Békesi: Nem a világ miatt jutottunk ide
A csütörtöki Liberális Gazdasági Fórum délutáni programja nem kapott médianyilvánosságot, pedig az akkor felszólalók alaposan "belecsaptak a lecsóba". Békesi László, a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere arról beszélt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök alibi csomagot mutatott be, amely messze nem elég a bizalomerősítéshez, és semmi köze a versenyképesség helyreállításához, a nagy rendszerek átalakításához.
Az Inforádió hangfelvétele szerint Békesi a tanácskozáson kijelentette: amikor a csőd itt van a nyakunkon, nevetséges azzal foglalkozni, hogy 2014-től értékalapú ingatlanadót vezetnek be, vagy 2016-tól évente négy hónappal emelik a nyugdíjkorhatárt. Ezt értelmetlen, nyilvánvaló butaságnak minősítette. "Épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani" - fogalmazott.
A cunamiként támadó válság nem egyformán érinti az államokat - folytatta -, és kizárólag saját hibánknak, politikai bátortalanságunknak köszönhetjük, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk. A gazdaság csak akkor tud kilábalni a bajból, ha a kormány export- és beruházásvezérelt, egyensúlyőrző, a megtakarításokat ösztönző politikát folytat.
Békesi szerint öt oka van annak, hogy Magyarország kitettsége veszélyes mértékű, és a válság hatásai nálunk súlyosabbak lesznek, mint máshol. Miközben egy egyensúlyi programmal a 2002 és 2006 közötti tévelygéseket próbáltuk ellensúlyozni, megérkezett a receszszió. A két hatás most összeadódik, és mivel épp az állam túlköltekezését, a keresletbővülést akadályozzuk, önmagunkat fosztottuk meg azoktól az eszközöktől, amelyeket más kormányok bevetnek.
A másik nagy probléma az eladósodottság - nemcsak az államé, hanem a lakosságé, a cégeké is -, amit a túlerősített forint, a magas kamatszint az elmúlt években a devizahitelek felé terelt. A források azonban most beszűkültek, elapadtak.
Ráadásul a versenyképes, high-tech kapacitások nálunk - az egészségesebb szerkezetű gazdaságokkal szemben - a konjunktúrára leginkább érzékeny ágazatokban alakultak ki (autóipar, elektronika), amelyekben válság esetén először esik vissza a kereslet. Ezért a minket érő hatások gyorsabbak, intenzívebbek, mint például egy főként K+F-re építő gazdaságban. A jelenlegi helyzetben kiváltképp nem lehet megmenteni azokat a családi kis- és középvállalkozásokat, amelyek kényszerből léteznek, adót, járulékot nem fizetnek, véli Békesi.
Egyre több ország veti be az állami keresletélénkítés eszközét, és fejleszt infrastruktúrát, tőkésít fel bankokat az államadósság terhére. De kinek kell majd a magyar állampapír, ha vehet amerikait vagy németet? - tette fel a kérdést az egykori pénzügyminiszter, majd hozzáfűzte: erről nem a világ tehet.
A krízis a mélypont felé tart, az azonban még messze van. Békesi szerint a helyzetet a Magyarországgal szembeni bizalmi válság is súlyosbítja. Ennek megszüntetéséhez az is kevés lehet, ha a kormányok a következő 2-3 évben egyetlen hibát sem követnek el. A bizalom hiánya pedig a pénzügyi krízist konzerválja. Csak külső erők vagy egy önmagunk számára meghatározott, korlátozó kényszerpálya állíthatja ezt vissza.
- Nem látok más megoldást, mint felgyorsítani a csatlakozást az euróövezethez - tette hozzá Békesi. Szerinte most kellene "blöffölni", és azt mondani, hogy Magyarország 2009 második felében csatlakozik az ERM II.-höz. Ezzel elköteleznénk magunkat az euró 2012- 2013-as bevezetése mellett.
A kilábaláshoz kőkemény fiskális, növekedést támogató monetáris és szigorú jövedelempolitikára van szükség - mondta. Csökkenteni kell a jövedelemelvonást és az újraelosztást. Az állami kiadások mérséklése hosszú távon nem megoldás, a szabályozó mechanizmusokat kell átalakítani. - Már magam is szégyellem felsorolni, annyira nyilvánvaló és köztudomású, mihez kellene hozzányúlni: a nyugdíjrendszerhez, az egészségügyhöz, az oktatáshoz, az ártámogatási rendszerhez - sorolta. A világon máshol használt eszközök Magyarországon nem vethetők be, a versenyképesség, a tőkevonzás és -megtartás javítására van szükség.
- A veszély nagy, a helyzet reménytelen, de lehetünk optimisták - zárta mondandóját rezignáltan Békesi László.