Hol az U betű alja?
Tudomány-e a közgazdaságtan? - tette fel valaki a provokatív kérdést a közönség soraiból a Debreceni Egyetem által szervezett konferencia közgazdászprofesszor előadóinak. Miként lehetséges, hogy az ökonómia nem tudta előrejelezni napjaink globális válságát? Egy építésztől elvárható, hogy az általa tervezett ház ne dőljön össze, s egy orvos is "megbukik", ha páciensét félrekezeli. A közgazdászok viszont "hagyták", hogy szemük előtt dőljön romba a világgazdaság. Miközben jogosan feszegethetők a közgazdaság-tudomány határai (meg is teszik ezt hosszú évtizedek óta a határtudományok művelői), a konferencia résztvevői azért abban nem kételkedtek, hogy - részben új paradigmákkal, de - a közgazdaságtant nem kell kiiktatni a tudományágak lajstromából.
Kétségtelen persze, hogy a gazdaságelmélet új utakat keres. - A monetáris politika világszerte válságban van - ismerte el Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, hozzátéve, hogy véget ért az alacsony infláción, gyors növekedésen és bő pénzpiaci likviditáson alapuló nagy megbékélés kora. Tavaly ősz óta a félelem és a bizonytalanság az úr a piacokon, leállt ugyanis a világ pénzügyi közvetítőrendszere. Meredekebb lesz a visszaesés, mint korábban bármikor - vetítette előre a jövőt a jegybank alelnöke, s szavait egy grafikonnal illusztrálta: a korábbi recessziók inkább egy V betűre emlékeztettek, a jelenlegi pedig egy U betűre hasonlít. Nem tudjuk, mikor érjük el az U betű alját - borzolta tovább a kedélyeket Király Júlia.
Mindenesetre ma már a magyar kormány is 5,5-6 százalékos hazai visszaeséssel számol, szinte hétről hétre rontva az előrejelzéseken, s a világgazdasági recesszióra vonatkozó prognózisok is egyre mélyebbre süllyednek. A monetáris politika számos pofont kapott az elmúlt időszakban, néhány korábbi dogmát zárójelbe kellett tenni. Az inflációs célkitűzésben megtestesülő monetáris politikai új szintézisről kiderült, hogy válságban alig működik, s fel kellett adni azt a korábbi elvet is, hogy a jegybanknak - amolyan bankópréssel - nem illik pénzt nyomnia a gazdaságba.
Magyarország átfertőződött a válsággal. - Tavaly októberben belerohantunk a betonfalba - állította Király Júlia. Az ország kockázati felára drámaian megemelkedett. És hogy miért pont Magyarország került a lavina útjába? - tette fel a mára már szinte költőinek számító kérdést a szakember. A gazdaságpolitika fiskális alkoholizmusa, a külső eladósodottság, valamint a súlyosan magas, 150 százalékos hitel/betét arány a múlt évben alaposan leértékelte a forintot és az országot. Ezt csak súlyosbította, hogy az év elején az egész régió nagy válságot élt át. Mit tehet ilyenkor az MNB? Nem sokat. A jegybank legfontosabb feladata most az, hogy stabilizálja a bankrendszert. A nyílt piaci műveleteket az unió tiltja - az MNB nem vásárolhat állampapírokat. Továbbá a gazdaságpolitika Magyarországon - az eladósodottság miatt - nem élhet a fiskális élénkítés eszközével, és a monetáris politikai lazítás sem reális alternatíva. - Ha az MNB 3-4 százalékpontos kamatcsökkentést hajtana végre, másnap valutaválság alakulna ki - véli a monetáris hatóság alelnöke. A pénzpolitika eszközei igencsak behatároltak, szükség van a költségvetés alrendszereinek szerkezeti reformjára, így térhet vissza a befektetők bizalma.
Vajon a bizalomélénkítéssel megteremthető-e? Csaba László, a Közép-európai Egyetem professzora szerint aligha. ("Ha egy tolvajnak adok 10 forintot, attól az még tolvaj marad.") Csaba László - összhangban az Európai Központi Bank elemzéseivel és szemben az amerikai kormányzati körök álláspontjával - inkább bizonyos, jól körülhatárolható területek (így a pénzügyi felügyelet) szabályozásában látja a kiutat, mintsem a fiskális ösztönző csomagokban. Csaba László amúgy tagadta, hogy valami rendkívüli menne végbe a világban: "nincs defláció, nincs depresszió, nincs devalváció". Szerinte azok mondják, hogy a rendszer összeomlott, akik újra felfedezik a problémákat, és nincsenek tisztában a tényekkel. Szkeptikus a professzor azzal kapcsolatban is, hogy a globális gazdaságban vissza lehet-e lépni a pénzügyi kockázatok terítésének módszerétől. A keresletösztönzés helyett kínálatstimuláló gazdaságpolitikát sürgetett, s úgy vélte: hagyni kell tönkremenni a piac veszteseit. "Inkább az államot, mintsem az államnak kell szabályozni" - állította.
A mai problémákra adott könnyű, szlogenszerű válaszoktól óvta a hallgatóságot a konferencia többi előadója - Török Ádám akadémikus, a Költségvetési Tanács tagja, Muraközy László, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője és Győrffy Dóra adjunktusa - is. Győrffy rámutatott: az eurózóna-tagság sem garantálja a felzárkózást, ezt bizonyítja Portugália példája. A Nyugat Keletjének mondott országban az államháztartás a megtermelt jövedelem 40 százalékát osztja újra, és a foglalkoztatás 70 százalékos - mindkét mutató irigylésre méltó magyar perspektívából -, mégsem közeledik a portugál egy főre jutó GDP az uniós átlaghoz. Szerkezeti reformok kellenek tehát, s a hosszabb távú versenyképességet biztosítandó meg kell teremteni a mai "nem működő, jogszerűtlen" (Muraközy) és az "érdekcsoportok által fogva tartott" (Török) állam helyett a funkcionáló és fejlesztő közigazgatást. Török Ádám kiemelte: az oktatás korszerűsítése az egyik legfontosabb versenyképességi tényező, s a korrupció visszaszorítása érdekében a közbeszerzési rendszert is új alapokra kellene helyezni. A panelbeszélgetés résztvevői egyöntetűen elvetették annak a lehetőségét, hogy - miként azt a Gyurcsány-kormány többször is szorgalmazta - fel lehetne gyorsítani az euró bevezetését Magyarországon anélkül, hogy végigmenne az ország az ehhez vezető rögös úton.
A magyar paradoxon lényegét Király Júlia ragadta meg: miközben a felelős döntéshozók azon dolgoznak, hogy elhárítsák a válságot, a folytonos reparálás nehézzé teszi a gazdaságpolitika új alapokra helyezését. Arra azonban nem számít, hogy a válság ráébreszti a magyar politikusokat: ésszerűbb érveket használjanak.
