Lámfalussy, 80
Lámfalussy professzor, aki 1929. április 26-án született Magyarországon, vagyis vasárnap ünnepli 80. születésnapját, az egyik legismertebb és legelismertebb bankszakember a világon, a pénzügyi szabályozás és felügyelet technikai kérdéseinek szakértője, akihez tanácsért ma is gyakorta fordulnak. A belga kormány nemrégiben kérte fel a bankrendszer áttekintésére létrehozott bizottság tagjának. Nemzetközi konferenciák állandó vendége, s persze gazdag pályafutása nyomán tudományos, társadalmi címek és kitüntetések tulajdonosa - Magyarországon is. A nevéhez fűződő európai pénzpiaci reform okán pedig rendszeres szereplője a híreknek, állandóan rá hivatkoznak az unió központjában és parlamentjében. Az Európában 2008-ban kezdődött pénzügyi válság miatt is nélkülözhetetlenek tapasztalatai.
Húszévesen hagyta el Magyarországot s települt át Belgiumba, ahol a Louvaini Katolikus Egyetemen szerzett közgazdászdiplomát. Tanulmányait Oxfordban és a Yale-en folytatta, jelenleg a louvaini egyetem professor emeritusa. Tudományos kutatásait bankári munkája mellett folytatta.
Az ötvenes évek közepén a Banque de Bruxelles-nél helyezkedett el közgazdászként, gazdasági tanácsadóként, majd 1965-től már vezérigazgató, később az igazgatótanács elnöke. 1975-ben a Banque Bruxelles Lambert vezérigazgatója lesz. Egy év elteltével azonban munkahelyet vált, s a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS, a jegybankok jegybankja) gazdasági tanácsadója, 1985-1993 között általános igazgatója lesz. A nyolcvanas évek végén a Delors-bizottság tagjaként maga is hozzájárul a maastrichti szerződés kidolgozásához, azaz az euró alapjainak lefektetéséhez. Ezt követően ő vezeti a frankfurti székhelyű Európai Monetáris Intézetet, amely az Európai Központi Bank elődintézménye. Évtizedünk elején ő elnököl az Európai Értéktőzsdéket Szabályozó Bölcsek Tanácsában, s ez alkalmat teremt számára, hogy megpróbálja új alapokra helyezni az európai értékpapírpiacok szabályozását.
Pontosan megértette ugyanis, hogy Európa csak úgy képes növelni versenyképességét, s csak akkor lehet esélye teljesíteni az önmaga elé állított lisszaboni célokat, ha integrálja a pénzügyi szolgáltatások piacát és a tőkepiacokat. A sürgető feladat mihamarabbi megoldására dolgozta ki az úgynevezett Lámfalussy-eljárást, amely egyben az uniós döntéshozatal reformja is: a pénzügyi piacok területén egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi az EU-n belüli bonyolult és hosszadalmas döntéshozatalt és a szabályozási struktúrát. A Lámfalussy-eljárás lényege az, hogy négy szintre tagolja az európai szabályozást, és egyértelműen meghatározza az egyes uniós intézmények és nemzeti szervek közötti munkamegosztást.
A szerény és közvetlen Lámfalussy professzor számára a pontosan elvégzett munka öröme bizonnyal fontosabb, mint az ünneplésé, mégis, e jeles évfordulón érdemes visszatekinteni a széles körű nemzetközi elismerést hozó pályára, s egyben előre is nézni, hiszen az új válság alaposan feladja a leckét valamennyi pénzügyi szakembernek.
