Szobafogságra ítélt főnökök
A Caterpillar építőipari gépgyártó világszerte 22 ezer embert küld el a válság miatt, közülük legradikálisabban a 733 elbocsátott francia dolgozó lépett fel jogai érvényesítésére. Nicolas Polutnik vezérigazgatót és négy beosztottját 24 órára bezárták, s csak azután engedték őket ki, hogy ígéretet tettek a szakszervezettel folytatott tárgyalások felújítására, kormányzati közvetítők bevonására. A legfontosabb cél az elküldött dolgozók tisztességes kifizetése.
A jogszabályok szerint a munkáltatónak szociális csomagtervet kell összeállítania, egyeztetve a szakszervezetekkel. Ebben a végkielégítések, átképzési és munkakeresési támogatások szerepelnek. Az első körben 37 millió eurót szánt erre a Caterpillar, majd szakszervezeti nyomásra 47 milliót ajánlott fel. Ez is kevének bizonyult, úgyhogy sztrájkba lépett a grenoble-i üzem 2800 dolgozója, s ezután "rekedt" kedden zárt ajtók mögött a vezetőség, hogy legyen ideje átgondolni a helyzetet. A magukra hagyott vezetők közül szívpanaszai miatt szabadon engedték a személyügyi igazgatót, a többiek pedig hazatelefonálhattak, megnyugtatni az aggódó otthoniakat. "Végtére is nem vagyunk vadállatok" - jegyezte meg Michel Laboisseret, a CGT szakszervezeti szövetség helyi delegáltja.
Albert Dupuy kormánymegbízott szerda hajnalra ért el eredményt, a Caterpillar genfi központja és a grenoble-i vezetők beleegyeztek abba, hogy újraszámolják a végkielégítéseket és a sztrájk idejére is kifizetik a béreket. Az elcsigázott vezetőket ezután engedték szabadon. A Caterpillar-esetet megelőzően a Sony és a 3M francia leányvállalatánál alkalmaztak hasonló módszert a dolgozók. Be is vált, mert a vezetőség ott is felújította a tárgyalásokat a szakszervezetekkel.
A német Continental gumiabroncsgyártó egyik kelet-franciaországi üzemét készül bezárni, itt tojászáport zúdítottak a vezetőkre, majd Párizsban ezres felvonuláson gumiégetéssel tiltakoztak a tervezett lépés ellen. A németek a tárgyalásoknak új helyszínt találtak: 800 kilométerre a gyártól, remélve, hogy ott egy félreeső szállodában nem éri őket atrocitás. A nyugodt tárgyalási körülmények megkönnyítik a megegyezést - érveltek a költözés mellett.
Legutóbb, tegnap a ragasztástechnikával foglalkozó brit Scapa négy vezetőjét vették zár alá a dolgozók. A cég bezárja a Scapa Bellegarde-sur-Valserine-i, a svájci határ közelében található telephelyét, és elbocsátja ottani hatvan dolgozóját. A Le Progres című napilap értesülése szerint a feldühödött dolgozók kedd este zárták rá az ajtót a vezetőkre, hátha meggondolják magukat.
Francois-Henri Pinault, a PPR luxusipari óriáscég vezetője is nehéz órákat élt át, amikor az őt szállító taxit blokád alá vették az állásuk elvesztésén feldühödött dolgozók, a milliárdost a rohamrendőröknek kellett kiszabadítaniuk - írja a Reuters. Igaz, nem emberrablás, hanem a forgalom akadályozása volt az oszlatás kiváltó oka.
Jérome Pélisse, a főnökrablás okait és lélektanát kutató szociológus szerint a francia dolgozók így akarják felhívni a figyelmet sanyarú sorsukra, pedig tudják, hogy helytelen, amit csinálnak. Főként külföldi vállalat esetében alkalmazzák a módszert előszeretettel, bírva a társadalom szimpátiáját. Pélisse összesítése szerint a három év alatt vizsgált háromezer francia vállalat körében 18-nál történt főnökrablás.
A leghosszabb ideig Jérome Meyssonier, a Crédit Foncier de France bank elnöke esett saját dolgozói fogságába még 1997-ben - írja a The Wall Street Journal. Igaz, az ötnapos szobafogság fizikailag nem törte meg, mint mondta, kifogástalan bánásmódban volt része. A követelések előtt viszont meghajolt.
A főnökrablásnak íratlan szabályai vannak, amíg ezeket nem hágják át, nem is indul büntetőeljárás a szervezők ellen. Erőszakmentesség esetén egy tolerálható hosszúságú "túlóra" még belefér. Laurent Bischoff rendőrségi szóvivő elismeri, hogy technikailag az emberrablás kategóriába sorolandó esetekről van szó, de mégsem lépnek közbe, mert az csak olaj lenne a tűzre. Szerepük jórészt arra korlátozódik, hogy biztosítsák a nyugodt hátteret a cég és a szakszervezetek közötti tárgyalásokhoz.
A dolgozók érdekérvényesítő ereje ma is tekintélyes - mondja önérzetesen Michel Laboisseret. A francia munkás nem hajlandó zokszó nélkül, birka módjára a vágóhídra menni, mint az amerikaiak szokták, hanem küzd az állásáért és mindazért, ami neki jár.
S hogy mit tehet a rabul ejtett menedzser? A biztonsági és PR-szakértők szerint jobb, ha semmit, s inkább tárgyal beosztottjaival. A rendőrség értesítését csak vészhelyzetben javasolják. Ezt a tanácsot sokan megfogadják, diszkréten, vállalati belügyként kezelve a történteket.
A Publicis tanácsadó cég elnöke szerint ez természetes is, mert a protestálás a franciák génjeiben van. Maurice Lévy hozzátette: a múltban a parasztok lázadtak a földesurak ellen, most annyi a különbség, hogy a földesurat vezérigazgatónak nevezik.
Bocsánatos bűn az önbíráskodás?
A megkérdezettek mintegy fele nem ért egyet az elbocsátott dolgozók erőszakos fellépésével, míg az azonosulók aránya 45 százalék - derül ki a Le Parisien című napilap számára készült friss felmérésből. A kétkezi munkások körében 56:41 százalék volt a támogatók és az ellenzők aránya, míg a fehérgallérosoknál 40:59-es arány alakult ki, azaz túlsúlyban voltak a józanabb gondolkodásúak. "Látjuk, hogyan indultak ezek a túszszedő akciók, de azt nem, milyen messzire vezethet a dolgozók dühe" - mondta a főnökrablást elítélő Xavier Bertrand, a kormányzó UMP párt főtitkára, volt munkaügyi miniszter, hozzátéve: semmiképp sem szabad megengedni, hogy az ország belekerüljön az erőszakspirálba.
