Egy ideig észrevétlenül rombol a stressz
A napokban nyilvánosságra került felémérés szerint mintegy kétmillióan "doppingolnak" a munkahelyi stressz miatt Németországban. Elsősorban gyógyszerekkel, de sokan fogyasztanak alkoholt, sőt kábítószert is.
Hazánkban nincs hasonló adat, de valószínűsíthető, hogy a feszültségek levezetésére egyre többen nyúlnak káros stresszoldókhoz. A stimulánsoknak eleinte csak az előnyös hatásaik érzékelhetők: az ember közérzete, hangulata átmenetileg javul, munkabírása, önbizalma megnő. De csak idő kérdése a függőség kialakulása, és minden a visszájára fordul.
A legutóbb végzett kutatásokban minden második megkérdezett azt állította, hogy nagyfokú stressznek van kitéve, további negyven százalékuk pedig közepes mértékű stressztől szenved. Ráadásul egyre kevesebb szabadidőnkben egyre kevesebb nyugalmat találunk. A legnagyobb baj az, hogy miközben majdnem minden magyar munkavállaló közepes vagy annál nagyobb mértékű stressznek van kitéve, többségük úgy érzi, ezzel egyedül is képes megbirkózni. Tévednek.
A szakemberek szerint jellemző, hogy érezzük a feszültséget, de nem törődünk vele, miként ellensúlyozhatnánk. Főként, ha nem jelentkeznek fizikai tünetek. De még a fizikai panaszt is képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni azzal, hogy majd elmúlik, ha kicsit többet pihenhetünk.
A stressz önmagában nem feltétlenül rossz, sőt cselekvésre inspirál. Veszélyessé akkor válik, ha meghalad egy - egyénenként változó - szintet. Leginkább a rendőröket, a pilótákat, a színészeket, az újságírókat, az orvosokat éri stresszhatás. Ezt főként a túlmunka, a kötött vagy betarthatatlan határidők, az erős összpontosítás, a rossz munkahelyi légkör, a hiányos információáramlás, a kiszámíthatatlan elvárások, az elégtelen értékelés és a vártnál kisebb elismerés idézheti elő.
Szirmay Ágnes, munkapszichológus szerint a bizonytalanság, az állandó bizonyítási kényszer, illetve a leterheltség rombolja az emberek lelkét.
- Folyamatosan a végletekig elmenni, ezt várják az alkalmazottaktól, akik közül sokan egyfajta mazochizmussal csinálják végig a mindennapokat. Vagy nem vesznek tudomást a saját jelzéseikről, nincsenek is tudatában azzal, mi is a probléma, vagy ha érzik is, nem jutnak el odáig, hogy azzal érdemben foglalkozzanak. Nem kezdenek el valós megoldást keresni. Többnyire kiszolgáltatva érzik magukat, és tehetetlenséget élnek át. Azt gondolják, úgysem tehetnek semmit.
Pedig csak fel kellene ismerni a saját lehetőségeinket az adott helyzetben.
A legnagyobb gond, hogy sokáig egyáltalán nem észleljük a tüneteket. Ha meg ha észre is vesszük a jeleket, hozzászokunk a karzsibbadáshoz, a szédüléshez, fülzúgáshoz, az állandó hátfájáshoz, a hirtelen felkapott 10-15 kilóhoz - öszszegzi a tapasztalatokat Szirmay Ágnes.
A következmények pedig egészen súlyosak lehetnek, észrevétlenül vezethetnek a teljes összeomláshoz. Akárcsak a feszültség levezetésének választott, álmegoldásai. Szirmay Ágnes szerint ilyen, ha valaki például a valódi okok megszűnését az éves szabadságától várja.
- Ezzel ugyanis csak a tüneteket próbáljuk orvosolni. A munkahelyi stresszfaktorok azonosítására és kezelésére komplex stresszkezelő programok vannak. Ugyanakkor az is ritka, hogy erre egy vállalat igényt tart. Gyakori, hogy mindezt luxusnak tartják, és úgy gondolják, mint a dolgozók maguk: majd csak elhúzzák valahogy. Ha eddig ment a dolog, miért ne menne tovább? Majd összeszedik magukat. A stressz okozta teljesítménykiesést viszont nem veszik észre, vagy nem hozzák összefüggésbe azok eredetével - teszi hozzá a pszichológus.
A vállalatoknak csupán egyharmada kínál a dolgozóinak stresszoldó vagy megelőző programot, és alig néhány folytat stressztmegelőzést célzó felvilágosító propagandát. A dolgozóknak csupán 10-15 százaléka törekszik tudatosan valamilyen módon a stressz hatásainak csökkentésére.
Kaucsek György, a munkahelyi veszélyek kutatója szerint a stressz képlete egészen egyszerű: folyamatos feszültség, amit az állandó, mégis váratlan változások, s nem mellesleg egy rossz főnök teremt. Ha nem vezetik le, az súlyos károkat okoz. Annál nagyobbat csak az, ha ezt rossz módon teszik.
- Míg egy mozi, focimeccs, kirándulás vagy bármilyen testmozgás jó levezetés lenne, ezekre többnyire sem mód, sem idő nem jut. Folyamatosan tűnnek el a kompenzálási terek, a társaság, a baráti kör, ahol ki lehetne beszélni a problémákat. Egyre nagyobb a veszélye annak, hogy olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyek kéznél vannak, és oldják a feszültséget - mondja Kaucsuk György.
A függőség ördögi körbe kergeti a szenvedélybetegeket: előbb-utóbb mégiscsak rosszul teljesítenek a munkahelyen, a megbízhatatlan, zűrös kollégáktól pedig a cégek többsége igyelszik rövid úton megszabadulni.
