Az amerikaiak különböző befektetési stratégiákban bíznak, a gazdasági válság azonban közös nevezőre hozta őket: a pénzpiacok megrázkódtatásait, a részvényalapok értékcsökkenését mindenki igyekszik számításba venni. Itt van például Don és Gloria Scott, egy nyugdíj mellett is munkát vállaló, hatvanas, texasi házaspár, akiknek havi összbevétele hatezer dollár (1,3 millió forint). Most százezer dollár készpénz-megtakarításuk egynegyedét helyezik csak részvényalapba, a fennmaradó részből letéti jegyet váltottak, a fix kamatozást találva vonzónak. - Nem akartuk az egész összeget a piacra vinni - magyarázza Don Scott.

A 31 éves, szintén texasi Kenneth Kimmons viszont éppen hogy szeretné meglovagolni a piaci hullámokat, miután az alapokat figyelve azt látta: megtakarításai a felére zsugorodtak. Talán fiatalabb korával is magyarázható, de az ugráló részvénygörbéktől a legkevésbé sem óvakodva, az ősszel maga fogott elektronikus (online) napi részvény- és opciós kereskedésbe, elsősorban pénzintézeti papírok árára spekulálva.

- Belefáradtam, hogy félreteszem a pénzt, majd el is veszítem - mondja, s azt állítja: azóta, hogy saját kezébe vette megtakarításainak a sorsát, megduplázta a spórolt összeget. Ezt a módszert a tanácsadók csak a pénzpiacok működését jól ismerőknek ajánlják (hiszen tudni kell a kereskedésbe jókor belépni és kilépni), emlékeztetve őket is: a veszteségoldalon jelentkező tranzakciós költségekről se feledkezzenek meg.

Amerikában szinte mindenki befektet. Erre az állami ellátórendszer Európához mért gyengesége, illetve a horribilis egészségbiztosítási és -ellátási költségek is rákényszerítik a középosztályt. Az átlag amerikait már gyerekkorában megalapozott pénzügyi műveltsége segíti a stratégiák megválasztásában: senki nem lepődik meg az általános iskoláson, aki tisztában van az értéktőzsde és a részvényalapok működésével vagy a dollár árfolyam-ingadozásának gazdasági következményeivel. Egy februári felmérés szerint a megkérdezett szülők háromnegyede vette már végig fiatalkorú gyerekével a befektetési eszköztárat, és minden tízből hat az előző hónapban is megtette ezt.

Amerikában a dolgozói "egyenmegtakarítás" a 401 (k)-nak nevezett alap, amelynek lényege, hogy a munkavállaló fizetésének egy részét eleve egy külön spórkasszába kéri, ott aztán vagy maga forgatja, vagy ezt másra bízza. A 401 (k)-ba idén legfeljebb 16 500 dollárig lehet befizetni, amit a legalább ötvenévesek további 5500 dollárral egészíthetnek ki. Az alap vonzereje: a munkavállalói juttatáscsomag részeként számos munkaadó felajánlja, hogy a dolgozó saját befizetéseit egy bizonyos hányad erejéig maga is megfejeli. Igaz, egyre kevesebben teszik ezt meg. A juttatásokat figyelő Watson Wyatt tanácsadó cég felmérése szerint a társaságok 12 százaléka már felhagyott azzal, hogy így támogassa alkalmazottai spórolását, és egy évre előre ugyanennyi fontolgatja ezt a lehetőséget.

A 41 éves kaliforniai William Drury, az IBM egyik menedzsere ma már csak fedezetnek használja a 401 (k) alapját (az óriáscég legfeljebb hat százalékkal egészíti ki befizetéseit), hosszú távra félretett pénzének 40 százalékát inkább kis induló cégek felfuttatásába fekteti be. Ezek között például egy jachtokat gyártó, illetve egy kínai orvoslással és terhesgondozással foglalkozó vállalkozás szerepel.

A The Wall Street Journal befektetési tanácsadói mindenekelőtt óvatosságra intik az amerikaiakat. Miután a recesszió hivatalos kezdete, 2007 december óta immár több mint ötmillióan veszítették el állásukat, először is arra hívják fel a figyelmüket: rendelkezzenek fél évre elegendő likvid forrással arra az esetre, ha a családban is beüt a krach. Ez lehet egy egyszerű bankszámla is, amire a szövetségi betétbiztosító 250 ezer dollárig garanciát vállal. Javasolják a befektetőknek: megtakarításaikat kezdjék a fogyasztási hitelként, kreditkártyákra felvett adósságaik törlesztésével, hiszen mit ér a befektetések 6-7 százalékos hozama, ha az adósságot közben 15 százalékos kamat terheli? A 401 (k) rovására az évi legfeljebb 65 ezer dollárt keresők (vagy a maximum 109 ezer dollár jövedelmű házaspárok) az adókedvezményekkel is kecsegtető egyéni nyugdíj-takarékossági alapok (IRA) felé fordulhatnak.

Megfontolásra ajánlják a befektetőknek, hogy a középtávú makrogazdasági eshetőségeket is vegyék számításba. Így például azt, hogy az amerikai gazdaságba pumpált ezermilliárdok, illetve az élénkítő csomag hatásaként 2010-2011 körül újra jelentkezhet a ma még távolinak tűnő inflációveszély. Ennek kivédésére javasolják az inflációvédett kincstári értékpapírokat, illetve a nyersanyagokhoz, az olajhoz, a nemesfémekhez kapcsolódó invesztíciókat. Amikor az arany ára nemrég átlépte a lélektaninak tartott unciánkénti ezer dollárt, nyomban megjelentek az újsághirdetések, amelyek érmék vásárlására ösztökélték a kisbefektetőket. Az árutőzsde nagy árfolyamugrásai miatt a tanácsadók ezzel együtt nem ajánlják, hogy portfóliónk 5-10 százalékánál nagyobb hányadát bízzuk a nyersanyagpiaci fellendülésre. A kötvények és a részvények közötti megoszlásban azt tartják ideálisnak, ha a befektető az életkorával megegyező százalékarányban a biztos hozamot választja. A piacok mielőbbi regenerálódásában bízóknak ajánlják a zárt végű befektetési alapokat.

A jelzálogválság óta szokványos kép ez az USA-ban