Az online aukció az információs kor találmánya: az ember feltölti (persze csak virtuálisan, fényképpel és leírással) az eladásra kínált árut az árverési portálra, meghatározza a minimális leütési árat, majd szép csendben kivárja, amíg a számítógép előtt ülő licitálók feltornázzák az összeget arra a szintre, ahol már tényleg érdemes eladni a portékát. A virtuális árverőházak a sikeres üzletek jutalékából élnek: ha nincs bolt, nem kell fizetni (vagyis eddig nem kellett).

A hazai online aukciós piacon két nagy szereplő osztozik: a Sanoma-háttérrel alapított TeszVesz, és a több kézen keresztülment, jelenleg egy dél-afrikai internetes befektetőhöz tartozó Vatera. Ketten együtt legalább a piac 90 százalékát lefedik, bár az utóbbi időben sorra jelentek meg a kisebb, általában egy-egy termékkörre szakosodott árverési oldalak. A Vaterának több mint 600 ezer regisztrált felhasználója van. A TeszVesz valamivel kisebb, de ketten együtt, ha az átfedéseket nem is számítjuk, legalább egymillió ügyféllel rendelkeznek, vagyis hatalmas üzletről van szó. (A méreteket jól jellemzi a Vateráért nemrég kifizetett 3,7 milliárd forintos vételár is.)

A portálokon mindent lehet kapni, a filléres használt ruhától a milliós ékszerig, és szerencsés esetben bármit el is lehet adni. Az oldalak üzemeltetői nem folynak bele a vevők és az eladók közötti kapcsolatba, csupán a felületet biztosítják, és beszedik a jutalékot. A visszaélések mégis viszonylag ritkák, mivel a vásárlók és az árusok folyamatosan értékelik egymást. Aki hosszú távra tervez, nem szívesen kockáztatja, hogy lerontsák a jellemzését, az ugyanis a későbbi üzletek esélyeit is gyengíti. (Ennek ellenére természetesen előfordulnak átverések, nemrég például a rendőrség fülelt le egy csoportot, amelynek tagjai hamis személyikkel és számlákkal operálva nem létező műszaki cikkeket árultak a Vaterán.)

A licitbizniszre sokan egész egzisztenciát építettek, vagy kiegészítették vele a meglévőt: van olyan ismert antikvitáskereskedő, aki felszámolta az üzletét, és a teljes kínálatát átvitte a Vaterára.

Még gyakoribb, hogy a valóságos boltokat kiegészítik az árverési oldalak kínálta virtuális kirakattal (például rengeteg óra, telefon és számítógépüzlet van jelen a portálokon). De járnak ide kismamák eladni a gyerek kinőtt ruháját, vagy diákok beszerezni a népszerű retródarabokat. A kispénzűeknek a nehéz időkben pénzforrásként és olcsó beszerzési helyként is felértékelődhet az online aukció. A portálokon nem csak termékeket, hanem szolgáltatásokat (sminkelést, szobafestést, oktatást) is árvereznek.

Eddig mindez alapvetően ingyenes volt (leszámítva a sikeres üzletek után beszedett, a TeszVeszen az eladási ár 4, a Vaterán a 6 százalékára rúgó jutalékot), a most meghirdetett listázási díj bevezetése azonban gyökeresen megváltoztatja a kialakult viszonyokat. Bár a díj relatíve alacsony (a legolcsóbb árkategóriában csupán termékenként 5 forint), és a létrejött üzletek esetében utólag ezt is visszatérítik, mégis drasztikusan megnövelheti az eladással járó kiadásokat. A díjakat ugyanis minden feltöltés után (azaz minden aukciónál újra) meg kell fizetni, néha akár kétnaponként. Ez különösen azoknak lesz fájó, akik több száz termékkel vannak fent egyszerre valamelyik oldalon (ami egyáltalán nem számít ritkaságnak), ők most, ha ki akarnak szállni, a feltöltésekre fordított rengeteg időt is elbukják.

A témával foglalkozó internetes fórumokon konkrét példákat is lehet olvasni a költségnövekedésre. "Én árulok 300 db 200 ft-os cd-lemezt különböző előadóktól" - írja az egyik felhasználó. "Ezért az új rendszerben 1500 forintot kell fizetnem listázási díjként. Viszont egy körben átlagosan csak 7 darabot szoktam eladni, vagyis 1400 forint a bevétel - tehát deficites az egész, még én fizetek rá 100 forintot".

A TeszVesz honlapján azzal indokolják a listázási díj bevezetését, hogy túl sok az áru, és túl kevés a sikeres aukció. A hivatalos álláspont szerint arra próbálják rávenni az ügyfeleket, hogy kevesebb, de jobban gondozott aukciót indítsanak, így nagyobb lesz a sikerarány. A valóságban azt érik el, hogy az olcsó holmi eltűnik az oldalról, ne foglalja a tárhelyet, és csak drága, magas jutalékú árut hozzák ide a felhasználók.

Egy ilyen díjemelést öngyilkosság lett volna egyoldalúan meglépni - tegnapig sokan nem is értették a TeszVesz döntését, hiszen egyértelműnek látszott, hogy a Vatera karjaiba taszítja vele az ügyfeleit. Egy hétfő esti körlevélből azonban kiderült, hogy április elején a Vatera is bevezeti a listázási díjat.

A TeszVesz honlapján közzétett információk szerint a korábban a Sanomához tartozó teszvesz.hu-t megvette a dél-afrikai központú Naspers médiavállalat online divíziója, a MIH Internet Europe - amely a Vatera.hu tulajdonosa is. Az eladás bejelentésekor a felek azt ígérték, hogy "a következő időszakban maradnak a jelenlegi viszonyok, a márkák és a hozzájuk kapcsolódó technológiák sem változnak". Dobra Péter, a TeszVesz.hu vezetője, és Gerő Viktor, a Vatera.hu ügyvezető igazgatója egyaránt úgy nyilatkozott: a közös tulajdonosi szerkezet lényegében nem befolyásolja a portálok tevékenységét. Ehelyett most az látszik, hogy ha sikerül kiiktatni a konkurenciát, akkor szabadon lehet emelni az árakat.

Mihálovits András, a versenyhivatal szóvivője lapunkat úgy tájékoztatta: az ügyletet a hatóság eddig nem vizsgálta. Az eladónak és a vevőnek bejelentési kötelezettsége van a GVH-nak, amit információink szerint eddig még nem teljesítettek, ám ez önmagában szabályszegés, ezt utólag is megtehetik.