A globális válság ugyan a pénzügyi szektorból indult el, de egyetlen ágazat sem függetlenítheti magát a hatásaitól. Fenntarthatatlan az európai agrárgazdaság jelenlegi támogatási rendszere, a közös agrárpolitikai támogatás mértéke, amit az államok eladósodása miatt talán már 2013 előtt lefaragnak - hangzott el Vértes András, a Világgazdasági Kutató Intézet elnöke előadásában. Az agrártermelők lemondhatnak a gáláns támogatásról, s arra kényszerülnek, hogy fejlesszenek, forrásaikat hatékonyan használják fel, illetve az eddiginél nagyobb mértékben bankhitelből gazdálkodjanak.

Mások szerint - például ezt hangsúlyozta Máhr András, az FVM szakállamtitkára - viszont az élelmiszer-termelést fölértékeli a gazdasági válság. 2050-re hárommilliárd fővel nő a Föld lakóinak száma, nő az élelemigény, és világosság válik, hogy fenntartható gazdasági növekedés a pénzügyi spekulációtól nem, csak a reálgazdaságtól, benne az élelmiszer-termeléstől várható.

Többen fölvetették: a globális gazdasági válság globális szabályozást kényszerít ki, ami az élelmiszer-gazdaságra is vonatkozik. A WTO-tárgyalások folyamatában az Európai Uniót be akarják kényszeríteni a támogatások leépítésébe, miközben más országok is támogatják az agrárszektorukat. Ráadásul - érvelt Jan Mulder holland EP-képviselő - olyan versenytársakkal kellene megküzdeni, akik nem tartják be az EU-ban kötelező környezetvédelmi, minőségbiztosítási és élelmiszerbiztonsági szabályokat.

Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója szerint egyelőre minden, a válságnak az agráriumra vonatkozó hatásaival kapcsolatos előrejelzés csak spekuláció lehet - a tényleges hatásokról az idő rövidsége miatt még semmilyen adat nem áll rendelkezésre.