Békesi László: Rekontra
1. A Reformszövetség (Rsz) megtakarítási javaslatainak végrehajtása jelentősen csökkentené az állami kiadásokat, így tovább mélyítené a recessziót.
A Rsz. négy év alatt, a jóváhagyott 2009. évi költségvetéshez viszonyítva, 1300 milliárd forinttal javasolja csökkenteni az állami kiadásokat, majd a korrekció után azokat reálértéken rögzítené 2013-ig, illetve a nagy elosztási rendszerek reformjának megvalósításáig. Ezzel négy év alatt nyolc százalékkal, 42 százalékra csökkentené a GDP-arányos állami újraelosztást, megteremtve ezzel a javasolt adó- és járulékcsökkentés fedezetét.
Az állami kiadáscsökkentés kisebb része - mintegy 400 milliárd forint - az államháztartás hiányának kormány által is vállalt mérséklését szolgálná. (A GDP-hez mért három százalék alatti konszolidált hiány elérése az IMF stand-by-hitel igénybevételének, tehát az ország külső finanszírozásának minimális feltétele. Ezt a kormány is vállalta: 2009-re 2,6 százalékot tervezett.)
A megtakarításoknak ez a része valóban csökkenti az aggregált keresletet, így recessziónövelő - csak éppen nem spórolható meg. Ennek hiányában Magyarország fizetésképtelenné válna.
A Rsz. 2013-ig nem javasolja a hiány csökkentését - 2,5 százalékos szinten ajánlja stabilizálni -, noha az ország külső finanszírozási szükségletei, illetve az államadósság csökkentése indokolná azt.
A megtakarítások túlnyomó többsége nem az aggregált keresletet csökkenti, csak az eredeti jövedelemtulajdonosok nettó jövedelempozícióját módosítja. Azaz: a csökkenő állami kiadások fejében a lakosságnál és a vállalkozásoknál több nettó jövedelem maradna, amit fogyasztásra/termelésre vagy beruházásokra, befektetésekre fordítanak, vagy megtakarítanak. Utóbbi esetben megtakarításaikat a bankrendszer, illetve a tőkepiacok átcsoportosítják a keresletnek megfelelően, csökkentve ezzel a forrásszűkét a tőkepiacokon. Ha hiteltelen és kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika - mint napjainkban -, a megtakarításokat a lakosság és a vállalkozások valóban külföldre menthetik. Többek között éppen ezt a "transzfert" kell megelőzni az állami újraelosztás csökkentésével.
A Rsz. javaslatainak megvalósítása a modellszámítások szerint nem csökkentené, hanem évi 1,5-2 százalékkal növelné az ország növekedési potenciálját.
2. A Rsz. javaslatai növelnék az inflációt, így késleltetnék az euró bevezetését is.
Az Rsz. adójavaslatai között szerepel a normatív áfakulcs felemelése 24 százalékra, valamint a jövedéki adótételek tízszázalékos emelése az alkohol- és dohánytermékek körében.
Az áfakulcs emelése egy százalékkal nagyobb a kormány javaslatánál, de csak átmeneti időre, az euró bevezetéséig tartana, a bevezetés évében viszszaállna a jelenlegi, húszszázalékos kulcs. Az egy százalék különbség inflációnövelő hatását a következő 3-4 évben bőven ellensúlyozza az állami kiadások reálértéken, az állami bérek nominális szinten javasolt befagyasztása, valamint a dezinflációs gazdasági környezet.
A kormánnyal ellentétben a jövedéki adótételek emelését a Rsz. nem javasolja az üzemanyagoknál és olajszármazékoknál. Ezek ugyanis nem egyszerűen fogyasztási cikkek, hanem fontos termelési költség-tényezők, így emelésük nemcsak áremelkedést okoz, hanem durván rontja egész ágazatok költség- és ár versenyképességét! (Szállítás, mezőgazdaság, közlekedés, építőipar.)
Ugyanakkor a dohány- és alkoholtermékek tízszázalékos jövedéki adóemelése megalapozná a szükséges adóbevételeket, anélkül, hogy nagyobb mértékben növelnék az inflációs nyomást.
Az általános deflációs környezetben javaslataink semmivel sem növelik jobban az inflációt, mint a kormány döntései. Éppen ellenkezőleg: a Reformszövetség programjának megvalósítása növelné az ország hitelességét, csökkentené a finanszírozás költségeit, a ma drasztikus kockázati felárat, segítené a jegybanki kamatszint csökkentését, javítaná az ország versenyképességét, a gazdaság teljesítményét, felgyorsítaná a maastrichti követelmények teljesítését, azaz - az elérhetetlen egyedi elbírálás nélkül is - megalapozná az euró bevezetését.
3. A munkáltatói járulékok tízszázalékos csökkentése nem eredményezi automatikusan a foglalkoztatás növelését.
Ha ez igaz, akkor a kormány által javasolt ötszázalékos csökkentés még kevésbé.
