Lőttek az online aukciózásnak
A hazai online aukciós piacon két nagy szereplő osztozik: a Sanoma-háttérrel alapított TeszVesz, és a több kézen keresztülment, jelenleg egy dél-afrikai internetes befektetőhöz tartozó Vatera. Ketten együtt legalább a piac 90 százalékát lefedik, bár az utóbbi időben sorra jelnetek meg a kisebb, általában egy-egy termékkörre szakosdott árverési oldalak. A Vaterának több mint 600 ezer regisztrált felhasználója van. A TeszVesz valamivel kisebb, de ketten együtt - ha az átfedéseket nem számítjuk - így is legalább egymillió ügyféllel rendelkeznek, vagyis hatalmas üzletről van szó (a méreteket jól jellemzi a Vateráért nemrég kifizetett 3,7 milliárd forintos vételár is).
A portálokon mindent lehet kapni, a filléres használt ruhától a milliós ékszerig vagy sportkocsiig és persze szerencsés esetben bármit el is lehet adni. Az árverési oldalak üzemeltetői nem folynak bele a vevők és az eladók közötti kapcsolatba, csupán a felületet biztosítják hozzá, és beszedik a jutalékot.
A licitbizniszre sokan egész egzisztenciát építettek, vagy kiegészítették vele a meglévőt: van olyan ismert antikvitás-kereskedő, aki felszámolta az üzletét, és a teljes kínálatát átvitte a Vaterára (azóta üzlet helyett csak egy olcsó raktárat bérel). Még gyakoribb, hogy a valóságos bolotokat kiegészítik az árverési oldalak kínálta virtuális kirakattal (például rengeteg óra, telefon és számítógépüzlet van jelen folyamatosan a portálokon).
Eddig mindez alapvetően ingyenes volt (leszámítva a sikeres üzletek után beszedett, a TeszVeszen az eladási ár 4, a Vaterán a 6 százalékára rúgó jutalékot), a listázási díj bevezetése azonban gyökeresen megváltoztatja a kialakult viszonyokat. Bár a díj relatíve alacsony (a legolcsóbb árkategóriában csupán termékenként 5 forint), és a létrejött üzletek esetében utólag ezt is visszatérítik, mégis drasztikusan megnövelheti az eladással járó kiadásokat.
A díjakat ugyanis minden feltöltés után (azaz minden aukciónál újra) meg kell fizetni, néha akár kétnaponként. Ez különösen azoknak lesz fájó, akik több száz termékkel vannak fent egyszerre valamelyik oldalon (ami egyáltalán nem számít ritkaságnak) ők most, ha ki akarnak szállni, a feltöltésekre fordított rengeteg időt is elbukják.
A témával foglalkozó internetes fórumokon konkrét példákat is lehet olvasni a költségnövekedésre. „Én árulok 300 db 200 ft-os cd lemezt különböző előadóktól" - írja az egyik felhasználó. „Ezért az új rendszerben 1500 forintot kell fizetnem listázási díjként. Viszont egy körben átlagosan csak 7 darabot szoktam eladni, vagyis 1400 forint a bevétel - tehát deficites az egész, még én fizetek rá 100 forintot".
A TeszVesz honlapján azzal indokolják a listázási díj bevezetését, hogy „túl sok az áru, és túl kevés a sikeres aukció". A hivatalos álláspont szerint arra próbálják meg rávenni az ügyfeleket, hogy kevesebb, de jobban gondozott aukciót indítsanak, szép képekkel, pontos áruleírással, így nagyobb lesz a sikerarány. A valóságban azonban nyilván az a cél, hogy az olcsó holmi tűnjön el az oldalról, ne foglalja fölöslegesen a tárhelyet, és csak a drága, magas jutalékú árukat hozzák ide a felhasználók.
Egy ilyen díjemelést öngyilkosság lett volna egyoldalúan meglépni - hétfőig sokan nem is értették a TeszVesz döntését, hiszen egyértelműnek látszott, hogy a Vatera karjaiba taszítja vele a saját ügyfeleit. Egy hétfő esti körlevélből azonban kiderült, hogy április elején a Vatera is bevezeti a listázási díjat.
A TeszVesz honlapján nemrég megjelent egy közlemény, amely szerint az eddig a Sanomához tartozó TeszVesz.hu-t megvette a délafrikai központú Naspers médiavállalat online divíziója, a MIH Internet Europe - amely történetesen a Vatera.hu tulajdonosa. Az eladás bejelentésekor a felek azt ígérték, hogy „a következő időszakban maradnak a jelenlegi viszonyok, a márkák és a hozzájuk kapcsolódó technológiák sem változnak".
