A pesszimista - az ismert vicc szerint - úgy véli, ennél rosszabb már nem lehet, míg az optimista úgy látja: dehogyisnem lehet. A nyugdíjpénztári alapkezelőket is ez a két attitűd jellemzi, amikor az első negyedévi teljesítményekről esik szó. Van, aki azt hangsúlyozza: ne csak az első negyedévet nézzük, hanem április első hetét is, mert akkor sokkal biztatóbb a kép. Mások szerint ilyen dermesztő hónapok után, amelyeket a pénztárak maguk mögött tudnak, rövid ideig tartó napsütés még nem ígér tavaszt.

Az biztos, hogy nagyon messze tűnt az a csodaváró hangulat, amellyel az emberek többsége a nyugdíjpénztárak megalakulását fogadta. Százezrekre volt tehető azok száma, akik minden józan intés dacára - jelentős kockázatot vállalva - mondtak le addig összegyűjtött nyugdíjvárományuk negyedéről. A tavalyi horrorszámok láttán most viszont azok is átestek a ló túlsó oldalára, akik nyugdíjba menetelükig valószínűleg még több válságot is kénytelenek lesznek majd át- és túlélni.

A pánik sohasem jó tanácsadó. Így annak, hogy tavaly a magánpénztárak átlagosan mínusz húsz-, az önkéntes pénztárak pedig több mint mínusz tízszázalékos hozamot produkáltak, pillanatnyilag leginkább az ügynökök látják hasznát.

Tavaly a korábbinál jóval többen váltottak pénztárat, és idén a szakértők a folyamat további gyorsulását várják. A döntést azonban - többnyire - most sem a józan megfontolás, az alapos tájékozódás és mérlegelés motiválja. Az igazi bukást pedig az jelenti, ha valaki lejtmenetben realizálja veszteségeit.

Az elhamarkodott döntéseknek talán segít elejét venni, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a közelmúltban előírta - és honlapján közzétette -, miről és milyen módon kötelesek a pénztárak tájékoztatni tagjaikat a vagyonkezeléshez kapcsolódó kérdésekben és abban az esetben, ha valaki úgy dönt, hogy pénztárat vált. A Stabilitás Pénztárszövetség minap elkészült, törvénymódosításra tett javaslata pedig az célozza, hogy a "megélhetési" tagszervezőket sikerüljön kiszűrni a rendszerből. A változtatás lényege lenne, hogy egy-egy pénztárban a minimálisan eltöltendő időt a jelenlegi hat hónapról két évre, az átlépés költségét pedig háromezer forintra emelnék.

Azt, hogy a pénztártagok tíz év alatt sem váltak igazán tudatos befektetőkké - jóllehet a '97-es nyugdíjreform szándékaiban ez is ott volt - az is jelzi, hogy a választható portfóliók rendszerének bevezetése óta - mindössze a tagok tizede élt a lehetőséggel. - Többségük vagy megfelelőnek tartotta azt a portfóliót, ahová a törvény alapján besorolták, vagy nem tudott mit kezdeni a megküldött információkkal - állapította meg Rajné Adamecz Ildikó, a BDO Tanácsadó Kft. pénzügyi tanácsadási igazgatója, a nyugdíjpénztári szabályozást vizsgáló elemzésében.

A BDO szakértői szerint túlzottan merevek a portfóliók összetételére vonatkozó szabályok, s a jogalkotók túl későn tolták ki a választható portfóliók rendszerének kötelező elindítását a törvény által eredetileg megszabott 2009. júniusi időpontról. Ők azt is megkérdőjelezik, hogy egy nyugdíj-előtakarékossági befektetésnél ráerőltethető-e bárkire - a törvény erejénél fogva - kockázatosabb eszközösszetétel. Főleg úgy, hogy a szabályozás fáziskésésben van a piaci eseményekhez képest.

