Pénz a semmiből a semmibe: website.ws
Ha ez pilótajáték lenne, mi már régen sitten ülnénk! - mondja Erzsébet a GDI-hálózat egyik magyar nyelvű fórumán, ahol arra próbálja buzdítani a többieket, hogy rajta keresztül regisztráljanak havonta tíz dollárért egy ".ws" kiterjesztésű weblapot, azaz: legyenek az interneten terjeszkedő GDI-hálózat tagjai.
A pilótajátékot gyanítók aggálya érthető, hiszen ez a hálózat sem ígér mást, mint gyors meggazdagodást különösebb munka vagy befektetés nélkül. A havi tízdolláros regisztrációs díj mellett ismerőseinknek küldözgethetjük szorgosan az e-maileket az "egész életre szóló" lehetőségről. A többit elvégzi helyettünk a hálózat - hadarja el a telefonba Erzsébet, aki szerint ez tuti, verhetetlen szisztéma, tökéletes logika. Még ha elsőre nem is tűnik túlságosan eredetinek.
A hasonló vállalkozásokhoz hasonlóan itt is adva van egy termék, a webtárhely-szolgáltatás, amiért fizetni kell, persze jóval értékén felül. Ha valaki rajtunk keresztül regisztrál, az ő regisztrációs díjából már viszszajár egy dollár, illetve az általa beszervezett tagok után is kapunk egy-egy dollárt - és ez így megy tovább öt szinten keresztül. Az, akinek nem erőssége a matek, a "földbolygó legelőnyösebb üzleti vállalkozásának" weblapján számológépet is talál. Ezt használva villámgyorsan kiderül, hogy a meggazdagodáshoz bőven elég öt embert beszervezni a neten, majd bízni abban, hogy erre ők is képesek. Ha a piramisunk eléri az öt szintet, havonta 3905 dollárral lehetünk gazdagabbak.
A GDI-t üzemeltető cég, a Global Domains International weblapjáról kiderül, szerintük miért óriási a lehetőség. Mint írják: "szakértők szerint az elkövetkező években a világban 500 millió új domainnevet fognak bejegyezni, és a világban jelenleg létező mintegy százmillió domainnév között egy százaléknál is kevesebb az általuk használt .ws kiterjesztésű címek aránya".
A fényes jövő azonban az Újpesten lakó Erzsébetnek egyelőre várat magára. Egy éve fizeti a tíz dollárokat weblapjáért, de eleddig egy árva vasat sem keresett az üzlettel. Igaz, mellette még három másik, MLM-szisztémára - azaz mások beszervezésére alapuló hálózatra - épülő üzletben is benne van, és azokból sem. - De ez tényleg egy szuper üzlet, és van egy szép weblapom is - győzköd. Igaz, ahogy a többség, a kétgyermekes könyvelő Erzsébet is csak arra használja az utóbbit, hogy rajta keresztül toborozzon újabb belépőket.
Úgy tudja, a magyar nyelvű webtérben 2005 februárja óta érhető el az üzlet. Szerinte a "felső vonalból" már vannak, akik jól keresnek, azonban ezen túlmenően semmi biztosat nem tud. Erzsébet nem látta még élőben egyetlen kollégáját sem, de még az őt beszervező személlyel is csak egy alkalommal beszélt telefonon. - Idősebb férfi hangja volt - mondja, mert a nevére már nem emlékszik.
Több hálózattaggal is beszéltünk, ám mindegyikük csak hallott olyanról, akinek "jól megy a vonala", és nekünk sem sikerült találkozni egyetlen, a netes vállalkozásban meggazdagodott emberrel.
Királyi üzlet
A kör néhány kattintással kiterjeszthető, Erzsébet magyar hangját ezerszeresen és száz nyelven visszhangozza a net. A youtube.com videoüzeneteiben sok ezer, önkéntes "GDI-szponzor" mantrázza a cég weboldalán olvasható kulcsüzenetet: akkor is gazdagodsz, amikor alszol. Bár ez eddig bizonyíthatóan csak egyvalakinek sikerült: a hálózatot szervező Global Domain International Ltd. (más néven Website.ws) cégnek, illetve tulajdonosainak.
