Kedden meglehetősen éles hangon ismételte meg „jó tanácsait" az élelmiszer-ipari és dohányipari cégek különadójával szemben fellépő cégek – kiváltképp a Spar és a Philip Morris – felé. Most azt mondta: „Többet fognak fizetni. Annyival, hogy elmenjen a kedvük attól, hogy feljelentsenek bennünket".

– A cégvezetőket az ilyen kijelentések már nem izgatják fel – mondta lapunknak Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos tanácsadója. Emiatt­ biztosan nem kezd el senki csomagolni, s a hitelminősítők sem e szerint ítélnek. – Azt persze nem lehet tudni, hogy a puhább szempontok között mekkora súlya van az ilyen kijelentéseknek – tette hozzá. Vagyis a kormánytagok nyugodtan fenyegetőzhetnek.

Persze az is elég aggasztó, ha egy cég már megbánta, hogy Magyarországot választotta. Márpedig a magyar gazdaság szempontjából kiemelkedően fontos német vállalatok körében nagy számban mondják ezt a menedzserek. A német iparkamara (DUHIK) évente felméri, mit gondolnak az idetelepült cégek vezetői Magyarországról, s az idén az jött ki, hogy a társaságok 71 százaléka jönne ide, ha újra dönthetne, hol kíván terjeszkedni. Ez az arány tavaly még 75 százalékos volt. Bár mind­eközben a gazdaság megítélése javult, csak hat százalékuk elégedett az állapotokkal, a többi inkább elviseli azt.

A kritika nem annak szól, hogy nem működik a gazdaság, hanem annak, hogy egyre jelentősebb korlátot jelent a korrupció, a kiszámíthatatlanság és az ad hoc törvényalkotás. A jogbiztonsággal 58 százalék elégedetlen, a kiszámíthatatlanságot pedig 71 százalékuk nevezte meg kritikus pontként. A feldolgozóiparban szinte minden második cég elégedetlen a szakemberkínálat minőségével.

Teknős Miklós / Népszabadság

A topmenedzserek nem szívesen fogalmaznak meg direkt kritikákat, a cégek igyekeznek jó viszonyt ápolni a kormánnyal. Ám háttérbeszélgetéseken őszintévé válnak. Ilyen beszélgetésekből tudjuk: a tanácsadó cégeknél a válságot megelőző években folyamatosan sorban álltak a Magyarország iránt érdeklődő cégek, mert fontolgatták a hazai megjelenést. Nem lett minden tárgyalásból befektetés, de nagyságrendekkel többen jöttek, mint ahányan elhagyták Magyarországot, mondjuk az olcsóbb ázsiai munkaerő miatt.

A válság idején nem volt komoly mozgás, az utóbbi években azonban már igen. Sajnos a másik irányba: immár a kivonulás lehetőségeiről tájékozódtak. Nem távozott minden cég, amely ezt fontolóra vette, de sokan foglalkoztak a gondolattal. Ahol egy cég nem érzi jól magát, ott nem is fejleszt. Az uniós források, a növekedési hitelprogram mint ingyenhitel tolja ugyan a beruházásokat, ám ezek nélkül nem teremne sok babér.

Ezt jól tükrözi a Szijjártó Péter által kissé félremagyarázott működőtőke-adat is. A külgazdasági miniszter szerint régiós összehasonlításban Magyarország az első a működő tőke beáramlásának mértékét nézve. Ami így van. Csakhogy Magyarország ebben mindig jóval a régiós versenytársak előtt volt. Ám a miniszter azt nem mondta: a mutató egyre csak romlik GDP-arányosan, vagyis az évek óta tartó bizalmatlanság megteszi a káros hatását.