Az EU egyre dühösebb a GM-re
Mindenki frusztrált. Leginkább talán a németek, de Brüsszelben is rossz a hangulat. Igaz, az Obama-kormány sem döntötte még el, miképpen segítse a legnagyobb foglalkoztatónak számító autóipart, adjon-e pénzt, vagy hagyja csődvédelembe menekülni a General Motorst és a Chryslert. És érdekesen vetődik fel most globális méretekben az, amin Európa hónapokon át rágódott, vajon az anyacég felelős-e leányáért. A március elsejei uniós csúcsértekezleten aztán kimondták (igaz a bankokra), hogy igenis figyelemmel kell lenniük a nyugat-európai óriásintézményeknek a kelet-európai vállalkozásaik sorsára is.
A kérdés most lényegében ugyanez: köteles-e a GM felkarolni az európai autógyárait, vagy joggal elvárhatja, hogy az európai kormányok a saját adófizetőik pénzén támogassák az üzemeket. A tét óriási, hiszen a német, a svéd, a lengyel, a spanyol, a belga és a brit összeszerelő vállalatok közvetlenül 55 ezer embernek adnak munkát, közvetve meg 300 ezernek.
Ám az Európai Bizottság iparügyi biztosa a napokban értésre adta: a feldolgozóipar nem olyan fontos, mint a pénzügyi szektor. Utóbbi nélkül nincs gazdasági vérkeringés, míg néhány autógyár megszűnése miatt még nem omlik össze a világ. A lényeg az Brüsszel szerint, hogy állami támogatást az autógyárak nem kaphatnak, hacsak nem arra, hogy változtassanak a modellpalettán, s innováció révén olyan kocsikat dobjanak a piacra, amelyek jóval kevesebbet fogyasztanak, jóval kevésbé szennyezik a környezetet, netán hibrid, vagy elektromos hajtásúak.
Egy dolog persze, hogy mit mond Brüsszel, s megint más, hogy a kormányok azért igyekeznek segíteni. Franciaországot heteken át az a vád érte, hogy protekcionista alapon nyújtott kedvezményes hitelt, nem is keveset, hatmilliárd eurót a Peugeot-Citroen és a Renault konszerneknek, hogy tartsák életben a gyárakat, ne bocsássanak el, és ne is vigyék a munkahelyeket máshova. Az uniós vizsgálat megnyugtatóan zárult: Párizs közölte a bizottsággal, hogy nem alkalmaz az egységes belső piaci szabályozásba ütköző eszközöket. S Brüsszel sorra engedélyezte a spanyol, s az olasz, a német terveket.
De az Opel más. Verheugen uniós iparügyi biztos, az érintett országok miniszteri értekezletének összehívását sürgeti. A Merkel-kormány nagy belső nyomás alatt áll, hiszen az idén választásokat tartanak Németországban. Ráadásul, ha az Opel megszűnik és az utcára kerül 29 ezer ember, a segély annyiba kerülne, mint amennyit a GM kér Berlintől, vagyis nagyjából hárommilliárd euróba.
A gazdaságtörténet fura fordulatot venne: a GM a múlt századi nagy válság előestéjén, 1929-ben vásárolta fel a német Opelt, s e század nagy krízise során kényszerülhet megválni tőle. A német szakszervezetek és munkáltatók azt követelik, hogy az Opelt mentse meg a kormány, szerezzen benne részesedést. Ez kétségkívül lehetséges, kérdés, hogy az Opel a mai szerkezetében túlélheti-e a válságot. A német kormányt éppen az bosszantja, hogy sem a GM, sem az Opel vezérkara nem mutatott be olyan tervet, amelybe érdemes lenne beszállni.
A hét végén a német gazdasági miniszter az Egyesült Államokba utazik. Elemzők meg úgy vélik, hogy a GM pontosan kiszámította: az európai kormányoknak valamit tenniük kell, ha nem akarják a válság súlyos társadalmi kockázatait is vállalni. Lényegében a leányain keresztül ezzel zsarolja Európát az amerikai multi. Verheugen az unió nevében viszont arról beszélt, hogy világossá kell tenni a különbséget a bankmentés és a gyármentés között. A helyzet azonban robbanásveszélyes - tette hozzá -, tele van politikai és szociális töltettel.
Cáfolta az Opel üzemi tanácsának elnöke vasárnap azokat a híreket, amelyek szerint az egyik németországi gyár, az eisenachi üzem eladását terveznék, s a további háromban mintegy ötezer munkahely szűnne meg. Ezzel egy időben politikusok körében is nagy felháborodást váltott ki az a sajtóhír, amely szerint az Opel (miközben milliárdos állami segélyért folyamodik) az elmúlt években Németországban egyetlen cent adót sem fizetett. A Focus hírmagazin szerint a nyereséget azonnal átutalták az amerikai anyavállalatnak, a General Motorsnak. A gyár szóvivője vasárnap ezzel kapcsolatban ugyanakkor azt hangoztatta: az Opel része a General Motorsnak, s az a nyereség után az Egyesült Államokban adózik. Konzervatív politikusok utaltak arra, hogy az Opel az elmúlt időszakban 655 millió szabadalmi költséget fizetett a GM-nek, s ezzel minden nyereség elszállt. Elutasították, hogy a német adófizetők egy olyan céget mentsenek meg, amely nyereségét teljesen átutalja az USA-ba.