A választható portfóliók szerepét azonban - amikor három, különböző kockázatú eszközösszetételű befektetési formából lehet választani - számításaik szerint is éppen az elmúlt időszak igazolta. Azok a pénztárak ugyanis, amelyek már tavaly bevezették ezt a szisztémát, a klasszikus portfólióban (ez legfeljebb tíz százalék erejéig tartalmazhat kockázatos értékpapírokat), jóval kisebb veszteséget könyvelhettek el, mint azok, amelyek homogén módon - többnyire nagyobb részvényaránnyal - kezelték a tagok megtakarításait.

A múlt év tapasztalataiból azt szűrte le Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elnöke - jóllehet náluk a nyugdíjhoz legközelebb lévők számláján még tavaly is sikerült öt százalék hozamot jóváírn -, hogy kellene egy negyedik portfólió is, amelynek eszközösszetétele még az állampapírok közül is a legkisebb kockázatúakra korlátozódna, például éven belüli diszkont kincstárjegyekre.

Véleménye egybecseng a Stabilitáshoz tartozó pénztárak által kidolgozott tervezettel, amely szintén egy negyedik - úgynevezett kockázatkerülő - portfólió bevezetésére tesz javaslatot a pénzügyi tárcának. Ebbe csak rövid futamidejű, alacsony kockázatú, gyorsan likvidálható eszközök kerülhetnének, és azokat a pénztártagokat sorolnák bele, akiknek legfeljebb két évük van a nyugdíjig. Módosítanák a klasszikus portfólió befektetési szabályait is - ez azoknak szól, akik maximum öt évvel vannak a nyugdíjkorhatár előtt -, megtiltva, hogy ingatlanba, részvényekbe vagy kockázati tőkealapokba fektessék az alacsony kockázatú eszközösszetételt választó tagok megtakarítását. Jelenleg a jogszabályok a klasszikus portfólióban a befektetések tíz százalékának erejéig adnak erre lehetőséget.

Befektetéseik hozamát látva, sokan fontolgathatják, hogy pénztárat vagy eszközösszetételt kellene változtatni, de ezekben a vészterhes időkben nagyon nehéz tanácsot adni: mi is lenne az igazán jó lépés. Ennek az évnek eddig egyetlen jó híre van: Magyarország még mindig befektetésre ajánlott kategóriában maradt - állapította meg Demeter Zsolt, az Aranykor pénztárak befektetési igazgatója, hozzátéve: a nemzetközi piacok egészében nagyon nagy a bizonytalanság. Ő úgy gondolja, ilyen zuhanás után emelkedésnek kell jönnie. A Hazai Nyugdíjpénztárak Országos Szövetségének tagjai közelmúltban kiadott közleményükben, hasonlóképpen vélekednek, arra hivatkozva, hogy 25-30 éves időtartamú befektetésnél - a pénztártagok zöme pedig még ebben a távolságban van a nyugdíjkorhatártól - az éves átlagban elérhető két-három százalék körüli hozamok bőven korrigálják a válságokban elszenvedett veszteségeket. A vagyonkezelők, - kimondva, kimondatlanul - azt sugallják, hogy akiknek még jó évtizedük van hátra a nyugdíjig, most akár a nagyobb részvényhányadú portfóliót is megkockáztathatják.

Másként kell gondolkozniuk azoknak, akik már most, vagy a közeljövőben nyugdíjba mehetnek. Azoknak, akik kevesebb mint 120 hónapig voltak tagjai a kétpilléres nyugdíjrendszernek és megtakarításuk nem éri el a társadalombiztosítási nyugdíj negyedét, adott a lehetőség, hogy teljes egészében visszalépjenek a tb-rendszerbe. Azok, akik már több mint tíz éve magánpénztári tagok, választhatják, hogy egy összegben veszik fel megtakarításukat, vagy kérik a járadékszolgáltatást, igaz, ennek feltételrendszerét még nem dolgozták ki. Pontosabban van egy harmadik lehetőség is: nem veszik ki a pénzt, hanem várnak a jobb időkre. Ez vonatkozhat azokra az önkéntes pénztári tagokra is, akik már felvethetnék a számlájukon összegyűlt pénzt, de most nem szeretnék a veszteségüket realizálni.