A gyártók kénytelenek kapacitásokat csökkenteni. Két lehetőségük van. Figyelembe véve a globális versenyképességi szempontokat, megnézik, mely gyáraikban a legmagasabbak a termelési költségek, illetve a legalacsonyabb a műszaki színvonal. Azokat, még ha az adott vállalat "anyaországában" vannak is, a kormányok és a szakszervezetek tiltakozása ellenére bezárják. Így a világméretű telephelyhálózatukban olyan üzemek maradhatnak talpon, amelyeket a válság után jelentős versenyelőnnyel, modernebb termelési szerkezettel lehet fejleszteni. Másik megoldás, hogy a cégek fejet hajtanak, elfogadják a kormányok támogatását, megtartják a munkahelyeket, de konzerválnak egy versenyképtelen ipart. Németországban például az autóipari támogatás fejében állásokat szeretnének megőrizni, az USA-ban a pénzhez akkor lehet hozzájutni, ha a cégek végrehajtják a kormányzat által jóváhagyott szerkezeti átalakítást. Svédországban az autóipar csak kutatás-fejlesztésre fordíthatja az állami pénzt.

Magyarország azon államok közé tartozik, amelyek valutái jelentősen leértékelődtek, ezáltal olcsóbb lett az export és a termelés. Tudatos kormányzati politikával ezt a tendenciát még akkor is előnyünkre lehetne fordítani, ha nagy a kivitel importigénye, azaz amit nyerünk, azt részben elveszítjük. A kormánynak vissza nem térítendő pénzek helyett abban kellene segítenie a kis- és középvállalkozásokat, hogy azok a jelenleginél sokkal nagyobb arányban állítsák elő a multik termeléséhez szükséges árukat. Ha az exportunknak nem a 30, hanem csak 15 százalékát veszítjük el, az is nyereség. A kapacitások kiépítése időigényes, ezért mielőbb el kellene kezdeni - mondta Inotai András. Akik a válságot panaszkodásra, a túlélés elnyújtására használják, hosszabb távon veszíteni fognak, a nyertesek azok közül kerülhetnek ki, akik ezt az időt a megújulásra, a jövő megalapozására használják - állítja.