Subprimes (hitelpiaci válság) gulyásszószban címmel három oldalas budapesti riportjában a baloldali újság úgy véli, hogy a magas költségvetési hiány, a recesszió és a minimális devizatartalék a legfőbb tünetei a magyar gazdaság sebezhetőségének annak ellenére, hogy a gazdasági válság kezdetekor a csőd szélére került ország elsőként fordult hitelért a Nemzetközi Valutaalaphoz, az Európai Unióhoz és a Világbankhoz, amellyel a katasztrófát el tudta kerülni.

A jelenség ugyanakkor nem új keletű, nemhiába nevezték Magyarországot a vasfüggöny lebomlása előtt a szovjet tábor legvidámabb barakkjának: az ország már harminc éve is a lehetőségei felett élt, a gazdaságot adósságból finanszírozták, s míg a többi kelet-európai országban akkoriban a boltok nagy része üres volt, a magyaroknak semmiben nem volt hiányuk - emlékeztet az újság. A cikkíró Natacha Tatu szerint a magyarok most sem panaszkodhatnak: az egészségügyi rendszerük továbbra is ingyenes és Magyarországon dolgozó franciák szerint is kiváló, az ingyenes bölcsődék teljesen felszereltek és szülési szabadságra menni is megéri. Mindez arra utal, hogy a magyarok továbbra sem hajlandóak lemondani a gondoskodó államról - hangsúlyozza a lap.

Emellett - teszi hozzá az újságíró - az óriási ipari szerkezetváltást nagyon költséges előnyugdíjazási programok követték: azok, akik nem tudtak alkalmazkodni az új adottságokhoz, leszázalékoltatták magukat, járadékot kapnak életük végégig és nem kell új munka után nézniük. Ennek eredményeképp az 57 százalékos foglalkoztatottsági arány az egyik legalacsonyabb Európában.

A drága szociális intézkedésekhez ugyanakkor az államnak nincs elég bevétele, mert - mint fogalmaz a lap - az adócsalás "nemzeti sport" Magyarországon: hiába vonják le a fizetésekből az adót, ha a munkavállalók többsége minimálbérre van bejelentve, s azon felüli juttatásokat közvetlenül kézbe kapja, ráadásul az aktív lakosság húsz százaléka fizeti az adóbevételek kilencven százalékát.

A Le Nouvel Observateur szerint ehhez a rendszerhez még alapvetően egyetlen kormány sem mert hozzányúlni, s 2005-2006-ig a magyar gazdaság növekedése együtt járt a költségvetési hiány mélyülésével. Először 2006 nyarán próbált meg a kormány megszorító politikával "egy kis pénzügyi rendet" tenni az európai kritériumok kielégítésére, s a 9,2 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt 2008-ban lecsökkentette 3,4 százalékra. Az exportnak köszönhetően javult a kereskedelmi mérleg, de a háztartások fogyasztása visszaesett, a növekedés pedig kifulladt.

A gazdasági válság valójában rávilágított a recesszióba süllyedő magyar gazdaság gyengeségeire, s az előnyök hátránnyá váltak - írja a lap egy pénzügy intézet vezetőjére hivatkozva. Húsz éven át az ország kedvező pénzügyi politikájával és geopolitikai helyzetével vonzotta a multinacionális cégeket, s Magyarország az európai ipar egyik legfőbb bedolgozója lett. De amióta a kereslet visszaesett, a döntéshozói központok elkerülik Budapestet, a hitelhiány miatt pedig az egész gazdaság le van bénulva: az aktív lakosság 65 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások - amelyek elsősorban azon nagyvállalatok alvállalkozói, amelyek már elkezdték az elbocsátásokat - kínlódnak. "Budapest már csak önmaga árnyéka. Az Andrássy út luxusbutikjai reménytelenül üresek ... A fiatal középosztály, amely elkezdett fejlődni, lemorzsolódik" - mutat rá a lap.

Az újságíró szerint a pesszimista természetű magyarok úgy érzik, hogy hazájuk a húsz évvel ezelőtti önmagára kezd hasonlítani, amelyet a szürke gazdaság jellemzett másodállással, gyakran feketén, és a családi hálózatok újjászervezése indult meg, amely a kapitalizmussal kezdett fellazulni. "Újra magunkra leszünk utalva, mint régen, amikor végül is nem is éltünk olyan rosszul" - zárja írását egy eladósodott elvált kétgyermekes magyar nő szavaival a lap.