Mindig is idegenkedett az evától, ekhótól, amelyek egy behatárolható körnek teremtenek a többiekhez képes előnyösebb feltételeket: az evánál a kis költséghányaddal működő vállalkozások a kivételezettek, az ekhónál pedig a törvény konktéran meghatározza, mely szakmák képviselői élhetnek a lehetőséggel. Hasonló sorsot szán a kisadóknak (például termékdíjak, kulturális járulékok) is.

Mint szinte minden vezető adótanácsadónak, Oszkó Péternek is az iparűzési adó csípte leginkább a szemét az elmúlt években. Nem csekély szerepe volt abban, hogy az ipával szemben országos méretűvé terebélyesedett a vállalkozások ellenállása: az unióhoz benyújtott, az ipát (annak vélt forgalmi adó jellege miatt) megtámadó kereset egy sor céget ösztökélt arra, hogy az adót csak egy kísérő irattal együtt fizesse: a záradékban az érintett cégek állást foglaltak, miszerint az adót nem jogszerűen várják el tőlük az önkormányzati adóhatóságok. Így igyekeztek előkészíteni a terepet arra az időre, amikor az EU kimondja az ipa uniós jogba ütközését. A protestáláshoz sokan vettek igénybe szakértői segítséget, ami szép jövedelemhez juttatta ezt a piacot. Az ügy végül az állam számára zárult kedvezően, az ipa túlélte (ezt is), miután a hasonló struktúrájú olasz adófajta, az irap sem akadt fenn az unió szűrőjén.

Oszkó azonban vélhetőleg nem adta fel a reményt, hogy megszünteti az ipát, igaz, más erről külső szakértőként ábrándozni, és más kormányzati szerepkörben egy ilyen döntést végrehajtani.

Nagy fába vágja a fejszéjét a pénzügyminiszter-jelölt az ingatlanadó megregulázásával is. Ez is gyakran felbukkan a különböző kormányok menüjében, de rendre elbukik a parlamentben vagy az Alkotmánybíróságon. Az adófizető választópolgárok "érdekei felett őrködő" erős önkormányzati lobbi eddig mindig gyorsan elgáncsolta a javaslatot, melynek tömören az a lényege, hogy a helyi sajátosságokra is tekintettel működjön egy a valós értéket figyelembe vevő, így a vagyonarányos közteherviselés eszméjéhez jobban közelítő adórendszer.

Egyebekben nagy az átfedés a leköszönő kormány és Oszkó Péter (illetve a Reformszövetség általa készített) adótervei között, eltérés leginkább a mértékekben és az időzítésben akad. Korábbi nyilatkozatai alapján joggal várható tőle a munkáltatással összefüggő terhek csökkentése, az áfa emelése, illetve egyes jövedéki termékek adójának emelése, valamint az szja-kedvezmények felszámolása is közös pont a két programban.

Oszkó Péter ismerteti a Reformszövetség elképzeléseit az adórendszerről