Luxembourgra várnak a magyar devizahitelesek
A remélt 2-3 hónap helyett akár 2-3 évig is eltarthat, mire az Európai Bíróság döntést hoz a magyar devizahitelek törlesztőrészleténél alkalmazott devizaárfolyammal kapcsolatban. A luxembourgi székhelyű szervezet a napokban elutasította a Kúria gyorsított előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása iránti kérelmét, és úgy döntött, az általános szabályok szerint eljárva vizsgálja meg a kérdést. A Kúria az ügy kiemelt társadalmi jelentőségére tekintettel kérte a sürgősséggel a döntést – hiába.
A Kúria Kásler Árpád ügyében kérte az Európai Bíróság segítségét. A Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke korábban azért fordult bíróságoz, mert kifogásolta, hogy az OTP devizában tartja nyilván a még 2008 májusában felvett jelzáloghiteléhez kapcsolódó kezelési költséget, illetve a törlesztőrészleteket a devizaeladási árfolyamon átszámítva szedte be a bank.
Az első fokon eljáró Békés Megyei Bíróság Káslernek adott igazat. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a kezelési költség tekintetében nem találta magát illetékesnek, a törlesztőrészlet kiszámításában azonban szintén az adós javára ítélt. A bíróság szerint a devizaeladási árfolyam alkalmazása nem önmagában tisztességtelen, hanem azért, mert a hitel folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmazott a bank. Az ítélőtábla szerint a törlesztőrészleteket visszamenőlegesen újra kell számolni a vételi árfolyamon, a különbözet pedig visszajár Káslernek.
Az OTP ezek után fordult a Kúriához felülvizsgálatért. Kérelmében elsősorban arra hivatkozott, hogy a szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét a bíróság nem vizsgálhatja a szerződés megkötése idején hatályos Polgári Törvénykönyv szerint akkor, ha a szerződés világos és érthető. Megítélése szerint a bankot megillető árfolyam-különbözet az ellenszolgáltatás része.
A Kúria több kérdésben vár választ az Európai Bíróságtól. A devizahiteleknél az átváltási árfolyamokat meghatározó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötések valóban elválaszthatatlan, szerves részét képezik az ellenszolgáltatásnak? Amennyiben nem, az eladási és vételi árfolyam különbözete olyan díjazásnak tekintendő, amelynek a szolgáltatással arányban állása a tisztességtelenség szempontjából nem vizsgálható? Utóbbi körben van-e jelentősége annak, hogy a bank és ügyfele között a deviza átváltására tényleges sor került vagy sem?
A Kúria abban is kikérte a luxembourgi szervezet véleményét, hogy a "világos és érthető" feltételek mit jelentenek. A fogyasztó számára kell önmagukban nyelvtanilag világosnak és érthetőnek lenniük, vagy ezen túlmenően a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie?
Az OTP által is követett eljárás korábban általános banki gyakorlat volt, a legtöbb pénzintézet így járt el. Amikor az ügyfél megkapta devizahitelét, a bankok a svájci frankban, euróban vagy japán jenben nyilvántartott adósságot vételi árfolyamon számították át forintra, míg a havi törlesztőrészletek kiszámításánál devizaeladási árfolyamot alkalmaztak. A kettő közötti különbség akár 5-6 százalék is lehetett – az első és a másodfokon eljáró bíróság szerint pont ezért volt tisztességtelen, mert így nulla százalékos kamat és kezelési költség, illetve változatlan devizaárfolyam mellett is ennyivel többet kellett visszafizetnie az adósnak.
Ugyan a parlament 2010 őszén a hitelintézeti törvény módosításával előírta, hogy a bankok csak deviza-középárfolyamot használhatnak a törlesztőrészlet kiszámításához (sajátjukat vagy a jegybankét), de a tét így is óriási. A pénzintézetek ezt megelőzően, a 2010 novemberéig folytatott gyakorlattal becslések szerint összességében 80-100 milliárd forintot szedtek be, vagyis ha a Kúria úgy ítéli meg, hogy jogsértés történt, akkor ennyit kell visszafizetniük devizahiteles ügyfeleiknek.
A Kúria iránymutatására azért is szükség lenne, mert közben sorra születnek a témában az egymásnak ellentmondó ítéletek. Decemberben a Fővárosi Törvényszék úgy döntött: semmis az a kölcsönszerződés, amelynél a szerződésben nincs leírva az adóst terhelő minden költség, így a devizaeladási és -vételi árfolyam különbsége. Ezzel szemben idén februári ítéletében a Szolnoki Törvényszék úgy döntött: az árfolyamrés nem költség, azt a teljes hiteldíjmutatónak nem kell tartalmaznia. E két utóbbi pert egyébként szintén az OTP ellen indították.
