Most már nemcsak Amerikában, hanem valamennyi vezető piacon kezdik komolyabban venni az adósságplafon elérésével kialakuló pénzügyi katasztrófahelyzetet és az Egyesült Államok fizetésképtelenségének kimondásával járó következményeket.

Bő két hete az amerikai kormányzat vált friss pénzügyi források, elfogadott költségvetés híján átmenetileg működésképtelenné. Most ennél sokkal súlyosabb és globális következményekkel kell szembesülnünk. A világ legnagyobb gazdaságát gúzsba kötő politikai csatározás a republikánusok és a demokraták között nem tarthat sokáig, a 16,7 ezermilliárd dolláros adósságplafon elérése csütörtöktől bármelyik percben várható.

S abban a pillanatban, ha ez bekövetkezik, Amerika technikai csődöt jelent, azaz nem fizeti vissza adósságát, nem váltja vissza lejáró kötvényeit, és az utánuk járó hozamkifizetéssel is adós marad. Az áthidaló megoldás megtalálása – ami egy újabb haladék képében érkezhet – azonban elodázza a gondokat, rávilágítva arra, hogy a probléma él és virul, és hol ezért, hol azért nem tudják rendezni.

Egyszer a választásokra való készülődés, másszor a belpolitikai kompromisszumokra való képtelenség miatt, harmadszor pedig külső konfliktushelyzetre való hivatkozással tologatják maguk előtt az adósságrendezés hosszú távú stratégiájának kidolgozását és konszenzusos elfogadását.

A lapunk által megkérdezett elemzők szerint a piacokon ezt a magatartást eddig valahogy tolerálták, s tekintettel a havi 85 milliárd dolláros amerikai kötvényvásárlási program folyamatosságára, egy határig még hajlandóak tűrni a Washingtonban zajló felelőtlen csatározásokat, ami persze – a 2008-as gazdasági-pénzügyi világválság járványszerű tovaterjedését tapasztalva – nem kérdéses, hogy mindenkit előbb-utóbb valamilyen szinten érint. Ha nem lesz megegyezés.

A politikusok józan belátásában bízó befektetők sokat nem tehetnek, legfeljebb eszközeik átcsoportosításával csökkenthetik kockázataikat, és biztonságosabb helyre, értékálló papírokba és stabil devizákba konvertálják megtakarításaikat. Mivel aranyláz ezúttal nem tört ki, a menedékdevizák – mint a jen és a svájci frank – árfolyama sem szállt el, azt lehet mondani, hogy a türelem fogytán van, de még kitart. Európában kedden még folytatódott az egy hete tartó erősödés a tőzsdéken, szerdán azonban a befektetők tudatára ébredtek annak, hogy ha nincs megegyzés ma vagy legkésőbb holnap, akkor szomorú világ jön.

Egyelőre Európa mérsékelten ideges, a vezető indexek 0,2-1 százalék közötti mértékben gyengültek, egy hete tartó emelkedés végére pontot téve ezzel. A magyar piac kivételnek számít, nálunk a nemzetközi hírek mellett a nagy tőzsdecégeket érintő negatív fejlemények morzsolják az árfolyamokat, a BUX délig 1,5 százalékot esett.

Az OTP kurzusát a devizahiteles-mentés aktuális fejezete, a Molét az INA-pakett sorsának rendezetlensége mellett az is erodálja, hogy a 800 milliárd dollárnyi befektetést kezelő Norvég Állami Alap – a Napi Gazdaságnak a Mol által később cáfolt értesülései szerint – megválna 1,6 százalékos Mol-részesedésétől, arra hivatkozva, hogy a céggel kapcsolatban korrupció gyanúja merült fel, és ez erkölcsileg vállalhatatlan a számukra. A Richter az elmúlt időszakban „túlemelkedte magát”, s a befektetők most realizálják a profitot. A forint bírja a strapát, és az euróval szemben a 296-os szintnél cövekelt le.

Nagy dráma azonban még nincs.

Az Erste elemzői szerint egy végkifejletéhez közeledő amerikai akciófilm tehetetlen külső szemlélői vagyunk, a jóval, rosszal, gonosszal és a többi elmaradhatatlan hollywoodi kellékkel megspékelt produkció azonban nem nyűgözi le a közönséget. A happy end viszont szerintük is garantált. Emlékeztetnek arra, hogy az elmúlt száz évben a költségvetési plafon esetében általában a maihoz hasonló forgatókönyv alapján osztották a szerepeket (és egymást).

Majd minden évre jutott egy ilyen vita, csak alig hallottunk róla. Persze az is igaz, hogy a válság előtt oly alacsony volt az amerikai államadósság (a GDP 50 százaléka alatt), hogy akkoriban nem volt ekkora tétje a vitának. A happy end azt diktálja, hogy a republikánusok végül beadják a derekukat. Ebben adalékként szerep juthat a piacok felől érkező híreknek is. A Fitch Ratings kedden például leminősítést feltételező negatív kilátással látta el az amerikai államadósságra vonatkozó elsőrangú, „AAA” adósbesorolást.

Két évvel ezelőtt egy hasonlóan súlyos vita volt az adósságplafon éppen aktuális megemelése előtt, amit a Standard and Poor's elégelt meg elsőként, és egy fokozattal AA+-ra rontotta az Egyesült Államok adósságbesorolását, hatalmas botrányt kiváltva ezzel. A Moody's szintén 2011 augusztusában negatív figyelőlistára tette a nála 1917 óta kiválónak ítélt AAA-s adósosztályzatot, de most – mint jelezte – egyelőre nem lép, megvárja, vajon létrejön-e a politikai egyezség.

A politikusok Washingtonban már felébredtek és megkezdték maratoni tárgyalássorozatukat – megegyezés reményében. A piac mindenesetre bízik ebben, a határidős New York-i indexeknek a tőzsdenyitás előtti emelkedése erre utal, majd az azt követő egy százalék körüli drágulása is az optimizmust tükrözi.