A külföldi jegybankok nagy napját a japán kezdte, amelynek bejelentését a tokiói tőzsde kitörő örömmel, több mint kétszázalékos emelkedéssel, a jen pedig nagy árfolyamvesztéssel honorálta. A decemberi választások győztese, Abe Shinzo kormányfő új jegybankelnököt jelölt nemrégiben, Kuroda Haruhikót, aki csütörtökön nagyszabású programot hirdetett a 15 éve tartó defláció megszüntetésére. Két év alatt két százalékra gyorsítaná az infláció iramát a jegybank, s ezért megkétszerezni tervezi a monetáris bázist, azaz a forgalomban lévő készpénz mennyiségét és a jegybanknál tartott kereskedelmi banki tartalékok összegét. Havi 7,5 billió jen (78 milliárd dollár) értékben vásárolnak értékpapírokat, főként állampapírokat, a korábbi mennyiség kétszeresét fordítják ilyen célra. Eltörlik a vásárlások plafonját és növelik a portfólióban lévő kötvények futamidejét.

A jegybankelnök hangsúlyozta, hogy ezzel véget vetnek az áresésnek, de nem kívánják közvetlenül finanszírozni az állami költekezést. Bár az államadósság a GDP-hez mérve már 200 százalék körül alakul, a kormány fiskális ösztönzést is bevetne, s egyelőre a nemzetközi szervezetek a lépéseket inkább üdvözlik. A kevés kétkedő szakértő viszont pénzügyi buborékok felfújódásától tart.

Sorban a második bejelentést a Bank of England tette csütörtökön, ám bizonyos értelemben éppen ellenkezőleg döntött, mint a tokiói kamatmeghatározó bizottság. Marad a 0,5 százalékos irányadó kamat, de a korábbi, 375 milliárd fontos, tavaly év végéig alkalmazott értékpapír-vásárlási programot nem bővítik. Megfigyelők szerint ez Marvyn King elnök vereségeként értékelhető a monetáris bizottságban. A tagok zöme ugyanis aggódik, hogy a kétszázalékos célnál immár tartósan magasabb infláció beépül a várakozásokba, s ezért nem adta hozzájárulását további jegybanki könnyítéshez.

A borús brit gazdasági kilátások miatt – öt éven belül harmadszor fenyeget a recesszió veszélye – előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy tovább lazítsanak. Februárban 2,8 százalékos inflációt mértek, ám George Osborne pénzügyminiszter – Mervyn King és az őt nyáron váltó Mark Carney beleegyezésével – engedélyezte a Bank of England számára, hogy a célnál magasabb inflációt rugalmasan kezelje. Elemzők szerint májusban a monetáris politika felülvizsgálatakor, vagy a júliusi elnökváltás után újabb könnyítés várható a jegybank részéről a gazdaság támogatása érdekében.

Az EKB elnökének délutáni tájékoztatóját nagy érdeklődés előzte meg, bár az európai jegybank is úgy határozott, hogy nem változtat a 0,75 százalékos irányadó kamaton. A piac arra várt, hogy a zavaros ciprusi válságkezelés után és a recessziós hangulatban Mario Draghi utal legalább a B tervre, amelynek belátható időn belül része lehetne a kamatcsökkentés, továbbá a kereskedelmi bankoknak nyújtott olcsó hitel, illetve a hitelezés ösztönzése. A jegybankelnök ugyanis már korábban is utalt rá: aggasztja, hogy a széttöredezett euróövezeti pénzügyi piacon egyes országokban különösen a kis- és középvállalatok nagyon drágán és nehezen jutnak hitelhez. Elsősorban Olaszországra és Spanyolországra gondolt.

A kérdésekre reagálva Draghi azonban azt mondta, hogy tanulmányozták más jegybankok nem szokványos intézkedéseit, s a tapasztalat számos esetben „nem éppen bátorító”. Az EKB-nak a hitelezést ösztönző korábbi ötletei egyes eurózóna-beli országokban jól működnek, másutt kudarcot vallottak, s az okokat még tanulmányozni kell. Hozzátette: az EKB a bankokat sem feltőkésíteni, sem a kormányok strukturális reformjait pótolni nem tudja.

Amire minél előbb szükség lenne, az a bankunió megvalósítása. Ez oldhatná az valutaövezetben a piacok széttöredezettségének a problémáját. A egységes felügyeleti, feltőkésítési, szanálási, átalakítási rendszer hiányára rámutatott a ciprusi válság is.

Szintén újságírói kérdésre kifejtette: az EKB ellenezte a betétbiztosítás alá eső betétek megadóztatását Cipruson, de az első egyeztetés mégis „nem túl bölcs” megállapodással ért véget, ám az alkut hamar módosították. Leszögezte, hogy a ciprusi megoldás nem lehet példa más esetekben, s úgy fogalmazott, hogy az eurócsoport elnökét, a holland pénzügyminisztert nyilván félreértették.

Ami a gazdasági kilátásokat illeti, a második félévben javulás várható az eurózónában, de nagyok a kockázatok, amelyek a kereslet és a bizalom hiányából fakadnak.