Százötvenmilliárd forintos volt a hazai reklámtorta 2011-ben – derült ki a Médiapiac és Kutatás 2012 című konferencián, Tapolcán. A média, a reklám és a marketing területén dolgozó szakemberek fórumán – amelyet harmadik alkalommal rendezett meg a Médiapiac.com – Skriba Judit, a Magyar Reklámszövetség vezetője számolt be a reklámköltések alakulásáról. A torta legnagyobb szeletét továbbra is a televízió birtokolja, bár az 55 milliárdos éves bevétel és a 36 százalékos részesedési arány 2008 óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A sajtó 41,6 milliárdos bevétele – 28 százalékos részesedése – viszont kismértékű emelkedést mutat 2010-hez képest. Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének vezetője arról szólt, hogy 2010-hez képest a lappiaci bevételek 11 százalékot estek (bár a tavalyi prognózist már új módszerrel készítették, a két szám tehát nem teljesen összevethető). Tavaly a nyomtatott sajtó összesített árbevétele a lapeladásból származó több mint 70 milliárd forinttal együtt meghaladta a 111 milliárd forintot, tette hozzá. Novák Péter, az IAB elnöke beszámolója szerint tavaly nettó 30 milliárd forintot, az előző évinél 12 százalékkal többet költöttek internetes reklámokra a hirdetők.

A konferencián Mellár Tamás közgazdász a gazdasági környezetet vázolta; a 2002–2008 közötti időszakot szerinte a fenntartható gazdasági pályáról való letérés jellemezte, ami az államadósság jelentős növekedését is magával hozta. A 2008-ban kezdődő válság hazánkat már eleve sérülékeny állapotban találta; a 2010-es választás után felálló Orbán-kormánynak is fő célkitűzése volt a gazdaság egyensúlyának helyreállítása, de úgy, hogy a megszorítások elkerülésére és az adócsökkentésre tett választási ígéreteiket is tartani tudják. Ezt a hármas célt nem tudták egyidejűleg teljesíteni.

Ekkor próbálkoztak új, különleges források bevonásával, köztük a bankadóval, amelyeket viszont a piac nem tolerált. 2011 nyarán ugyanazt kommunikálták kifelé, hogy minden sínen van, de ez nem fedte a valóságot, hiszen nem tettek eleget a uniós követelményeknek, a korábbi "szabadságharcos" gazdaságpolitikát sem adták fel, és növekedési pályát sem vázoltak fel. Sajnos tény, hangsúlyozta a közgazdász, hogy ugyan vannak még tartalékaink, de ez a fajta szabadságharc nem nyerhető meg, így nem is folytatható sokáig.

Bayer József, az Axel Springer Csoport vezetője előadásában arról beszélt, hogy minden szinten túlfogyasztás alakult ki az utóbbi évtizedekben. "Túlköltünk, gyakran a németek szintjén, és ez nem fenntartható a háztartások számára". Szerinte a nyomtatott sajtó ugyan zsugorodik a példányszámok szintjén, de a legértékesebb – a GDP-termelésben élen járó – közönsége megmarad. Ennek ellentételezésére a digitális "nyomulás" szerinte kevés, a jövőt a komplex médiaszolgáltatásban látja. Mihók Attila, a Ringier ügyvezetője a modernizációt, a koncentrációt és a kooperációt emelte ki előadásában, a versenytársak együttműködését az infrastrukturális költségek megosztására. A "ció-k" közül a racionalizációt és a diverzifikációt is kiemelte, mint a médiapiac további zsugorodásának ellenszerét. Szammer István, a Lapcom ügyvezetője pedig arról beszélt, hogy a nyomtatott gyökerű kiadók alkalmazkodtak már annyira a megváltozott körülményekhez, amennyire leánycégként, nagyvállalatként lehetséges. A fogyasztás visszaesése természetesen érinti a lappiacot is, "a magyar lapok pedig drágák". Lehetőségként ő is az innovációt, a hatékonyságnövelést és a partnerséget hangoztatta.

A médiapiac mellett a kétnapos konferencia első napján szó esett a sajtószabadság helyzetéről is. Weyer Balázs szerint a sajtószabadság problémáit csak részben okozza az új médiatörvény; "ilyen körülmények között is lehet normálisan újságot írni, de az átlagosnál nagyobb elkötelezettséget kíván". Nádori Péter a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete képviseletében arról beszélt, hogy máig sem derült ki, hogyan működik a médiatörvény, mert nem volt annyi ügy. "De ami volt, az igazolja azt a félelmet, hogy van lehetőség az üzletszerűen működő média életének megnehezítésére".