Mint arra minden hálózattag és a cég honlapja is gondosan felhívja a figyelmemet, az amerikai Inc. Magazin 2002-ben közzétett listáján az Egyesült Államok 37. leggyorsabban növekvő vállalataként szerepel az akkor 9,3 millió dollár forgalmat kasszírozott, két év alatt 3900 százalékot bővült GDI. Ennél újabb keletű, megbízható értesülés nem ismert a vállalkozásról.
A világhálón ezrével található önkéntes GDI-hitterjesztőknek semmiféle információjuk sincs arról, pontosan hová és kiknek utalgatják a neten keresztül tíz dollárjaikat. A legtöbben azt sem tudják, hogy a cég szabályzata szerint bármikor indoklás nélkül megszüntethetik tagságukat. A jelek szerint megelégszenek azzal az információval, amit a cég állít: minden tíz dollárból tíz cent egy kis csendes-óceáni szigetre, Szamoára kerül.
A cég weblapján olvasható történet szerint a hálózatot két az internetes üzletben utazó üzletember, Michael Starr Reed és Alan Ezeir alapította 1999-ben. Az akkor harmincas éveik elején járó kaliforniai vállalkozók az internetes buborék kipukkanása idején már javában azon törték a fejüket, hogyan lehetne nem com-ra végződő domainnév-kiterjesztést találni webes üzleteikhez.
Érdeklődésüket a ws végződés keltette fel, mivel ez a "website" rövidítéseként is felfogható. A ws tulajdonosa a kicsiny, kétszázezres lakosú csendes-óceáni sziget, Szamoa. A sztori szerint Ezeir és Reed odarepült, és az oldalon olvasható fényképes beszámoló szerint a szamoai "királlyal", kormányhivatalnokokkal, miniszterelnökkel folytattak tárgyalásokat. A ws kiterjesztésre ácsingózó más cégek majdnem elhappolták az orruk elől a használati jogot, ám a páros győzött, mert megígérte: minden regisztráció egy százalékát Szamoa népe kapja. (Mivel akkor három évre előre 15 ezer regisztrációval számoltak, Szamoa nagylelkűségét dicséri, hogy 1500 dolláros havi apanázsért átadja a kincset érő kiterjesztést a duónak.) Mindenesetre kilenc hónappal a 2000-es indulás után a cég már több mint százezer regisztrációt ér el. Az Inc. Magazin 2002-es listája óta azonban nagy a némaság a cég körül. Az állítása szerint a Google és az e-bay trónját rengető világcég székhelye és egyetlen elérhetősége egy álmos, a mexikói határ közelében lévő óceánparti kisvárosban, Carlsbadban van. Ám a kilencvenezres lakosú városka honlapján sehol sem említik a céget helyi vállalkozások között.
Holt költő társasága
Hasonlóan foghíjas a két sikeres, ugyanakkor a külvilággal kizárólag hangfelvételen és e-mail üzenetekben kommunikáló vállalkozó életrajza is. Bár állításuk szerint gyakorlatilag tinédzserkoruk óta sikeres vállalkozók az e-üzletben és a távközlésben, nevüket és cégeik nevét (Freedomstarr Communications, Planet Earth Communications, Intelligent Network Management) a GDI-oldalakon kívül egyedül a notórius spammelőket felsoroló számítástechnikai fórumok említik.
