Számos törvényhozó csalódott volt, amiért a termelés és hálózatüzemeltetés szétválasztásának kérdésében kompromisszumot kellett kötni: a nagy szolgáltató cégeknek a tulajdonukban lévő tevékenységek valamelyikét nem kell eladniuk, legfeljebb az elkülönített működés feltételeit kell megteremteniük. A fogyasztók azonban jól járhatnak, hiszen könnyebben válthatnak szolgáltatót, érthetőbb számlát követelhetnek.

A válsággal közvetlen öszszefüggésben született meg végül a biztosítókról szóló törvény, amely egyrészt rendelkezik a kockázatokhoz jobban igazodó tőkekövetelményekről, másrészt a cégcsoporti felügyelet kialakításáról. A hitelminősítő intézetek szigorúbb szabályozása is a pénzügyi krízis következménye, mert nyilvánvaló, hogy az olyan óriások, mint a Standard and Poor's és a Moody's - ahogy Charlie McCreevy belső piaci biztos mondta - "nem szimatolták meg időben a rothadás bűzét". Egyelőre azonban csak az érdekütközés elkerülését, a szorosabb európai felügyeletet és a regisztrációs követelményt fogalmazza meg a jogszabály, valamint előírja, hogy e vállalkozások tegyék közzé módszertanukat, és tegyék összehasonlíthatóvá az értékelést. Nagy többséggel fogadták el az adócsalás ellen tervezett intézkedéseket is, amelyek részleteit Kovács László illetékes biztos kabinetje terjesztett elő. Szó van benne a banki megtakarítások adóztatásáról, illetve a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás újraszabályozásáról, valamint az áfacsalás elleni fellépésről.