Végzetes magyar elbizakodottság
Még a "boldog békeidőkben", tavaly ősszel tettek fel harminc kérdést több mint ötezer vezetőnek a Target nemzetközi személyzeti tanácsadó cég és a Henley Business School munkatársai, hogy megvizsgálják a kelet-közép-európai menedzserek versenyképességét. Az öszszes kérdésre mintegy ezerkétszázan válaszoltak, mintegy ötödük helyi menedzser, ők alkották a kontrollcsoportot. - Azt, hogy a válság milyen készségeket értékel fel, illetve le, nagyon nehéz megmondani - jegyezte meg a tanulmány bemutatóján Clive Benett, a szerzők egyike. - De azok a tényezők, amelyek korábban is az üzleti növekedés legnagyobb akadályait jelentették a térségben, krízisszituációkban még nagyobb tehertételként jelentkezhetnek - összegezte.
Ebben a régióban a menedzserek hatalmas teljesítményt vittek végbe - állapította meg Chris Brewster, a Henley professzora -, hiszen nagy szerepük volt abban, hogy húsz év alatt kiépült a piacgazdaság. Azt, hogy az átalakulás döntő mértékben sikerrel járt, mutatja: a régióban dolgozó "idegenlégiósok", expatok kilenc tizede jól érzi magát itt, és túlnyomó többségük az üzleti környezetet is aktívnak és dinamikusnak mondta. A válság azonban viszszafogja a növekedés adta lendületet, és az olcsó munkaerő teremtette versenyelőny sem marad meg már sokáig. A tanulmány megállapításai a vezetőket abban segíthetik, hogy változtassanak kevéssé ideális szokásaikon. A zavaros idők különösen felértékelik a jó irányítást - hangsúlyozta a professzor.
Három általánosan jellemző tényezőt találtak, amely a régió minden országában rontja a versenyképességet: a gyenge csapatmunka, a határidők figyelmen kívül hagyása és a személyes felelősségvállalás hárítása. Az expatként ott dolgozók valamennyi vizsgált országban gyengeségként említették még, hogy a helyi menedzserekből hiányzik a stratégiai gondolkozás, kevéssé rugalmasak, és nem nagyon kezdeményezők a problémák megoldásában. Többségük pozitívumként említette viszont, hogy jó itt élni és dolgozni, az üzleti környezet dinamikus - bár ebben hazánk az utolsó helyen áll -, az emberek pedig kedvesek, barátságosak. Regionális sajátosság az is - említette meg a Target regionális vezetője, Kelmens Wersoning -, hogy az itt dolgozó külföldiek a nőket sokkal jobb munkaerőnek és vezetőnek tartják a férfiaknál.
Az országok közötti különbségeket említve a korrupció elterjedtségére tették a legnagyobb hangsúlyt a kutatók, leszögezve: e téren a nulla tolerancia a vezérlőelv. Ennek feltehetően nagy szerepe volt abban, hogy mindent össszevetve a lengyelországi menedzserek kerültek az első helyre: őket ítélték a legtisztább kezűnek, leginkább vállalkozó szelleműnek, a legügyfélbarátabbnak a megkérdezettek. A szlovák vezetők lojalitásuknak és rugalmasságuknak köszönhetően kapták a térségi rangsor második helyét. Csehországban azt értékelik az expatok, hogy kellemes ott élni, megbízhatóak és pontosak a hazai vezetők, míg hátrányukra a humorérzék hiányát és rugalmatlanságukat írják. Menedzsmentszempontból Románia is vonzóbb hely, mint Magyarország: a román vezetők szorgalmasak, ambiciózusak és elfogadják, megértik a kulturális különbségeket. Mentalitásuk viszont "latinos", szervezetlenül dolgoznak, a határidőket meglehetős nagyvonalúsággal kezelik. A bolgár menedzserek készségeit értékelték a legalacsonyabbra a megkérdezettek: leginkább a korrupciót nehezményezték, emellett legroszszabbnak találták őket a tervezésben, szervezésben, a csapatmunkában és az ügyfelek kiszolgálásában.
