Egy erősorrend mindig relatív: nem a kanadai bankok híztak meg ennyire, hanem az amerikaiak zsugorodtak, illetve kényszerfúzióval álltak össze a pénzügyi válság következtében. Mindenesetre a márciusi adatsor szerint Észak-Amerika öt legnagyobb pénzintézete közül három is a határ északi oldaláról való a piaci kapitalizáció (a cég tőzsdén forgó részvényeinek összértéke) alapján. Az első két helyen az USA két legnagyobb bankja áll: a Wachoviát nemrég elnyelt Wells Fargo 61,4 milliárd (amerikai) dolláros, illetve a Merrill Lynchet bekebelezett Bank of America 45,1 milliárd dolláros piaci értékkel. Ezután viszont a kanadaiak jönnek: a Royal Bank of Canada (RBC) 42, a Toronto-Dominion Bank (TD) 30, illetve a Bank of Nova Scotia 25,8 milliárd dollárral. Az amerikai Citigroup már eltörpül hozzájuk képest 14,6 milliárddal.

Érdemes összehasonlítani a TD és a Citi részvénygörbéjét. Az elmúlt egy évben mindkét tőzsdei cég vesztett értékéből, ám a kanadai papírjainak értéke 72, illetve 32 CAD (most 46 dollár), az amerikaié viszont 27 és 0,97 USD között ingadozott (most 2,74 dollár.) A Citi az ősszel két lépésben már 45 milliárd dollár állami támogatást kapott Washingtonban, miközben a bank összesen 75 ezres leépítéshullámot jelentett be. A kormány 301 milliárd dollárig garanciát vállalt kétes értékű eszközállományára is, és növeli tulajdoni hányadát a bankban. Ottawának nemcsak a TD-t, de más bankot sem kellett aládúcolnia. Létrehoztak ugyan egy 218 milliárd dolláros alapot, hogy a kanadai hitelezők felvehessék a versenyt állami pénzből megsegített amerikai és európai társaikkal, ezt azonban nem csapolták meg. A Toronto-Dominion és az RBC a világ azon mindössze hét bankja között van, amelyet a Moody's a legkiválóbb, Aaa besorolással tart számon. Az RBC tavaly 4,6 milliárd, a TD 3,8 milliárd, a Bank of Nova Scotia pedig 3,1 milliárd CAD nyereséget tudott termelni a válság dacára.

A magyarázat? Elemzők a megfontolt hitelpolitikát és a megfelelő szabályozási környezetet hozzák fel arra, miért állták jól a sarat a hideg ország pénzintézetei. Jobb a tőkeellátottságuk, a tőkemegfelelési mutatójuk. A Bloomberg adatai szerint a tőzsdére vitt nyolc kanadai pénzintézet eszközértéke csaknem 10 százalékának megfelelő tőkearánnyal rendelkezett januárban; Kanadában 7 százalék, az USA kereskedelmi bankjainál 6 százalék a norma. A juharlevelesek nem nagyon merészkedtek a befektetési banki tevékenység ingoványos területére, a TD mindössze két százalékban vállalta csak ennek magas kockázatait. Kanadában az amerikaihoz képest 15 százalékponttal alacsonyabb a rossz adósoknak biztosított ("másodlagos") jelzáloghitelek aránya, és az USA-val ellentétben az ingatlankölcsönök felvevőit nem hajszolták bele vállalhatatlan törlesztőrészletekbe adókedvezményekkel. A hitelekhez általában 20 százalék induló önrészt követeltek meg. (Amerikában nem. A napisajtó tele a példákkal: havi 2-2,5 ezer dollárt kereső iskolabusz- és teherautó-sofőrök vettek fel 600-800 ezer dolláros házakra jelzáloghitelt induló önrész nélkül. Ha állásukat nem is vesztették el időközben (bár sokuk éppenséggel elvesztette), és az ingatlanpiaci buborék kipukkanása nyomán a házak értéke csak 20 százalékkal csökkent is, már egy életre eladósodtak. A legfelelőtlenebbek az Obama-kormány által lehetővé tett adósságátütemezési programra sem jogosultak.)

A Bloomberg Markets magazin májusi számában megszólaló David Denison, a 84 milliárd amerikai dollár felett diszponáló Canada Pension Plan nyugdíjalap-kezelő vezérigazgatója büszkén mutatja meg a Torontóba érkező ausztrál, brazil, francia, kínai és ír menedzsereknek, hogyan marad nyereséges a kanadai modell. Jim Flaherty, az ország pénzügyminisztere is arról számolt be, társai irigykedve szóltak hozzá a G20 csoport minapi értekezletén: "Szerencséjük van maguknak azokkal az unalmas bankokkal Kanadában." A The Wall Street Journal pénzügyi jegyzetírója azt tanácsolja az ország pénzintézeteinek, maradjanak is meg a konzervatív szemléletnél, és ne engedjenek Stephen Harper miniszterelnök biztatásának, miszerint most már szerencsét próbálhatnának külföldön. A Bank of Nova Scotiát leszámítva ráadásul nincsen komoly tapasztalatuk Észak-Amerika határain túl. 1923 óta ugyan csak két kanadai bank ment tönkre (azok is egyszerre, és regionális bankok voltak), továbbá a nagy piaci szereplők a világgazdasági válság óta nem csökkentettek osztalékot, de nemigen táplálhatja a kalandvágyat a makrogazdasági környezet: az első negyedévben a kanadai gazdaság 1961 óta a legnagyobb visszaesést élte meg, és idén várhatóan 1,2 százalékkal csökken a világ nyolcadik gazdaságának teljesítménye.

Torontói bankbejárat. Sok maradt a boldog békeidőkből