A Lokomotív elvitte a dolgozók pénzét is
- Mit vigyorogsz? Te is állhatsz még itt! - kiált át a MÁV Lokomotív Hotels (LH) Zrt. egyik tüntető dolgozója az út túloldalára, az anyacég Andrássy úti igazgatósága előtt feszítő, öltönyös figurának. Az irodista szemmel láthatólag talált valami humorosat a hidegben két órája a székház előtt tüntető harminc volt MÁV-alkalmazott látványában. Persze a mezőkövesdi Pázmány Istvánné sem hitte volna harminc éve, hogy egyszer majd így kell a jussáért könyörögnie attól a cégtől, ahol a fél életét töltötte.
Az LH dolgozói január óta nem kaptak fizetést, és most úgy néz ki, hogy rövidesen felszámolás indul munkaadójuk ellen. A cég felszámolásával a szállodások - korábban MÁV- alkalmazottak - a végkielégítésüknek csak a töredékét kapják meg. Bár a cégnek jelenleg is tulajdonosa a MÁV, és a dolgozók 2004-ben jogutódlással kerültek át a zrt.-hez, kérdésünkre Kavalecz Imre, a MÁV sajtófőnöke leszögezte: az LH munkavállalói végkielégítésének kifizetése kizárólag a cégre, s nem a vasúttársaságra tartozik. Az más kérdés, hogy ez költői felvetés a MÁV részéről: Képes Csaba, az LH vezérigazgatója szerint cége vagyona elhanyagolható, a kezelésében lévő négy szálloda sem az övé, azokat a MÁV-tól bérelte. A MÁV azonban nemrég úgy döntött, nem finanszírozza tovább a százmilliós veszteségeket okozó LH-t, szabad utat enged a felszámolásnak. Mivel a kassza üres, nincs miből kifizetni a dolgozók végkielégítését. Az ilyenkor szokásos procedúra szerint ahhoz csak utólag a Bérgarancia Alapból juthatnak hozzá. Ám az alap csak bizonyos összeghatárig fedezi járandóságukat, márpedig a pénteki demonstrációt szervező Szilágyi Csaba szerint sokan 20 évnél is többet töltöttek a MÁV alkalmazásában, és ők most nemcsak az LH-nál töltött közel öt év után járó jogosultságuktól esnek el, de a MÁV-os évek után járótól is.
A tüntetők jó két órát ácsorogtak a hidegben, mire a MÁV portfólióigazgatója fogadta küldöttségüket, és átvette petíciójukat. Ám érdemi döntés nem született az ügyben. Szilágyi azt ígéri: ha hét végén nem születik döntés, hétfőn visszatérnek tüntetni.
- Régen családias hangulat volt az üdülőkben - mondja Szilágyi Csaba -, gyakran előfordult, hogy a dolgozók munka után ott maradtak focizni a vendégekkel. Igaz, akkor még volt miből pazarolni a cégnek. Később már nem volt ilyen rózsás a helyzet, mivel 2004-ben az LH Zrt.-t - akkor még MÁV Hotels néven - eleve azért hozták létre, hogy valamit kezdjen a MÁV nyakán lévő, évi több százmilliós veszteséget hozó üdülőállománnyal. Képes Csaba szerint ez a veszteség jobbára abból fakadt, hogy az üdülőket alaposan kikezdte az idő vasfoga. Szilágyi viszont azt állítja, hogy az LH veszteségét éppenséggel a céges vízfej termelte ki, mivel még akkor is kilencfős vezetőséggel működtették a Lokomotívot, amikor már csak négy üdülő maradt a kezelésében. Azaz pár tucat szobára jutott egy felső vezető. Ráadásul a dolgozók szerint az sem tett jót, hogy a döntéseket a pesti központ hozta. Így előfordult, hogy a vidéki üdülőkben néhány zár vagy elromlott csaptelep cseréjének engedélyezésére heteket kellett várni. Mindenesetre a hotelek "kiszervezve" sem működtek nyereségesen, a MÁV a leválás óta 1,3 milliárdot pumpált az LH-ba. 2007-re a korábban több tucat hotelből álló lánc - négy üdülő kivételével - visszakerült a MÁV-hoz. A vasúttársaság végül 2008 szeptemberében egy csomagban eladásra hirdette meg az LH-t, két üdülőjét, illetve a MÁV Lokomotívval szemben fennálló követeléseit. Képes Csaba állítja: a MÁV neki tavalyi többször is jelezte - és ennek alapján ő úgy tájékoztatta a dolgozókat -, hogy ha nem sikerül az eladás, úgy végelszámolásra kerül sor, ami azt jelentette volna, hogy a tulajdonos rendezi az LH kintlevőségeit, így a dolgozók igényeit is. Ám a jelek szerint a súlyos adósságokkal terhelt LH még a két kiemelkedően jó helyen lévő balatoni ingatlannal együtt sem volt elég kecsegető vétel, mivel nem sikerült az eladás.
Ezután a dolgozókon túl az LH beszállítóit is hideg zuhanyként érte, hogy a MÁV januári közgyűlésén bejelentette a felszámolást. A szakszervezet és az üzemi tanács ezt még meg tudta torpedózni a bíróság előtt, mondván: a MÁV-nak ezt előbb egyeztetnie kellett volna velük. Más kérdés, hogy lényegében csak időt nyertek ezzel, mivel az LH. következő közgyűlésén, februárban, a MÁV ugyan formálisan visszavonta januári döntését, ám leszögezte, hogy a szakszervezetekkel lefutott kötelező körök után felszámolásra kerül sor.
Szilágyi Csaba többször jelezte, hogy nyereségesen is lehetne üzemeltetni az üdülőket, ha azokat egyesével kiadják helyi vállalkozóknak. Kavalecz Imre ugyan nem zárta ki ezt a megoldást, ám erre csak azután kerülhetne sor, hogy az LH-t felszámolták, és dolgozóit szélnek eresztették. (Igaz, a MÁV vezetőségének MTI-nek adott nyilatkozata "nem zárta ki", hogy a dolgozókat más üzemeltetési formában tovább foglalkoztatják.)
Meglehet, ez merő ötletelés, hisz a vasúttársaság elszánta magát a felszámolásra, és finoman szólva sem érdekelt abban, hogy a történetnek más kimenetele legyen: úgy hírlik, az LH teljes "sara" 180 millió - azaz a MÁV-nak enynyit kellene kifizetnie végelszámolás vagy tovább, működtetés esetén. Ebből nagyjából 100-110 millió forint járna a dolgozóknak, akik a Bérgarancia Alapból így hozzávetőlegesen csak 60-70 millió forintot kaphatnak meg.
