Az egykori NSZK-ban megforduló magyarok által is szívesen látogatott, valamikor fényes napokat látott Hertie 2005 óta egy brit pénzügyi befektetőhöz tartozik. A Dawnay Day igyekezett új életet lehelni a hálózatba. Modernebb logót terveztettek, a vásárlókat mégsem sikerült tömegével becsábítani. A fogyasztók - különösen a ruházati termékeket vásárlók - a kollekciókat gyorsan cserélő H&M-et, Zarát vagy Espritet részesítik előnyben. Az internetes kereskedelem terjedése is a Hertie-hez hasonlatos áruházak erózióját sietteti.

A drasztikus forgalom-viszszaesés oda vezetett, hogy a 3400 embert foglalkoztató Hertie tavaly fizetésképtelenséget jelentett. A kinevezett csődgondnok szerint a Dawnay Dayt is felelősség terheli, mert a pénze után futó befektető egyes áruházaktól a forgalom 15-23 százalékát veszi el "bérleti díj" fejében, miközben a kereskedelemben általában öt százalékot szoktak felszámolni. A szakszervezetek úgy látják: súlyos vállalatirányítási és gazdálkodási hibák is felelősek a válsághelyzetért.

A Hertie az 1990-es évek elejéig az egyik vezető német áruházlánc volt, a konszern zászlóshajóját a híres nyugat-berlini KaDeWe jelentette. A vállalkozás alapjait Oscar Tietz rakta le: a Poznan közelében született, német-zsidó származású kereskedő 1882-ben nyitotta meg első áruházát Gerában. Bátyja, Leonhard Tietz már 1879-ben Stralsundban belefogott egy áruházi vállalkozásba, később ebből nőtt ki a jelenleg a Metro Holdinghoz tartozó Kaufhof.

A Hertie elnevezés a náci Németországban született. Miután a zsidó hangzású Tietz név alatt nem lehetett áruházat működtetni, az Oscar Tietz vállalkozását egykor finanszírozó nagybácsi, Hermann Tietz elő- és utónevének összedolgozásából született az új márka. Az árjásítást azonban így sem tudták elkerülni, végül Georg Karg került a cég élére, aki a szintén zsidó tulajdonú Wertheim-lánc felvásárlásával Németország legnagyobb áruház-tulajdonosainak egyike lett.

Karg 1972-ben bekövetkezett haláláig igazgatta a birodalmat, örökösei később közhasznú alapítvánnyá alakították át a szinte minden nagyobb nyugatnémet városban jelen lévő kiskereskedelmi impériumot. Az 1970-es évek gyors terjeszkedését és felívelését nem tudták megismételni, a saját elektronikai és ruházati láncokkal is kísérletező csoportot 1993-ban a nagy rivális Karstadt vásárolta fel. A Karstadt a konszern nevét időközben Arcandorra változtatta, a kereskedelmi és turisztikai cégbirodalom azonban továbbra is viharos vizeken hajózik.

Szakértők szerint a "mindent mindenkinek, egy tető alatt" üzleti filozófiára épülő klasszikus áruházi forma rogyadozik Németországban, hosszú távon mindössze egyetlen nagy cég lesz képes talpon maradni Európa vezető gazdasági hatalmában. Míg az 1990-es évek elején a Hertie, a Karstadt és a Kaufhof könyvelhette el a kiskereskedelmi összforgalom húsz százalékát, ma ez a mutató mindössze két százalék.

Az áruházak szerepét a bevásárlóközpontok vették át, ma több mint négyszáz mall működik Németországban. Az erőviszonyokat jól érzékelteti, hogy az egyik vezető ágazati szereplő, a hamburgi ECE érdekeltségébe tartozó bevásárlóközpontok alapterülete - az eladótereket számítva - a Karstadt-áruházak kétszerese, s az ECE kasszáiban landol a német kiskereskedelmi forgalom jó egytizede.