Nevében él tovább a Polaroid
A partjelző intésére vonta viszsza a tizenegyest a bíró és ítélt szabadrúgást kifelé - ezzel a sporthasonlattal jellemezhető az a helyzet, ami a Polaroid-megvásárlásáért lebonyolított aukción alakult ki csütörtökön. Az aukción a Lynn Tilton vezette Patriarch Partners befektetési társaság és a Polaroid csődkezelésével megbízott két felszámolócég, a Hilco Organization és a Gordon Brothers konzorciuma indult.
A 150 ezer dolláros lépcsőkben és ötperces gondolkodási időkkel haladó licitálás végén Lynn Tilton örülhetett, de nem sokáig érezhette magát nyertesnek, ugyanis a pár órával később a Polaroid hitelezői meghallgatást kértek Gregory Kishel bírótól, s meggyőzték arról, hogy a Hilco-Gordon-ajánlat kedvezőbb lenne mindenki számára. A hitelezők 25 százalékban tulajdonosai a Polaroidnak, és nem is tervezik kiszállásukat, így a bíró elfogadta kérésüket, és megváltoztatta a végeredményt.
Mindez Lynn Tilton számára valóságos sokkal ért fel, s a magát már birtokon belül érző üzletasszony ki is fakadt: ilyet még az életben nem látott, és nem hagyja annyiban, fellebbez az ítélet ellen. A Polaroiddal kapcsolatos konkrét terveiről egyébként sokat nem árult el, továbbfoglalkoztatást ígért, és technológiafejlesztési központtá alakította volna a patinás céget. Ebben maga mögött tudhatta a dolgozók támogatását.
A Polaroid vesztét az okozta, hogy nem vette komolyan a digitális technika rohamléptékű előretörését, s nem váltott időben. A fényképet helyben és azonnal papírképpé alakító forradalmi Polaroid-technológia a kártyás fényképezőgépek terjedésével elavulttá vált, ezt belátva 2006-ban döntött a cég a gyártás leállításáról. A Polaroid már kétszer kért csődvédelmet, legutóbb decemberben, amikor összeomlott anyavállalata, a minneapolisi Petters Group Worldwide. Utóbbitól az a hír terjedt el, hogy a Bernard Madofféhoz hasonló piramisjátékot űzött, azaz az új befizetők pénzéből fizette ki a tartozásait, 3 milliárd dolláros kárt okozva ezzel.
Ami a Polaroidból érték maradt, az elsősorban a márkanév. Ez azonban újabban alsó kategóriás kínai gyártású televíziók és DVD-lejátszók előlapját díszíti. Sokak szerint a Best Buy és a Wal-Mart kiskereskedelmi láncok áruházaiban forgalmazott készülékek minőséget tekintve méltatlanok a Polaroid név viselésére. Hasonló a helyzet a Telefunken és a Grundig márkával, amelyek évtizedekkel ezelőtt a német minőséget fémjelezték, ám ma már csak a nevükben élnek tovább: távol-keleti cégek birtokába kerülve olcsó szórakoztatóelektronikai termékeknek kölcsönzik logójukat.
Mindenesetre a fénykorában, 1978-ban még 21 ezer embert foglalkoztató Polaroid ma is remekül megél a nevéből. A létszám 70 főre olvadt, ők viszont évi 400 millió dolláros forgalmat bonyolítanak le. És ez ragadta meg a vevőjelöltek fantáziáját is. A Hilcót irányító Jamie Salter és a Gordon Brothers feje, Steve Miller már bebizonyította, hogy a nevekből pénzt tud csinálni. Tavaly a csődeljárások során megvette és felvirágoztatta a Linens 'n Things lakástextil-kereskedést és a Bombay bútormárkát.
