A pénztári szféra egészének tavalyi teljesítményéről számolt be tegnap a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) főigazgató-helyettese, Erdős Mihály, a benyújtott hozamadatok alapján. Ezek - pénztárakra lebontva - megtalálhatók a PSZÁF honlapján is. A kép nem lett vigasztalóbb, mint az az előzetes hírek alapján várható volt: a magánpénztárak - átlagban - 20 százalékos, az önkéntes pénztárak pedig 10,7 százalékos mínusszal zárták az évet.

Tíz év átlagában a magánpénztárak nettó hozama öszszességében 5,7 százalékot ért el, az önkénteseké 6,9 százalékot. Inflációval korrigálva viszont alig-alig őrizték meg értéküket az egyéni számlákon jóváírt befizetések: a magánpénztárak vagyona 0,7 százalékkal apadt, míg az önkéntes pénztári vagyon 0,4 százalékkal nőtt. A különbség a két pénztártípus tavalyi teljesítménye között elsősorban annak tudható be, hogy a magánpénztárak zöme már tavaly bevezette a választható portfóliós rendszert, tehát sokkal nagyobb volt a részvényállománya, mint az egyébként jóval idősebb tagsággal rendelkező önkéntes pénztáraké.

Igaz, a múlt év "meglepetése" volt, hogy az államkötvényen is lehet bukni, bár ez a veszteség csak akkor valós, ha valakinek rögtön szüksége van a pénzre: mert az állampapírok a futamidejük lejártakor garantáltan megfizetik mind a névértéket, mind az ígért kamatokat. Tegyük hozzá, hogy a pénztári megtakarítás hozama - esetleges vesztesége - is csak akkor realizálódik, amikor a pénztártag lezárja a számláját. Ennek két oka lehet: megfelel azoknak a törvényi feltételeknek, amelyek mind az önkéntes, mind a magánpénztárakban szabályozzák a megtakarítás felvételét, illetve átlép egy másik pénztárba vagy portfóliót vált.

A PSZÁF éppen ezért honlapján közzétett egy tájékoztatót, amelyben sorra veszi, hogy - bármilyen döntés meghozatala előtt - a jelenlegi helyzetben mit gondoljanak végig a pénztártagok. A józan mérlegelés fontosságára azért is hívták fel a figyelmet, mert az elmúlt évben "hihetetlenül megnőtt a közvetítői aktivitás", magyarán az ügynökök a csábítás összes trükkjét bevetik, hogy az elbizonytalanodott embereket átlépésre késztessék. Erdős Mihály jelezte, szükségesnek látja, hogy szabályozzák az alkalmazható ügynöki módszereket, érdekeltségi rendszert, fizethető jutalékokat.

A tájékoztatón elhangzott, hogy a nyugdíjpénztárak, illetve alapok mélyrepülése általános volt, a globális pénzügyi válság mindenütt apasztotta ezeknek az intézményeknek a vagyonát. Írországban több mint harmadával, Belgiumban és az USA-ban nagyjából negyedével csökkent a nyugdíj-megtakarítások értéke. Átlagosan a világ nagy nyugdíjalapjainak a vesztesége elérte a 17 százalékot.