Leáldozóban a hipermarket-dinoszauruszoknak?
Akár jelképesnek is lehet mondani, ami nemrégiben az Auchan újonnan kinevezett igazgatójától, Dominique Docoux-tól elhangzott: az áruházlánc a továbbiakban a vidéki városokban kíván terjeszkedni, és immáron az eddigieknél kisebb méretű áruházakat nyitna.
A kijelentés hátteréül: elődje az itt több, mint egy évtizeden át vezérigazgatóskodott Jean Paul Filliat többször leszögezte: bár a többi hipermarket vetélytársuk akkor már sorra nyitotta a kisebb egységeiket, azonban az Auchan továbbra is nagyméretű hipermarketekben látja a jövőt. „Ehhez értünk legjobban” szögezte le akkoriban Filiat.
Az idők megváltozhattak, és ezt nemcsak az példázza, hogy az Auchan is a kisebb üzletek felé tekintget. Korábban a Tesco, és a Spar is egyre több, kis méretű, városközponti üzleteket kezdett nyitni. (Különösen, hogy a Spar időközben megszerezte a Tengelmanntól az itteni Plus-diszkont hálózatot, amivel egy csapásra a kisebb méretű üzletek kerültek többségbe a Spar-hálózaton belül.)
Bár a cégek újabban meglehetősen szűkszavúan nyilatkoznak a hálózatfejlesztési terveiről, (ami lényegében azzal magyarázható, hogy nem akarnak újabb muníciót adni a kormányzati kommunikációnak) azonban úgy tudni, hogy a jövőre tervezett beruházásaik egy jó része is már kisebb üzlet lesz.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatiból kiderül, hogy a válság kirobbanásáig 2008-ig folyamatosan nőtt az áruházak átlagos mérete, így a korábbi 100 négyzetméter körüli méretről 141 négyzetméterre nőtt 2008-ra. (Ugyanakkor az élelmiszerbolt-hálózat jellemzően kisboltokat érintő leépülése miatt ez javarészt a nagyobb méretű áruházak előretörését mutatja.
Azonban még a nagyjából 2008-ig tartó bevásárló bumm éveiben is a nagy, városszéli hipermarketek már egyre ritkábban nyitottak olyan nagy, ötezer négyzetméter feletti egységet, ami a hiperek itteni megjelenésekor megszokottnak volt mondható.
Ez azzal magyarázható, hogy a hipermarketek itteni megtelepedésük idején arra játszottak, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb piaci lefedettséget érjenek el. Ehhez pedig kézenfekvő volt a nagy méretű áruházak erőltetése – különösen, hogy eleinte ezek az áruházak bőségesen be is hozták a befektetett összeget. Így jellemző mód a szomszédos Ausztriában néhány száz négyzetméteres áruházakkal jelenlévő Spar nálunk több ezer négyzetméteres áruházakkal vétette észre magát a kezdeti terjeszkedés idején.
Úgy néz ki azonban, hogy a válság véget vetett ennek a terjeszkedésnek. Míg korábban a közkeletű kiskereskedelmi vélekedés szerint nagyjából 100 ezer lakos kell egy néhány ezer négyzetméteres hipermarket fenntartásához, mára ez már aligha igaz.
„A kilencvenes években úgy véltük, hogy Magyarország Kelet-közép Európa Svájca lesz, erős középosztállyal, akik gépjárművel rendelkeznek és hipermarketekbe járnak vásárolni. A legtöbb nagy cég hosszútávú fejlesztési koncepciója ebből indult ki. Több mint tíz év kellett ahhoz, hogy kiderüljön: ez itt nem így lesz” – fogalmazott egy itteni hipermarketlánc vezetője.
Több nagy hálózat számára a válság idejére vált nyilvánvalóvá, hogy ezen a piacon nem tudják majd elérni a nyereségesen üzemeltethető hálózatméretet. A lakosság vásárlóerejének folyamatos gyengülése mellett az üzemanyagárak emelkedése is a hipermarketek gyengülését hozza, mivel az ott vásárlók átlagosan 80 százaléka gépjárművel érkezik az áruházba. Többek között ezzel is magyarázható, amit a Gfk Hungária a napokban is megállapított: tavaly nőtt a kisboltokat látogató vásárlók aránya. (Az csak hab a tortán, hogy a kormány is jócskán rásegített a hipermarketek gyengüléséhez a válságadóval, ami alapján a cégek jó része borítékolhatóan veszteséges lehet az elkövetkező évekre.)
Jelenleg inkább azoknak a hipermarketeknek megy jól, amelyek anno ki tudtak brusztolni maguknak egy jó, lakóhelyhez közeli helyet. A hipermarketek gyengülésének ugyanis másik oka – mint az egy éve, a Mai Piac által szervezett kereskedelmi konferencián is elhangzott – a diszkontláncok (nálunk: Lidl, Aldi, Penny, Profi) megerősödése volt. A diszkontok ugyanis hasonló minőséget kínálnak, ugyanolyan nyomott áron, mint a hiperek ám a nálunk jellemzően a 800-1200 négyzetméter közötti üzleteik a lakóhely közvetlen közelében nyílnak meg.
Hasonlóan a náluk magasabb árfekvésű, ám nálunk a régióban kiemelkedően erős jelenléttel büszkélkedő hazai láncok (CBA, Co-op, Reál) amelyek többek között azzal is megőrizték a pozíciójukat, hogy közvetlenül a vásárlók lakóhelyéhez közel helyezkednek el.
Bár a hipermarketek évek óta stagnálnak (a hiperek is által finanszírozott piackutatók szóhasználatával élve: „stabilizálták a pozíciójukat”) azonban a nagy áruházak vélhetőleg nem fognak eltűnni a közeljövőben sem. Elvégre mindig lesz igény a nagy tételben történő, „családi” bevásárlásra, ám jelentőségük csökkenni fog.
A piacon mára kész tényként kezelik, hogy több olyan kereskedelmi lánc is van nálunk, amely masszívan veszteséges és évek óta az eladásra játszik – ám jellemző mód eddig nem igazán akadt vevő a nagyméretű áruházaikra és piaci vélekedések egyelőre nem számolnak jelentősebb felvásárlással annál is inkább, mivel jelenleg a tulajdonosok is kivárnak: a mostani nyomott kiskereskedelmi forgalom mellett nem igazán tudnák tisztességes áron eladni az üzleteiket.
