Ötletbörzévé és panaszirodává alakul át a vasárnapi rendkívüli és informális csúcs Brüsszelben. A találkozó érdemi döntésekre nem ad alkalmat, csak a nézetek ütköztetésére. S a nézetek ütközni fognak: hirtelen lett német javaslat a bajbajutottak megsegítésére, új francia indítvány az európai szintű autóipari támogatásra, újabb magyar ötlet 180 milliárd eurós alap létrehozására, osztrák felvetés a kelet-európai bankok segítésére, lengyel kezdeményezés kilenc közép-európai tagállam külön egyeztetésére.

Ráadásul a tegnap bejelentett 24,5 milliárdos csomag több résztvevője: Zoellick, a Világbank amerikai elnöke, Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója és maga az EBRD is diplomatikusan, de egyértelműen bírálta korábban EU-t, amiért nem tud kellő erőt felmutatni a világválság közepette. Erre Almunia pénzügyi biztos válaszolt. Pénteken a szóvivője sorolta fel, mi mindent tett az EU, hogy enyhítse a krízis okozta fájdalmakat. Először is megsegítette Magyarországot, hogy Budapest elkerülje a fizetésképtelenséget, igaz, a húszmilliárd eurós csomagból csak 6,5 milliárdot állt, a többit az IMF és a Világbank adta össze. Aztán felkarolta Lettországot. Meghirdette a gazdaságösztönző csomagot, hagyta, hogy a tagországok átlépjék a maastrichti szerződésben és a stabilitási paktumban megállapított makrogazdasági mutatókat, aztán persze felhívta a figyelmüket, hogy vissza kell térniük a szabályrendszer keretei közé. A franciák ezt zokon is vették, s közölték, első a válságkezelés, s a hiány miatt majd később izgulnak. A bizottság gyorsítja a kifizetéseket a strukturális alapokból, hétmilliárd eurót előbb tesz hozzáférhetővé, mint ahogy az a hétéves költségvetésből következne - Magyarország egymilliárdot hívhat le hamarabb. A válságmenedzselés máris az uniós nemzeti össztermék (GDP) 3,5 százalékára rúg. A tagállamok ráadásul 300 milliárd eurót öltek bajba jutott bankjaikba, s 2500 milliárdot ajánlottak fel garanciaként. S ha ez nem elég - hangzott a válasz a külső kritikákra -, lesz még több intézkedés.

Borúsabb pillanatában Almunia azt mondta azonban a Financial Timesnak, hogy félő, Európa lassabban lábol ki a felfordulásból, mint az Egyesült Államok, mert nem koordinálja kellőképpen a tagállami intézkedéseket. A vasárnapi csúcs ennek lehet bizonyítéka. A találkozót a cseh elnökség hívta össze, amely egyrészt az előző francia elnökség árnyékában érzi magát, másrészt nagyon megorrolt Sarkozy államfőre, aki azt mondta: talán nem kéne a francia piacra Csehországban autót gyártani. A francia állam aztán hatmilliárd euró kedvezményes hitelt adott a Peugeot-Citroennek és a Renaultnak, mert meg kell őrizniük a francia munkahelyeket. Ez érthető döntés, de ellentmond az unió alapelveinek.

Az eurózónában a hirtelen eladósodott országok egyre nehezebben finanszírozzák a hiányukat, a kötelezettségeiket, a pénzügyi protekcionizmus miatt pedig a nyugat-európai bankok kelet-európai leányai is bajba kerültek, mert nem jutnak elegendő hitelhez. A nemzeti akciók nyomán a nagy európai országok a tevékenység visszafogására kötelezték bankjaikat, amelyek az utóbbi években azonban éppen Kelet-Európa felé terjeszkedtek - ideértve Ukrajnát, Szerbiát és persze a tagjelölt Horvátországot. Ám a világkereskedelem botlása, s nyomában a tőkeáramlás drámai lassulása miatt nem jutnak megfelelő mennyiségű és kamatú hitelhez a leányok, az Európai Központi Bank pedig egyelőre nem hajlandó likviditásbővítő ügyletekre az eurózónán kívül, de az EU-n belül.

A másik témában is súlyos viták várhatók. Az eurózóna tagjai ugyanis elvileg nem segíthetik egymást, nem vállalhatják át egymás adósságát. Ám Merkel német kancellár szerint a szerződés szövegét lehet úgy értelmezni, hogy ez mégiscsak lehetséges, s Berlin hajlandó is a támogatásra. Carl-Otto Pöhl, a Bundesbank volt elnöke szerint valamely kisebb eurózónataggal kellene kezdeni, és a továbbiakban az IMF-re is szükség lehet. Ám Almunia biztos azt mondta: politikailag elképzelhetetlen, hogy az euróövezet tagországa a Valutaalaphoz forduljon. Ám ennek elkerülésére elemzők szerint Európának sokkal többet kellene tennie.

Merkel azt is szorgalmazta: vasárnap minden állam- és kormányfő mondja már el végre, milyen bajt lát, s milyen orvosságot kér. Az egyes tagállamok helyzete más és más, ezért próbál a bizottság útmutatót adni ahhoz, milyen intézkedés felel meg a versenyszabályoknak, és milyen nem. Kilenc közép-európai tagállam vasárnap délelőtt mindenesetre egyeztet a háromórásra tervezett informális csúcsebéd előtt, de nyilvánvaló, hogy az érdekek különböznek. A szlovákok ott lesznek, mert "visegrádiak", de már bent vannak az eurózónában. A csehek is ott lesznek, szintén a V4-tagjaiként, meg ők látják el az EU elnökségét ebben a fél évben, de nyíltan megmondják, nem szeretnék, ha besorolnák őket a pénzügyileg bizonytalannak látszó kelet-európai országok táborába. Köszönik szépen, ők alapvetően jól vannak.

Ebben a felhevült légkörben kellene közelíteni a széttartó véleményeket, a március 19- 20-i rendes csúcs és az április 2-i londoni G20-as találkozó előtt - fél szemmel persze az amerikai kormány jóval nagyobb és hatékonyabbnak ígérkező mentőcsomagjára is figyelve.

Csúcs előtti ablaktisztítás Brüsszelben