Lázár próbálja kinyitni a pénzcsapot?
A kérdés valójában az, hogy ezen alkalommal belekerülnek-e az április után leadott számlák. Ha igen, a mostani lesz az EU-elszámolások megújított hazai rendszerének vizsgája. Ez esetben, amennyiben a bizottság nem emel kifogást 60 napon belül, vagyis vállalja a fizetést, akkor a rendszer jól vizsgázott. Ha viszont kifogásol, akkor a pénz mindaddig nem jön, ameddig a magyar kormánynak nem sikerül meggyőzni a brüsszeli bürokratákat: nálunk igenis képesek ellenőrizni, hogy az uniós pénzeket arra költik, amire mondták.
Mindeddig úgy úsztuk meg a kínos magyarázkodást, hogy nem küldtünk ki olyan számlát, amelyet az új rendszerben – tehát április 15. után – fogadott be kifizetésre az állami hálózat. Ez megfelelt az eredeti terveknek, az elszámolások ugyanis meglehetősen lassúk és bürokratikusak: jó néhány hónapba beletelik, amíg Brüsszelből megjön a pénz.
Valójában egy uniós támogatással megépült új liftet már jó előre kifizetnek mindenkinek. Az építési vállalkozónak a projektgazda fizet, és csak ezt követően igényelheti a pénzt az államtól. Az persze ellenőrzi, hogy megépült-e a lift (és rendben vannak-e a kimutatások, szabályosak-e a számlák és az igazolások,megfelelő volt-e a vállalkozó versenyeztetése, kint voltak-e az uniós támogatásról szóló táblák), kifizették-e, és ha mindent rendben talál, utalja a pénzt. Majd ezeket a kifizetéseket gyűjtik össze, és küldik el Brüsszelbe negyedévente.
Ott azt figyelik, hogy az általánosan érvényes szabályok rendben voltak-e, illetve tényleg képes-e az intézményrendszer rendesen ellenőrizni mindent. Mire tényleg megjön a pénz, fél, egy év eltelik. Vagyis: bőven lehet még a hazai rendszerben olyan számla, amelyet még a korábbi hatóságok ellenőriztek, és ezekkel kapcsolatban nem merülhet fel kifogás. Igaz, ilyenből egyre kevesebb akad.
Az eredeti terv az volt, hogy az uniós bürokratákat a kormány viszonylag gyorsan (vagyis néhány hónap alatt) meggyőzi majd az új rendszer hatékonyságáról, és nem lesz elakadás. Az új szisztémában a korábbi ellenőrzéseket végző állami tulajdonban álló cégek (közreműködő szervezetek) helyett is a tárcák végzik az ellenőrzést. Kiderült: a minisztériumok nem tudtak ugyanolyan feltételeket biztosítani a munkatársaknak, mint a nem költségvetési szervként üzemelő vállalatok, ezért sokan otthagyták az átvétel után a szervezetet. Nem maradt elég ellenőr – ez lehet az EU kifogása.
A Miniszterelnökség arra játszott, hogy idővel sikerül megoldani az átvétel átmeneti problémáit, és ezalatt meg is győzik Brüsszelt arról, hogy a működés zavartalan. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációjáért felelős helyettes államtitkár áprilisban még úgy nyilatkozott, hogy a problémát június végére, július elejére megoldhatják. (Ez volt a következő csomag kiküldésének várható ideje.) Brüsszel azonban még mindig csak vizsgálja, jó-e az új rendszer, a számlák meg csak gyűlnek, és a költségvetésből állják őket. Ez év közben legfeljebb finanszírozási nehézségeket okozhat (többet kell előfinanszírozni, mint várták), az év végén azonban már a hiányszám körül is gondok adódhatnak.
Magyarország az élmezőnyben szerepel a 2007–2013-as uniós támogatási ciklus forrásainak lekötésében régiós összehasonlításban. Csak az elszámolás nem megy: a kifizetések üteme ugyanis nagyon lassú. Továbbra is csak a középmezőnyhöz tartozunk ebben – derül ki a KPMG tanácsadó cég évente megjelenő, a térség uniós támogatásainak felhasználásáról szóló jelentéséből.
A 2007–2013-as támogatási ciklus során az unió mintegy 174,72 milliárd euró forráshoz biztosított hozzáférést 11 kelet-közép-európai tagállamának. Ez évente átlagosan 24,96 milliárd eurót jelent, ami a régió éves GDP-jének 2,3 százaléka.
Magyarországon az uniós támogatások a GDP 3,6 százalékát teszik ki, ez a legmagasabb arány a régióban, a második helyezett Litvánia esetében 2,8 százalékon áll ez a mutató. Magyarország a támogatási ciklusban rendelkezésre álló 24,9 milliárd euró 106 százalékára, 26,5 milliárd euróra kötött szerződést 2013 végéig. Ebből a szempontból csupán Bulgária előzi meg hazánkat 112 százalékos lekötési arányával. (A száz százalék feletti rész puffer, hogy ha egy projekt kiesik, azonnal legyen helyette más.) A szerződéskötési arány szempontjából a régióban a csehek és a szlovének a sereghajtók, ők a számukra elérhető források 92, illetve 93 százalékára szerződtek le, de így is alig maradtak el a régiós átlagtól, ami 97 százalék.
Az uniós források felhasználásának ütemét tekintve Magyarország 62 százalékos kifizetési arányával a középmezőnyben található: 2013 végéig 15,6 milliárd euró áramlott hazánkba. A vizsgált országok átlagban az uniós támogatás 63 százalékát fizették ki a kedvezményezetteknek. A legnagyobb kifizetési rátával Észtország, illetve Litvánia rendelkezik, ők az elérhető finanszírozás 77, illetve 74 százalékát felhasználták már. A legrosszabb kifizetési arányt Románia és Szlovákia érte el 37, illetve 53 százalékkal.