Annál cifrább viszont a GDI vezetősége. A amerikai céginformációs szolgálatok adatbázisaiban a GDI huszonkét vezetőjének neve található. A Global Domains International general-managereként feltüntetett Hamza Mustafa a dubai Nakheel cégcsoportnál tölti be ezt a tisztséget, ahogy a GDI marketingmanagere, Adnan Dawood is a tengerbe pálmaszigeteket varázsoló arab cégóriás vezetője. A GDI vezetői között executive officerként szerénykedik Wayne Gattinella, a Forbes magazin 500-as listáján és a Nasdaqon is egyaránt jegyzett WebMd cég milliárdos vezetője. Hangzatos menedzsmentcímeket kapott egy BBC-s újságíró, egy a világ éhezőiért küzdő emberjogi harcos és egy Pakisztánban tevékenykedő üzletkötő is. (Érdekesség, hogy Tomas McGrath, Észak-Dakota kiemelkedő költője egyszerű tagként szerepel a listán - igaz, életrajzi adatai szerint még 1990-ben, a GDI alapítása előtt kilenc évvel elhunyt.) Némi keresgélés eredményeként kiderül, hogy a részben néhai személyek hamisított profiljai egy spoke nevű üzleti közösségi portálon is szerepelnek, ahová valaki felhelyezte azokat. Mintha az lett volna a cél, hogy a laikus, aki egyetlen gyors kereséssel utánanéz a cégnek, olyan valós, jó nevű személyeket találjon, akik kapcsolatban állnak a GDI-jal.
A drámai fordulatokkal feltupírozott szamoai történet egyetlen személynevet és konkrétumot sem említ. A fogódzó csupán egy fotó, ahol a képaláírással megegyezően a két vállalkozó valóban a szamoai "királlyal" - pontosabban a 2007-ben elhunyt II. Malietoa Tanumafilivel látható. (A duó pálmafák alatt, virágfüzérrel a nyakában fotózkodott az államférfival, aki mintha csak egy gyorsfotó erejéig állt volna be két amerikai turista közé.)
Van tehát egy internetes hálózat, amelynek éltető eleme elvileg éppen a nyilvánosság. Vajon miért nem erőlteti a sajtómegjelenéseket? Miért nem közöl heti adatokat a futótűzszerűen terjedő hálózatról? Ugyanakkor miért közöl - vagy legalábbis a jelek szerint hagyja, hogy közöljenek róla - hamisított cégadatokat, amelyek alapján úgy tűnik, mintha egy valódi óriáscégről lenne szó? A vélhető választ ugyanott kell keresni, ahol a cég (kezdeti) sikerének nyitját: a neten.
Az legalább kiderül, hogy Erzsébet nem a vakvilágba küldözgeti a pénzét: Global Domains International létező cég. A GDI carlsbadi címe afféle ipari park, ahová számos más cég is be van jegyezve. A szomszédos cégek ügyfélszolgálatain megtudom, hogy a világ másik felén valóban nyílik és csukódik egy Global Domains International feliratú ajtó. Bár túlzás azt állítani, hogy óriási lenne a nyüzsgés az ottani irodában: a reference USA céginformációs szolgálat például úgy tudja: az adott helyen mindössze hárman dolgoznak. Alan Ezeir (Ezier) is valós személy - egy fitneszterem társtulajdonosa San Diego mellett.
A GDI az amerikai civil fogyasztóvédelmi hálózat, a Better Business Bureau (BBB) előtt sem ismeretlen. A szervezet - a nagy hitelminősítők mintájára - megbízhatóságuk nyomán sorolja osztályokba a magáncégeket. San Diegó-i rezidensük utoljára 2008 novemberében frissítette a GDI-ról az adatait. Ebben a cégnek a gyengébb C+ minősítést adta a beérkezett vevőpanaszok viszonylag magas száma miatt, illetve megtévesztő reklámpolitikája miatt a GDI-tól visszavonták a korábbi BBB-minősítést.
A hálózatban részt vevők blogbejegyzései szerint a leggyakoribb probléma az, hogy egy idő után nem működik a drága pénzen vett saját weblap, illetve egy árva vasat sem kap a hálózatépítő. A BBB is felhívta találomra a vagyonokat ígérő cég tíz ügyfelét, de - hozzánk hasonlóan - egyetlenegyet sem talált, aki a beígért jövedelemnek akár csak a töredékét keresné. A BBB emellett megállapítja, hogy a 2008 végén összesen 17 munkavállalóval bejelentett cég menedzsmentjének holléte ismeretlen.
