A Mol szabadságharcának újabb csatájához érkezett. A labancokat sikerült kifüstölnie, de azok búcsúajándékként a nyakára szabadították az oroszokat. Akiknek a megjelenésétől az egész régió olaj- és gázipara fél. Az oroszokról mindenki azt hiszi, hogy már a spájzban vannak - és a mostani példa azt mutatja: nem is alaptalanul. Csak nem mindig látszik, hogy árnyakkal vagy valódi oroszokkal csatáznak a helyi társaságok.

Ha akarom, a Mol helyzete most egyszerűsödött: nem a spájz félhomályától kell félnie, már tudja, kivel ül szemben a konyhában. Ez a bizonyosság azonban nem teljes, hiszen a nagy orosz olajcégek közül épp a Szurgutnyeftyegazról lehet a legkevésbé tudni, ki áll mögötte. Az viszont biztos, hogy a Kreml áldásával teszi a dolgát. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy az orosz kormány minimum ne tudott volna arról, hogy meg kívánja venni a Mol ötödét, és ebbe ne egyezett volna bele. Sőt. Ne tartotta volna kívánatosnak. Ezek után az a kérdés, mit tudott erről a magyar kormány és a Mol. A hivatalos közlések szerint semmit. Ha az oroszok nem jelezték szándékukat, az legalább olyan barátságtalan gesztus, mint az OMV ajtóberúgós akciója.

A Mol vezetői számára a Szurgutnyeftyegaz egyelőre csak annyival tűnik jobb tulajdonosnak az osztrákoknál, hogy nem jelentette be azonnal felvásárlási törekvését. Szándéka nem nyíltan ellenséges, maximum még nem tudni, milyen. Óvatosan fogalmaz, és a Mol óvatosan válaszol rá. Az óvatosság mindkét részről érthető: a Mol ezer szállal kötődik az orosz piachoz és függ tőle, ezért patikamérlegen kell mérnie nyilatkozatait, a Szurgutnyeftyegaz viszont tudhatja, hogy az OMV-háború idején a Mol vezetése és a parlament masszív védművet épített a magyar cég köré a nem kívánt felvásárlások megakadályozására.

A Molnak tudnia kell, hogy a szabadságnak és a regionális sikereknek ára van: vonzó, ezért veszélyeztetett. Szinte lehetetlennek tűnő vállalkozást hajtott végre az elmúlt években, amikor magyar cégként felvásárolta a szlovák állami olajtársaságot, és megszerezte a horvát nemzeti olajcég irányítását, miközben ledobta magáról az állami tulajdon igáját. De ezzel egyszersmind magára vonta az orosz medve figyelmét is, amely eddig nem nagyon kotorászhatott az uniós mézesbödönökben.

A Molnak most azt kell kitalálnia, miként élhetnek a méhek legalább látszólag békében a medvével, ha utóbbinak a kasban van a keze. Megszúrni veszélyes, mert dühében képes leverni az egész kast, de beljebb engedni se jó, mert akkor nem hagy mézet.

Nem világos, mi lehet ebből - csak Világos ne legyen.