A hübrisz, a vezetők elbizakodottságából fakadó végzet aláássa Magyarország versenyképességét - figyelmeztet a tanulmány angol nyelvű összegzője. Pedig nincs sok okuk az önhittségre, legalábbis a külföldi menedzserek véleménye alapján, akik tulajdonképpen jól érzik magukat nálunk, csak munkára ne kerüljön sor. Mert a magyar kollégák a személyes kapcsolatokban kedvesek, közvetlenek, barátságosak. Akkor viszont már gondok vannak, amikor dologra kerül a sor. S ez lehet az oka annak, hogy az itteni munkakörülményeket az idegenlégiósok már jóval kevésbé tartják vonzónak. Mert a kedvesség és barátságosság az ügyfélkapcsolatokban eltűnik, s a régióban a leggyengébbek vagyunk a más kultúrák megértésében, külföldi partnerek és kollégák elfogadásában. Talán ebből is fakad, hogy a nyelvtanulás is nehezen megy, a régióban e téren is az utolsó előtti helyen vagyunk.
A magyar menedzserek saját, képességeiket nagyon magasra értékelik, és úgy gondolják, a mi gazdaságunk alapvetően eltér a környező országokétól, itt csak sajátos magyar megoldások vezethetnek eredményre, a nemzetközi "know-how" tehát nem alkalmazható. Addig nem fogadnak el külső segítséget - fogalmazta meg egy angol menedzser -, amíg a dolgok rosszra nem fordulnak. A hazai vezetőknek az önkritika sem az erősségük, a külső bírálatot meg végképp nem bírják. A külföldi menedzserek gondként említették, hogy egy feladat láttán a magyar kollégák azt kezdik magyarázni, miért értelmetlen vagy lehetetlen, ahelyett, hogy kezdeni keresnék a megoldást. Ennek azonban némileg ellentmond, hogy a magyarok erősségének a kreativitást és a jó kapcsolatteremtő képességet mondták.
A magyar bajokra adható recept részben általános: korrupciómentes működés, ügyfélközpontúság és a bürokrácia kordában tartása - vonta le a következtetést az itt élő, magyarul jól beszélő Wersoning. - Emellett az is jó lenne - a tanulmány szerzőinek megállapítása szerint -, ha a menedzserek nem azzal foglalkoznának, hogy ismét feltalálják a kereket, mert eközben a világ elrohan mellettük. Pedig nem törvényszerű az, hogy a régió valamikor legliberálisabb gazdasága a régió sereghajtójává váljon.
Külföldi vezetők véleménye magyar kollégáikról
Brit: Pesszimisták és rettegnek a változástól. Állandóan azt hajtogatják, ez az ország más, ezért másként kell megoldani a problémákat is. Mindez addig tart, amíg égni nem kezd a ház.
Amerikai: Csak akkor hívnak vissza vagy válaszolnak egy e-mailre, ha nekik fontos, még ha meg is ígérik, azt általában nem tartják be.
Német: Bürokrácia mindhárom országban - Csehország, Magyarország, Szlovákia - van bőven. De Magyarországon mindig van mellette egy kiskapu is.
Francia: Nem szeretik a változásokat - sem az új lehetőségeket, sem a korlátokat -, nem fogadják el a globalizáció következményeit, a realitásokat, a jövőt. A nosztalgia a magyarok egyik legjellemzőbb tulajdonsága. A munkatársak nem igazán megbízhatóak, és nem hűségesek a céghez. A változást mindig a pénz diktálja.
Osztrák: Magyarországon a nők sokkal felelősebb vezetők, sokkal keményebben dolgoznak, mint
a férfiak. A férfiak imádnak dumálni, filozofálni, de közben elfelejtik a munkát. Szerintem nem is igazán érdekli őket.