A Reformszövetség javaslata több célt szolgál: csökkenteni a nemzetközi mércével mérve is egyedül álló, 55 százalékos adóéket, javítani a foglalkoztatás feltételeit és csökkenteni a járulékelkerülést. Ezeket a célokat nem lehet elérni minimális járulékcsökkentéssel. Az ötszázalékos mérték csak arra jó, hogy csökkenjenek a járulékbevételek, de arra nem elég, hogy javuljanak a foglalkoztatás feltételei.
4. Irreális az állam működési kiadásainak javasolt csökkentése.
Magyarország a központi és önkormányzati igazgatásra a GDP közel hat százalékát fordítja, mintegy 1600 milliárd forintot - benne a 13 havi bérek fedezete -, szemben az EU 3,5 százalékos átlagával. A Reformszövetség ebből javasol két százalékot - mintegy 500 milliárd forintot - megtakarítani négy év alatt.
Ha a kormány fenn akarja tartani a jelenlegi hivatali hálózatot és bürokráciát, ha konzerválni akarja az élet- és működésképtelen magyar önkormányzati rendszert, valóban nem lehet megtakarításokat elérni ezen a területen. Mi nem fogadjuk el ezt a kényelmes és tarthatatlan álláspontot.
5. A költségvetési szervezetek bérkeretének nominális befagyasztása irreális, mert 70 ezer közalkalmazotti, köztisztviselői állás megszüntetését vonná maga után.
Valóban. A magyar gazdaság teljesítménye mellett nem képes finanszírozni 730 ezer köztisztviselő és közalkalmazott bérét. (Vagy csak "nyomorszinten", lásd az egészségügy és oktatás jelenlegi béreit.) A Reformszövetség - összhangban a nagy elosztási rendszerek később megvalósuló, de meg nem spórolható reformjával - négy év alatt 70-80 ezer fővel tartja szükségesnek csökkenteni a köztisztviselők és közalkalmazottak létszámát. E nélkül a felesleges hivatalok és intézmények felszámolása és az újraelosztás csökkentése sem lehetséges.
A létszámcsökkentés ezen a területen növeli legkevésbé a munkanélküliséget, hisz a felszabaduló munkaerő többnyire képzett, vagy átképezhető, gyakorlattal rendelkező, a munkaerőpiacon keresett szakember.
6. A kormány nem ért egyet az alanyi jogon adott szociális juttatások egy részének megszüntetésével.
A Reformszövetség az alanyi jogosultság helyett a rászorultság elvének érvényesítését javasolja, és a szociális transzfereket, valamint más támogatásokat jövedelemhez kötné. A javaslat nem egyszerűen megtakarításokat akar elérni, hanem célja, hogy megszüntesse a "perverz jövedelem-újraelosztást", azaz a nagy jövedelműek indokolatlan állami támogatását. Így a valóban rászoruló családok akár nagyobb támogatáshoz is juthatnának.
7. A kormány nem ért egyet a 13. havi nyugdíj és a közszolgálatban a 13. havi bér teljes körű megszüntetésével.
Egyik juttatás fedezete sem áll rendelkezésre, mindkettő a hiányt növeli. (Összesen évi 280-300 milliárd forintról van szó.) A hiányt és az államadósságot nem lehet csökkenteni, az aktívak jövedelmének átcsoportosítását inaktív rétegek részére, így magas adóikat nem lehet mérsékelni, ha ezek a fedezetlen juttatások a rendszerben maradnak. A korlátozás itt nem elég.
8. A kormány nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy a privatizációs bevételekből 2500-3000 milliárd forinttal csökkentsék az államadósságot és ennek nyomán az adósságszolgálati terheket.
A Reformszövetség a tőke- és ingatlanpiaci viszonyok stabilizálása után - tehát nem azonnal - a 42 ezer milliárd forint összértékű állami vagyonból javasol vagyon-adósság konverziót. E nélkül a drámaian növekvő államadósság csökkentése nem lesz lehetséges.
9. A kormány nem ért egyet az egykulcsos adóval, valamint az adójóváírás megszüntetésével.
Ez értékválasztás kérdése. A magyar adórendszer egyik durva torzítása, hogy az egyéni jövedelmek után fizetett adók 80 százalékát az adózók 20 százaléka fizeti be. Az átlagos és átlag feletti jövedelműek 40 százalékos mértékű adót fizetnek, miközben az alacsony jövedelműek lényegében adómentesek. Ez a teherelosztás nemcsak méltánytalan, hanem az adóelkerülés melegágya is. Javaslatunk ezen akar változtatni. A lineáris adó - a legmagasabb jövedelmű szűk réteg kivételével - pontosan megvalósítja a jövedelemarányos teherviselés elvét. Teljesítménynövelésre és bevallásra ösztönöz, csökkenti az adóelkerülést, bővíti az adóalapot, így az adóbevételeket is, és egyszerűsíti az adóadminisztrációt.
Az adójóváírást kivezetni és nem egy tollvonással megszüntetni javasoljuk. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb jövedelműek nettó jövedelme nem csökkenne, hiszen az évi béremelés felével csökkenne az adójóváírás, amíg meg nem szűnik.