A kezdeti, hirtelen felfutás után a hálózat terjeszkedése a jelek szerint 2003 környékén leállt. A növekedés - Erzsébet által is propagált, erősen lebutított - matematikai modelljéből ugyanis kimaradt néhány apró bizonytalansági tényező, amely alaposan módosítja a végkifejletet. Az internet ugyanis kétségtelenül robbanásszerűen fejlődik, csakhogy a többi tárhelyszolgáltató sem ül ölbe tett kézzel. A ws esetében maga az alapszolgáltatás (100 megabites tárhely biztosítása) nem versenyképes a többi nagy tárhelyszolgáltató termékéhez képest. De a semmiből jött nagy pénz más vállalkozó fantáziáját is megmozgatja: a GDI mintájára, szintén weblapos MLM-ben utazó más hálózat jó pár éve működik.
Ezeir egyik utolsó interjújának egy megjegyzéséből kiderül: a 2002-ig diadalmasan menetelő cég 2003-ban 43 dolgozójának többségét utcára tette, és a website-on látható exkluzív környezetből is kénytelen volt szerényebb irodába költözni. A korábbi 9,3 millió dollárral szemben 2008-ban csak hatmillió dollár volt a GDI éves forgalma.
A GDI az Egyesült Államokban a legaktívabb, látogatóinak mintegy fele amerikai. Tavaly azonban drámai csökkenés volt megfigyelhető: míg 2007 decemberében havonta 1,6 millió alkalommal keresték fel a GDI weblapját, a látogatottság egy év alatt, 2008 decemberére 83 százalékkal 260 ezerre csökkent. Ezzel együtt összességében 44 százalékkal esett vissza a látogatók által a honlapon töltött idő.
Katonásan csengetnek
Valószínű, hogy a hálózatot szinte kizárólag az egymás pénzéből meggazdagodni vágyók tartják el - köztük Erzsébet Újpestről. A cégtulajdonosok azzal tökéletesen tisztában lehetnek, hogy az egyszeri regisztrálónak a jelenlegi tendenciák mellett esélye sincs saját üzletre. Valószínűleg az ezt firtató újságírói kérdések elkerülése végett nem erőltetik a sajtómegjelenéseket - a mi levélben feltett kérdéseinkre sem válaszoltak. Nekik azonban a stagnáló hálózat folyamatosan termeli a pénzt A website-ok felhasználói adatait elemző quantcast alapján akár igaz is lehet a cég közlése, miszerint a GDI világszerte százezer tagot számlál - tőlük így is szép summa vasalható be. Ezért mindössze egy tárhelyszolgáltató vállalkozást és egy pár fős telefonos ügyfélszolgálatot kell fenntartani.
A neten a GDI sok ezer önkéntese reklámozza - saját magát. Erzsébet pedig katonásan átutalja a havi tíz dollárt valahová - a webes számláról pedig a világon bárhol lehívhatják ezt az összeget a képeik szerint 1999 óta egy cseppet sem öregedő cégtulajdonosok.
Egzotikus végződések
A domainnevek végződését, kiterjesztését (Top Level Domain: TLD) még a kilencvenes évek közepén szabályozták nemzetközi szinten. Akkor minden ország saját végződést kapott, miként Magyarország a hu-t. Ez azért praktikus, mert számos olyan közkeletű név, cím van, amelyet így több piacon is lehet egyszerre használni. A népszerű címek persze az újabb és újabb kiterjesztések ellenére hamar elfogynak, így a domainnevek gyártása és kereskedelme sokmilliárdos iparággá fejlődött. Egy népszerű kiterjesztés esetében - ilyen a com is - egy közkeletű cím több tízezer dollárba is kerülhet.
A kiterjesztések ws-hez hasonló használata nem új dolog: Ddzsibuti dj végződését lemezlovasok, a Mikronéziai Egyesült Államok fm-jét rádióállomások használják. Jelenleg a GDI-tól függetlenül
is lehet regisztrálni ws kiterjesztésű címet a Szamoai állam támogatta hostcégnél, a Samoanicnál.
Szamoa 1962 óta köztársaság, kétpárti parlamenttel. Tanumafili, illetve utódja, 2007 óta Tufuga Efi által betöltött dallamosan hangzó "O le Ao o le Malo" poszt nyersfordításban azt jelenti, hogy a főnökök főnöke, de inkább államfőként magyarítható.
