Ez persze nem csodálható: a belga spórolos nép - ráadásul az egy főre eső nemzeti jövedelem vásárlóerő-paritáson is kétszer akkora, mint Magyarországon -, s ezért nehezebb időkben sem kell feladnia hétköznapi szokásait. Kuporgatásban a németek, az osztrákok, a franciák és az olaszok előzik meg őket. Belgiumban 12-13 százalék között ingadozik a megtakarítási ráta. Igaz, a kilencvenes évek elején még húsz százalék körül mozgott.

A statisztikai adatok persze kicsit más képet mutatnak. A munkanélküliség egy év alatt nagyjából egy százalékponttal 8,5 százalékra emelkedett. Az Opel antwerpeni üzemének dolgozói nyilván aggódnak, mi lesz az állásukkal, ha nem sikerül valamilyen egyezségre jutni a General Motorsszal. Az építőipar szintén szenved. A költségvetési hiány is emelkedik, valószínűleg meghaladja az eurózónában engedélyezett háromszázalékos határt (a GDP-hez viszonyítva), ám a kormány csak 2015-re kíván visszatérni az egyensúlyközeli állapothoz, vagyis egyelőre nincsenek hírek megszorításokról. Ám a brüsszeli uniós központ sokat hoz a konyhára: jól megfizetett tisztviselőket, vállalatokat, tanácsadókat, lobbistákat, kutatókat.

A bankválság azonban sok kisrészvényest hozott nehéz helyzetbe. Az a pár ezer ember, aki például Fortis-papírokban tartogatta megtakarításait, rosszul járt. A tőzsdei ingadozások még nagyobb megfontoltságra intették tehát a belgákat, akik pénzüket viszszaforgatták a lekötött betétekbe. A számlákon elhelyezett összeg már az év végére meghaladta a 144,5 milliárd eurót, s egyértelműen növekvő irányzatot jelez. Miután az állam százezer euróra emelte a betétbiztosítási összeget, s a kamatadó is kedvezményes, ez a megtakarítási forma nyilvánvalóan kockázatmentes és likvid, azaz könnyen mozgósítható, ha pénzre lenne szükség. Például egy jó kis áprilisi üdüléshez a spanyol tengerparton. A nyugdíj-megtakarítások adókedvezményben részesülő összegét is megemelték.

Az ingatlanpiac pang. Ám Belgiumban nem keletkezett buborék az árakból, így a piac nem is omlott össze, mint az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Írországban vagy Spanyolországban. Brüsszelben egyébként is erős és szinte állandó keresletet támaszt elsősorban a kiadó lakások iránt az uniós célokkal ideérkező rengeteg külföldi. A helybélieknek tehát megéri lakásba fektetni, s kiadni. A pangás persze nem jön jól az ingatlanközvetítőknek. Ám a pénzügyi válság fél éve még nem vágott rendet köztük, s néhány hónapra még bizonnyal szükség lesz annak kiderítésére, milyen nyomot hagy maga után a krízis szolidabb belga változata.

Brüsszeli bankfiók, háttérben az Európai Bizottság épülete