10. Az értékalapú ingatlanadó bevezetését annak technikai nehézségei és költségei miatt a kormány nem támogatja.
Az értékalapú ingatlanadó szerves része egy modern adórendszernek, amely a jövedelmeket lineárisan terheli, és bevonja a közteherviselésbe a felhalmozott ingatlanvagyont is. Ha ezt nem teszi, a jövedelmeket terhelő adókat nem, vagy csak minimális mértékben lehet csökkenteni. Ha igaz, hogy a földhivatalok nyilvántartása mára már naprakész, nincs technikai akadálya az adó bevezetésének. A piaci érték meghatározása és valorizálása ingatlanpiaci módszerekkel a magánszférában ma is működik.
11. A kormány nem ért egyet az iparűzési adó megszüntetésével, mert nem látja a kieső önkormányzati bevételek pótlásának lehetőségét.
Az iparűzési adó - a munka magas terhei mellett - ma a vállalkozások versenyképességét leginkább rontó eleme az adórendszernek. Megfizettetésével a nyereséges cégek a normatív 16 százalékos adó helyett közel 27 százalékot fizetnek be a költségvetésbe. Ha nem csökkentjük az állam kiadásait, és nem reformáljuk meg a magyar önkormányzati rendszert, valóban nélkülözhetetlen az iparűzési adó. A Reformszövetség éppen ezért 2011-től, 2-3 év alatt fokozatosan szüntetné meg ezt az adónemet, mire a megtakarítások és az önkormányzati rendszer ésszerűsítése megteremti a kieső források pótlását.
12. A Reformszövetség programja kevés konkrét reformjavaslatot tartalmaz, ajánlásai nem elég kidolgozottak.
Természetesen nem vehetjük át a kormány, valamint a parlamenti pártok szerepét, feladatait, így nem vállalhatjuk részletes törvénytervezetek kidolgozását sem. Programunk csak olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek megvalósítása mai ismereteink szerint a következő négy évben nem irreális. A ma még kidolgozatlan szerkezeti reformokat - önkormányzatok, nyugdíjrendszer, közoktatás, egészségügy - a javaslatok nem tartalmazhatták. Ezek fő irányait az összefoglaló tézisek bemutatják. Részletes kidolgozásuk nem lehetett a Reformszövetség feladata, hiszen nem áll mögötte többezres államigazgatási apparátus, korlátlan anyagi erő és megfelelő idő. Programunk egymásra épülő, konzisztens elemekből áll. Hatását csak az összefüggések tiszteletben tartásával és megvalósításával fejtheti ki. Egyes elemei és ütemei természetesen módosíthatók, de a változtatások kritikus tömegének minimumát nem veszélyeztethetik. (A GDP öt százaléka alatt - ez évente 1300 milliárd forint - az újraelosztás és a jövedelemcentralizáció csökkentése semmilyen hatással sem lenne a gazdaságra. Lásd a kormány javasolt csomagját.)
A program nemcsak a fiskális politika módosítását, hanem összehangolt jövedelem- és monetáris politika elemeit is tartalmazza. A program ettől koherens és fejtheti ki stabilizáló, valamint dinamizáló hatását.
Az SZDSZ nem kér a kormánycsomagból
Az SZDSZ ügyvivő testülete Fodor Gábor javaslatára elfogadta azt az állásfoglalást, amelyben Kóka János frakcióvezetővel együtt arra kérik a párt országgyűlési képviselőcsoportját, hogy a parlamentben ne támogassa a kormány által készített válságkezelő javaslatot - jelentette be a pártelnök a testület pénteki ülését követően. Fodor szerint a kormány javaslatcsomagja nem elegendő ahhoz, hogy Magyarország kilábaljon a válságból. Az SZDSZ úgy tarja, hogy egy ilyen programot csak a Reformszövetség elképzelései alapján lehet elkészíteni. Szerinte a kormány a jelenlegi javaslataival még az eredeti, hetekkel korábban bejelentett elképzeléseihez képest is visszalépett. A pártelnök megjegyezte, hogy a kormány 3-3,5 százalékos előrejelzéseivel ellentétben az elemzők többsége 5-6 százalékosra teszi az idei gazdasági visszaesést. Arra a kérdésre, hogy ha a kormány nem terjeszt be egy, az SZDSZ számára elfogadható válságkezelési javaslatot, akkor előkerülhet-e a konstruktív bizalmatlansági indítvány, illetve az előrehozott választások kérdése, elmondta, hogy véleményük szerint nem elég egy-két pontot beemelni a Reformszövetség javaslataiból a válságkezelő csomagba.
- Az a dolguk, hogy megakadályozzák a nagyarányú visszaesést, "de nem lehet megint azt megtenni, amit ősszel láttunk a költségvetés beterjesztése kapcsán, hogy olyan javaslatok születnek, amelyek nem a realitásból indulnak ki" - mondta Fodor Gábor, aki szerint őszintén szembe kell nézni a helyzettel.
Hozzátette, bízik abban, hogy meg lehet találni a közös nevezőt. Elmondta azt is, ha nem születik meg a program, akkor "fel kell tenni magunknak az egyéb kérdéseket". (MTI)
A szerző a Reformszövetség Gazdaságpolitikai Munkabizottságának vezetője
