbe való bevonásának lehetőségeit vitatták meg. A rendezvényen hazánkat Völner Pál képviselte. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infrastruktúráért felelős államtitkár felhívta a figyelmet: a PPP modellt a megelőző években széleskörűen alkalmazták Magyarországon. Épültek ebben a konstrukcióban börtönök, diákszállások, oktatási, kulturális és sportlétesítmények. De két autópálya összesen 360 kilométerének megvalósítására, illetve működtetésére is a magántőke bevonása teremtette meg a lehetőségeket.

Völner Pál arról beszélt: a magyar tapasztalatok szerint, amikor egy ország finanszírozási forrásai szűkösek, a PPP modell rövidtávon segíthet a szükséges projektek megvalósításában és többletforrások fellelésében, hosszú távon azonban túlzott költségekkel járhat. Hazánkban az így épült autópályák létesítése, fenntartása és üzemeltetése után fizetett rendelkezésre állási díjak a GDP közel 0,4 százalékát teszik ki, ami a 3 százalékos költségvetésihiány-kritériumhoz viszonyítva is meglehetősen magas érték.

A PPP modell pozitív és negatív hatásait összegezve a magyar kormány arra a következtetésre jutott, hogy hosszú távon a negatív hatások bizonyulnak döntőnek. A fő tanulság, hogy a kockázatok és az adófizetői előnyök megfelelő megosztása kulcstényező az életképes és fenntartható PPP projektek létrehozása során.

Vagyis, az államtitkár szavaiból kiderült: ha a kockázatok és előnyök megosztása sikerül, a magántőke bevonásával megvalósuló beruházások akár megfelelőek is lehetnek. Egyértelművé vált azonban az is, hogy a hivatalos álláspont szerint hazánk eddig nem találta meg a megfelelő egyensúlyt. Igaz, egyelőre nem is nagyon keresi.

Más kérdés, hogy a találkozón nyilvánvalóvá vált az is: a magánbefektetőkkel való együttműködésről a tagállamok nem mondhatnak le. Az unió 2014-2020 közötti hétéves pénzügyi kerete ugyanis a rendelkezésre álló nemzeti forrásokkal együtt sem lesz elegendő a szükséges infrastrukturális fejlesztések fedezetének előteremtéséhez. Így valós igény mutatkozik innovatív finanszírozási eszközök alkalmazására.

Völner Pál ezzel együtt emlékeztetett: az idén februárban Magyarországon rendezett informális miniszteri találkozó egyik fő megállapítására, amely szerint az innovatív finanszírozási eszközök alkalmazása nem lehet sem rendszerszerű megoldás, sem az állami vagy az európai uniós finanszírozás általános alternatívája. Szerinte hazánk szükség esetén támogatja az esetleges EU-szintű adminisztrációs akadályok lebontását. A magyar álláspont szerint azonban a tagállamoknak sajátosságaikat figyelembe véve önállóan kell dönteniük arról, hogy használják-e a PPP modellt.