Állások százezrei tűntek el, de Brüsszel bízik magában
Két adatsort is közzétett a héten az Eurostat, s mindkettő aggodalomra ad okot. Egyrészről az unió tagországaiban 0,3 százalékkal, azaz 672 ezerrel csökkent az állások száma a múlt év utolsó negyedében a megelőző három hónaphoz képest, ilyen mérvű zuhanásra 1995 óta nem volt példa.
Másrészről februárban 1,2 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, s elemzők már attól félnek, hogy az Európai Központi Bank (EKB) alábecsüli a defláció veszélyét. Ha a háztartások a csökkenő árak miatt elkezdik halogatni vásárlásaikat, abban bízván, hogy később még olcsóbban vehetik meg az áhított terméket, azzal csak tovább rontják a kilátásokat. A japán gazdaság hasonló okok miatt nem növekedett tíz éven át a kilencvenes esztendőkben.
A foglalkoztatási adat ugyanakkor jól jelzi, hogy az uniót viszonylag kedvező növekedési szakaszban érte a pénzügyi válság. A múlt évben ugyanis 1,137 millió munkahely keletkezett, éves szinten a foglalkoztatás 0,8 százalékkal még bővült is.
Az utolsó negyedév azonban kiábrándítóan zárult, s a helyzet egyáltalán nem javul. Sőt mint bizottsági szakértők mondják, már nemcsak egyes iparágakat érint a leépülés folyamata, hanem minden ágazatot. Az autó, a vegy- és a fémipar után a gép- és elektrotechnikai ipart is elérte a válság. S miközben például a hajógyárakban még folyik a munka, mert a megrendeléseket teljesítik, új vevők már nem jelentkeznek, tehát arra kell számítani, hogy a foglalkoztatási helyzet tovább romlik.
Az Európai Bizottság január végén még azt vizionálta, hogy ebben az évben az uniós gazdaságok két százalékkal esnek vissza, s jövőre már szerény ütemben növekednek, az EKB március elején 2,7 százalékos hanyatlást prognosztizált 2009-re, és stagnálást 2010-re. A bizottsági szakértők most - csupán másfél hónappal becslésük közzététele után - egyetértően idézik a jegybanki előrejelzést.
Az e heti uniós csúcs előtt a bizottság összegereblyézte mindazt, amit eddig mondott, javasolt a válság enyhítésére, s elégedetten vette tudomásul, hogy a G20-ak londoni pénzügyminiszteri értekezlete - amely az április 2-i állam- és kormányfői megbeszélést készítette elő - összhangba hozta az európai és az amerikai elképzeléseket szabályozásról, felügyeletről, gazdasági ösztönzésről, a nemzetközi pénzügyi intézmények szerepéről.
A bizottságnak persze reagálnia kell az elhangzott bírálatokra, miszerint vajmi keveset tett. Az unió iránt inkább elfogult, hiszen a pályafutását az alapító atyának számító Paul-Henry Spaak munkatársaként kezdő belga Etienne Davignon egy interjúban azt fejtette ki: még nem lehet látni, hogy sikeresen száll-e szembe az EU a válság kihívásaival, igaz, azt sem lehet kijelenteni, hogy kudarcot vallott volna. De a pénzügyi krízis alapvető változásokat érlel a következő másfél-két évben, s az unió még csak a kezdetén tart annak, hogy megfogalmazza a válaszát.
- Az eheti uniós és az áprilisi G20-as csúcs nem a részletes válságkezelési programról, hanem a közös cselekvés szándékának kinyilvánításáról szól majd - mondta Davignon. A brit Daily Telegraph, amely viszont nem vádolható Európa iránti elfogultsággal, a finn külügyminisztert idézte a legutóbbi tanácsülésről. Alexander Stubbs azt hangoztatta, rendkívül aggódik az intézményi káosz, a klikkek kialakulása, a kisebb államok hangjának elvesztése miatt. Véleményét osztotta a svéd, a belga, a lengyel és a luxemburgi kollégája is.
Az eurózónán belüli és kívüli országok viszonyáról, a nyugat-európai és a kelet-európai bankok kapcsolatáról kialakult vitát a bizottsági szakértők azzal söprik le az asztalról, hogy az egységes piac megőrzése, a mindenkire egyformán vonatkozó játékszabályok érvényesítése sikerrel járt, s az unió öszszehangoltságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a gazdaságélénkítésre a GDP 1,2 százalékáig terjedő kiadásnövelést kért Brüsszel azoktól a tagállamoktól, amelyek ezt megengedhetik maguknak, s a friss számok azt tükrözik, hogy pont ennyi jött össze.
Ha még hozzávesszük az úgynevezett "automatikus stabilizátorokat" - a lassuló növekedés vagy visszaesés ellenére kiáramló szociális kiadásokat, nyugdíjakat, a megszelídült inflációt és olajárat -, akkor az ösztönzés mértéke már az EU nemzeti össztermékének 3,3 százalékára rúg.
A csütörtökön kezdődő uniós csúcstól az Európai Bizottság azt várja, hogy útmutatást ad. A banki és ágazati versenyügyekben született állásfoglalásokat megerősíti, de hozzájárul a hitelfolyam újraindításához. Ezen erőfeszítések jegyében növelte a likviditást az EKB, születtek döntések banki tőkejuttatásokról és garanciákról, valamint a rossz eszközök leválasztásáról és értékeléséről.
Az egyéb témákat azonban csak ezután dolgozzák fel, s némely esetben őszre halasztódik a joganyag elkészítése: mi legyen a fedezeti alapokkal, a banki felső vezetés javadalmazásával, a tőkekövetelményekkel, a pénzügyi szabályozás és felügyelet európai rendszerének létrehozásával. Az üzleti köröket képviselő szervezetek közben levélben azt kérték José Manuel Barroso bizottsági elnöktől, hogy miközben az újraszabályozás nyilván elkerülhetetlen, a vállalkozások adminisztrációs terheit inkább csökkentsék.
A válaszok megfogalmazásakor a legfőbb szempont azonban a kiút meglelése, de lehetőleg a versenyképességet fokozni kívánó lisszaboni stratégia jegyében, az innováció és a klímavédelem szem előtt tartásával. A foglalkoztatási gondok láttán a bizottsági emberek azt hangsúlyozzák: jobb a rövidített munkahét, mint a képzett munkaerő szélnek eresztése, ám közben az oktatásnak, az átképzésnek arra is kellene gondolnia, hogy a válság után vezetővé váló iparágak, technológiák számára is legyen elég szakember.
