Egy a program, több a zászló
Jelentősen eltér a válság kezelésére eddig ismertté vált elképzelésektől - írja a Reformszövetség a saját megoldásait ismertető sajtóanyagban. Pedig az utóbbi években megjelent átfogó gazdaságpolitikai vagy adóváltoztatási programok alapjaikban nem nagyon különböznek egymástól.
A gazdaságpolitikai gondolkodás két-három éve ugyanabban a fő irányban mozog: jóval kisebb százalékos, magasabb összegű fix járulék, nagyobb áfa, ingatlanadó és egyszerűbb jövedelemadók (kevesebb kivétel a személyi jövedelemadóban és a nyereségadónál, legyen szó kedvezményről, kedvezményes adófajtáról vagy különleges pluszadóról). Mindezt az összteher csökkentése, így a másik oldalon az állami kiadások visszafogása és a munkavállalásra jobban ösztönző jóléti rendszer mellett. Utóbbi általában a csak az inflációt követő (vagyis a bérnövekedést az emelés számításából kihagyó) nyugdíjemelési rendszert, szigorúbb nyugdíjemelési szabályokat, a munkavállalást ösztönző anyasági ellátást és rászorultsági alapú családi pótlékot jelent.
Ezekkel az elvekkel a jelenlegi kormányzati tervek is egybecsengenek - igaz, a kabinet intézkedései általában jóval visszafogottabbak, mint a független javaslatok. Utóbbiakat a kormány általában megvalósíthatatlannak mondja, az elutasítás első érve a költségvetési hiány növekedése (az átmeneti letérés a konvergencia-pályáról), illetve az, hogy olyan intézkedések szerepelnek a javaslatban, amelyet a kormány nem támogat. Egy évvel ezelőtt például elutasítási alap volt, hogy az egyik program az inflációkövető nyugdíjemelésre tett javaslatot (most a kormány ezt korlátozott formában ugyan, de bevezetni tervezi).
Az utóbbi három évben négy átfogónak mondható gazdaságpolitikai elképzelés jelent meg - olykor számszerűen is ugyanolyan elképzeléseket tartalmazva. A fiatal közgazdászokból álló CEMI 2006-ban, a választások után tette közzé javaslatait. Ezt sokan egy Fidesz-csomagot megalapozó indítványnak tekintették (amelynek megvalósítását "csak" a választási vereség akadályozta meg). A CEMI makrogazdasági programmal azóta nem jelentkezett.
Szakértőik 2008-ban más néven jelentkeztek: az Oriens Kilábalás nevű programját szinte ugyanazok írták, mint a CEMI két évvel korábbi elképzeléseit, több elképzelés vissza is köszönt (így például a közalkalmazotti bérek befagyasztása). A CEMI és az Oriens elképzelései azonban számos ponton eltérnek egymástól - és ezeket csak részben magyarázza az eltelt idő. Míg a CEMI például az anyasági ellátások korlátozását nem tartotta jó ötletnek, az Oriens tanulmánya a legszigorúbb korlátozást javasolja e tekintetben. És fordítva: miközben a CEMI ingatlanadót javasolt bevezetni, az Oriens erre már nem tesz javaslatot. Igaz: az általános értékalapú ingatlanadó bevezetését a kormány a program írása előtt (2007 második felében) vetette el "végleg", az MSZP-frakció hatására.
A négy nagy adótanácsadó cég azonban vélhetően már a kibontakozó válság miatt lehetett bátrabb. A Big4 által jegyzett terv hangsúlyosan nem foglalkozott azzal, milyen kiadáscsökkentést lehetne társítani az általuk elképzelt adórendszerhez. (A szakértők kifejtéseiből egyébként az derül ki: nagyjából ugyanolyat gondoltak, mint a többi programalkotó). Azt mondták, azért sem közölték kiadásmérésklő ötleteiket, mert a korábban publikált javaslatoknál épp az indítványozott megszorítások miatt utasította el a kabinet a teljes programot. A négy nagy tanácsadó adócsökkentésére - finanszírozhatatlansága mellett - a kormány azért mondott nemet, mert az alacsony keresetűeket terhelné, ami nem megengedhető.
Ez ma is érv: a kabinet és a szakértők javaslatai egyértelműen eltérnek a minimálbér (és az ez alatti jövedelmek) adóztatásában. Míg ezt majdnem mindenki el szeretné érni, a kormányzat e tekintetben tántoríthatatlannak tűnik. Vélhetően tudatában van annak, hogy az alacsony keresetűek terheinek jelentősebb emelését a szocialista frakció biztosan nem szavazná meg. Emiatt viszont nem is nagyon lehetséges a közepes és a magasabb keresetűek terheit csökkenteni, vagyis a javasolt 6 vagy 15 millió forintig elvinni a felső adókulcs sávjának szélét.
A Reformszövetség javaslata és a már korábban ismertetett elképzelések között leginkább néhány kiadáscsökkentés részletezettségében van eltérés - részben ez utóbbi javaslatok miatt mondta azt a programról Gyurcsány Ferenc kormányfő, hogy "dermesztő". Ilyen javaslat - a közalkalmazotti leépítés és persze a minimálbér adóztatása mellett - a MÁV támogatásának 85 milliárdos csökkentése. Ez voltaképpen a vasúti kiadás lenullázását jelentené. Ahogy egy kormányzathoz közel álló informátorunk fogalmazott: ez esetben "be kellene zárni az egész vasutat" - ami vélhetően túlzás, de az igaz: számos szárnyvonalon kellene áttérni buszközlekedésre. Márpedig ezt korábban jóval kisebb körben sem sikerült átvinni.
A szakértői javaslatok közös - kormánnyal szembeni - pontja a tízszázalékos járulékcsökkentés. A kabinet ennek jelenleg "nem látja a fedezetét" - igaz, a kormány nem számol egy általános fix járulék bevezetésével. A fix egészségügyi hozzájárulás csökkentését korábban a munkáltatók kérték, most ők is a növelés mellett volnának (bár csak kisebb mértékben, mint az adótanácsadók, vagy a Cemi és az Oriens-páros).
Különbség van az adórendszer egyszerűsítésének kérdésében - igaz, a szakértők között is. A kisadók (környezetvédelmi termékdíj, kulturális és egyéb járulékok) megszüntetését csak a kormány nem pártolja. Pontosabban: mindenki megfelelőnek tartaná a lépést, amellyel pár éve a pénzügyi tárca sikertelenül próbálkozott a parlamentben, és vélhetően ezért nem is szerepel a kabinet tervei között. A személyijövedelemadó-kedvezmények felszámolása majd minden programban szerepel (a kormánynál is) - a nagy adótanácsadóknál azonban nem. Különbség, hogy miközben mindegyik terv az szja alsó (normál) kulcsával azonos mértékben, 18-20 százalékkal terhelné a tőkejövedelmeket (osztalék, árfolyamnyereség adója), a kormány a 19 százalékos kulcs mellett is valószínűleg fenntartja majd a ma 25 százalékos terhet.
További eltérés van a reformértékű módosítások időzítésében: míg az értékalapú ingatlanadózást, eltérő mértékben ugyan, de minden szakértő azonnali hatállyal megkezdené, a kormány csak 2011-től, szűkített körben. A nyugdíjkorhatárt 2015-ig emelnék fel a szakértők 65 évre, a kabinet 2024-ig, és csak 2016-ban kezdené el a folyamatot.
