A kormány gyorsítócsomagja csupán az alapjait teszi le a Biztos kéz programnak (amely az építőipari lánctartozások felszámolását célozza), a konkrét megoldásokat kormányrendeletben fogalmazzák majd meg - jelentette ki tegnap Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) szakállamtitkára. Az egyeztetések jelenleg is folynak a szakmai szervezetekkel, és nemhogy az építőipar és a kormányzat, de maguk az ágazat szereplői között is komoly nézetkülönbségek vannak a program egyik sarokköve, a fedezetkezelő rendszer kialakításáról. Ahogyan az a tárca tegnapi háttérbeszélgetésén elhangzott, a nagyobb cégeket képviselő szervezetek ellenkeznek leginkább, miközben a kis- és középvállalkozások az érdekeik erőteljesebb érvényesülését látják a programban. Annyiban egyetértés van, hogy a lánctartozásokat fel kell számolni, de legalábbis meg kell akadályozni a kialakulásukat. A kinnlevőségek a kormány szerint 150-200 milliárd forintra tehetők, ám az ágazatban ennél jóval magasabb számokról beszélnek - a pontos összeget viszont senki sem tudja.

Szaló Péter szerint a Biztos kéz program számos érdeket sért, ettől függetlenül jövő január elsején életbe lép. Ugyan a részletes szabályozás még nem végleges, de a főbb elemei körvonalazódtak. E szerint a fedezetkezelő ellenőrzi, hogy van-e a beruházás kivitelezésére elég fedezet - ez lehet uniós pénz, állami forrás, hitel, garancia, magánforrás. Nem muszáj rögtön az egész összeget betenni az erre a célra nyitott bankszámlára, arra is lehetőség van, hogy mindig a következő munkálati szakasz fedezetét biztosítsa az építtető. A fedezetkezelőnek rendelkezési joga van a beruházó számlája felett, így tudja biztosítani a pénzmozgást.

Az ágazat szereplői szerint ez így túl nagy rálátást biztosít a vállalkozás pénzügyeire, amit sokan nem szeretnének. Az NFGM állítja, a szabályozás során törekednek arra, hogy a fedezetkezelő ne tekinthessen be a cégek belső ügyeibe, csupán arra legyen rálátása, hogy elvégezték-e a munkát, annak a minősége megfelelő-e, és az összes alvállalkozó megkapja a jussát.

Ma Magyarországon többszintű alvállalkozói rendszer működik, a munkák elaprózódtak, az építtető többnyire nem is tudja, kik dolgoztak neki, ugyanis a kivitelező fővállalkozóval szerződik. Szaló Péter szerint a Biztos kéz program keretében kifizetik az alvállalkozót, legyen akármilyen szinten. Ennek - állítja - az a garanciája, hogy a fővállalkozónak valamennyi alvállalkozóját meg kell neveznie, az építési naplóba be kell jegyeznie. Azaz elvileg írásos nyoma van annak, hogy ki dolgozott, és milyen munkát végzett el. Ágazati szereplők ehhez hozzáteszik, hogy bizonyára így is lesznek olyan vállalkozások, amelyek írásos nyom nélkül végeznek majd munkát.

Sokan furcsállják a fedezetkezelő kötelező igénybevételére vonatkozó terveket is. A jogszabály ugyanis kötelező jelleggel írná elő a fedezetkezelő bevonását, ha a projekt uniós vagy állami pénzből épül, és értéke meghaladja a 90 millió forintot. A magánberuházások esetében csak 1,5 milliárd forint felett kell belépni a programba - ez alatt önkéntes alapon választható.

Szaló Péter szerint aki a jogszabályokat ma is megtartja, tisztességesen szerződik, az az esetek többségében nem kerül bajba. A kormány annyit tehet, hogy a szabályozáson keresztül alakítja a folyamatokat, de arra nincs pénze, hogy például kifizesse azokat a cégeket, amelyek hiába várják a munkájuk ellenértékét. Hozzátette, a fedezetkezelő rendszer 1-1,5 százalékkal drágítja meg a beruházást, de szerinte ez vállalható, főleg akkor, ha vannak cégek, amelyek a nekik járó összegnek jó, ha a felét megkapják. Az ágazat szereplői szerint viszont akár 2-3 százalék pluszköltséget is jelenthet a fedezetkezelés.