A globális válság globális megoldásokat kíván, ebben alighanem teljes az egyetértés Európában és az Egyesült Államokban is, a nemzetközi pénzügyi intézmények pedig ebbe az irányba tolják a kormányokat, már csak saját szerepük növelése érdekében is. Ez volt az üzenete annak a tegnapi brüsszeli konferenciának is, amelyet a Bruegel kutatóintézet és a belga jegybank szervezett az európai pénzügyi rendszer jövőjéről A vihar után címmel. A részvevők általában túlzottan derűlátónak minősítették a konferencia címét. Az Európai Bizottság kérésére már elkészült egy tanulmány, a Larosiere-jelentés, amely egyrészt létrehozná az Európai Rendszerkockázati Tanácsot, másrészt a pénzügyi felügyeletek európai rendszerét. Előbbiben fontos feladat jutna az EKB-nak, míg utóbbi három lábon állna: a biztosítókat, a bankokat és az értékpapírpiacokat ellenőrizné.

A vitának ez az egyik alapja, a másik a brit Turner-jelentés, amely egységes szabályozást óhajt, azzal a hátsó szándékkal persze, hogy így nemzeti kézben marad a felügyelet, s London pénzügyi központként sértetlenül, s külső szemlélő nélkül működhet tovább, mintha mi sem történt volna. A brüszszeli találkozóra írt elemzésében azt fejtette ki Marek Belka, az IMF európai igazgatója, hogy ha az Európai Unió meg akarja védeni vívmányait, pontosabban az egységes európai pénzügyi piac kialakításának reményét, akkor mindkét jelentést nagyjából át kell vennie és meg kell valósítania.

- A munkához, a reformhoz, az új európai felügyeleti építmény létrehozásához gyorsan hozzá kellene látni - mondta Lámfalussy Sándor professzor, aki támogatja a Larosiere-jelentés főbb megállapításait, de a maga részéről az EKB-t bízná meg a 45 legnagyobb európai bank ellenőrzésével. Hozzátette, ennek az esélye elhanyagolható. Lucas Papademos, az EKB alelnöke is intézménye fontosságára és tapasztalataira hívta fel a figyelmet, s utalt rá, hogy a pénzügyi válság két jelenségre világított rá: a globális egyensúlytalanságra - túl sok ország vált megtakarítóvá, s most nekik kellene költekezniük -, másrészt a pénzügyi innováción is nyugvó hitelezési felívelésre.
A határon átnyúló banktevékenység a kockázatokat is szétterítette, miközben a szabályozás és a felügyelet is nemzeti kézben maradt.

Rainer Masera, az Európai Beruházási Bank (EIB) tanácsadója és a Larosiere-csoport tagja szerint kétségtelen az is: a felügyeletek munkatársainak egy része nem eléggé képzett, nem értette meg a pénzügyi innováció során született, matematikai modellekre alapozott termékeket. Egyes részvevők felvetették: a szabályozást is egységes alapra kellene helyezni, méghozzá globálisan. A válság egyik oka ugyanis, hogy az amerikai bankok, pénzügyi vállalatok a kockázatot enyhébben megítélő nemzetközi standard szerint dolgoztak, míg az európaiak már a szigorúbb, úgynevezett Bázel-II. rendszerben mozogtak. A számviteli törvények is eltérőek. Ezeket is mielőbb össze kellene hangolni. Malcolm Knight, a Deutsche Bank alelnöke arra mutatott rá, hogy a Larosiere-jelentés a realitásokból indul ki, amikor szerves fejlődést vizionál, s nem akar forradalmat.

A vitában számos ötlet elhangzott, ami jól jelzi, hogy miközben a G20-ak április eleji csúcstalálkozóján valószínűleg nem lesz nehéz megállapodni általános alapelvekben a szabályozást és a felügyeletet illetően, az ördög a részletekben van. Például: kisebb bankszektorra lenne szükség, de a bankmentő állami akciók révén a rosszak is megmenekülnek. Kérdéses, meddig maradhat az állam tulajdonos a bankokban, s mikor kell megválnia részesedésétől. Vagy: egységes európai betétbiztosítási rendszert kéne kialakítani az amerikai modellhez hasonlóan. Dilemmaként felmerült, vajon az új szabályozási és felügyeleti környezet mekkora versenyt engedjen meg a bankszektorban. Akadt, aki kétkedőn viszonyult az egész témakörhöz, mondván, a hitelléggömb kipukkanása után most az állami költségvetésekben keletkeznek hatalmas lufik, egyes esetekben két számjegyűre hizlalva a deficiteket. Abban azonban egyetértés mutatkozott, hogy a lényeg az információ összegyűjtése, megfelelő elemzése, bizalmas kezelése, de a kockázat növekedésének az előrejelzése is. S ehhez átfogóbb intézményi rendszert kellene kialakítani.