Adóban duplázna a munkaanyag
Bár végleges reformtervek még bőven nincsenek, az már most jól látszik, hogy a gazdaság szereplői ismét és még mindig a költségvetési kiadások érdemi lefaragását és hasonló mértékű adócsökkentést várnak a kormánytól. A munkaadói szervezetek vezetőiből, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökéből és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt és jelenlegi elnökeiből álló Reformszövetségtől kiszivárgott (tegnap még átdolgozás előtt álló munkaanyagnak minősített) adóreform-javaslat munkaanyaga szerint három év alatt 1200 milliárdos adócsökkentés, illetve hasonló mértékű kiadáscsökkentés lenne szükséges. Ezzel szemben a kormány - a szintén kiszivárgott tervek szerint - nullszaldós adóintézkedéseket tervez 2009-10-re. Azzal együtt, hogy a recesszió miatt támadt költségvetési lyukat zömében kiadáscsökkentő lépésekkel szeretnék betömni.
Ez a legnagyobb különbség a két körvonalazódó elképzelés között, amelyek irányai egyébként hasonlóak. Egyaránt a munkabérterhek, valamint az átlagos és a felett keresők jövedelemadójának csökkentésére koncentrálnak az anyagok, mindezt az áfa és a jövedéki adó emeléséből, a jövedelemadóhoz kapcsolódó kedvezmények megszüntetéséből finanszíroznák. A mértékekben és a részletekben azonban jelentős különbségek vannak.
A munkáltatói járulékok a kormány egyelőre el nem fogadott elképzelése szerint két lépcsőben, 6 százalékponttal csökkennének, és felmerült a ma 1950 forintos egészségbiztosítási hozzájárulás 5100 forintra emelése, ezt azonban lehet, hogy elvetnék. A Reformszövetség munkaanyaga három év alatt 10 százalékpontot vágna, hasonló ehoemelés mellett. Hasonló a léptékkülönbség az szja-ban is. A kormányzati tervek szerint 2010-től az évi hárommilliónál nem többet keresők adózhatnának az alacsonyabb - 19 százalékos - kulcscsal, míg a Reformszövetség ezt már ez év második felében megengedni évi ötmilliós jövedelemig, 2011-től pedig 15 milliónál húzódna a sávhatár, vagyis gyakorlatilag 18 százalékos jövedelemadót javasolnak. Az szja-kedvezmények megszüntetése is mindkét helyen szerepel, ám a Reformszövetség szakértői az adójóváírást is elvennék, vagyis megszüntetnék a minimálbér kvázi-adómentességét.
A jövedelemadóztatásban tehát a cél mindkét esetben részben az, hogy csökkenjen a marginális adóteher, vagyis az az adóteher-növekedés, amivel fizetésemeléskor, a megemelt bér után számolhatnak az emberek. Az adójóváírás, valamint a ma alacsonyan (évi 1,7 millió forintnál) lévő sávhatár miatt az átlagbér környékén egyáltalán nem éri meg béremelést adni vagy fehéríteni a jövedelmet. A két javaslat közti nagy különbséget az adójóváírás megszüntetése és a két adókulcs közti sávhatár nagysága okozza.
Ezzel együtt mind a gazdasági, mind a kormányzati vezetők arra törekednének, hogy ugyanazzal a kulccsal adóztassák a vállalkozói és bérjövedelmet: 19 vagy 18 százalékkal. A cégekkel jobban bánik a Reformszövetség munkaanyaga: a vállalkozások jövedelemadó-kedvezményei megmaradnának 18 százalékos kulcs mellett, míg a kormány ezekből is elvenne.
Ez egyik elképzelés szerint sem párosulna a fogyasztás hasonló adóztatásával: az adócsökkentést ugyanis mindkét terv szerint nagyrészt áfaemelésből finanszíroznák. Az általános kulcs egyaránt 23 százalék lenne, ám azt nem tudni, a kormány, illetve a parlament belemenne-e az emelésbe az élelmiszerek esetében is, vagy visszaállna a háromkulcsos áfarendszer? A jövedéki adó emelése szintén mindkét helyen szerepel, ám a gazdaság képviselői kihagynák ebből az üzemanyagokat, inkább dupla annyit (10 százalékot) emelnének a dohány és az alkohol adóján.
Markáns különbség a kormányzati körökben - a gyakorlat és nem a retorika szintjén - tabunak számító helyi adóztatással kapcsolatos tervekben van. A kormány annyit lépne, hogy kötelezővé tenné a helyi ingatlanadóztatást, ami ma csak választható lehetőség. A módszer pedig maradna a ma megszokott, négyzetméter-alapú. A Reformszövetség szakértői meghagynák a mai rendszert, és mellette a valóban értékes, 30 millió forintnál értékesebb ingatlanoknál írnának elő egy százalékos értékalapú adót, már az idén. Azt a kiszivárgott munkaanyag is feltételes módba teszi, hogy 2011-ben megszüntetnék, vagy elkezdenék megszüntetni a ma csaknem évi 500 milliárd forintot hozó helyi iparűzési adót (hipa). Ilyen ugyanis nincs más európai országban, a külföldi befektetőknek idegen, torzítja a vállalkozói jövedelmekkel kapcsolatos adóztatás átláthatóságát. Ugyanakkor ez megkerülhetetlen tétel a helyi kiadások finanszírozásában, vagyis önkormányzati reform nélkül aligha elképzelhető a hipa tényleges kivezetése.
A kormányzati tervek között szintén nem szerepel a kisadók megszüntetése, sőt, a rehabilitációs hozzájárulás megháromszorozásával számolnának. A Reformszövetség szakértői viszont ebbe is belevágnának, sőt jövőre megszüntetnék az evát és az ekhót is. Az érintett vállalkozóknak és magánszemélyeknek nem kellene ez esetben akkora tehernövekedéssel számolni, mint ma, de többet fizethetnének, az biztos. S azzal együtt, hogy szakmailag erősen kifogásolható az újságíróknak és előadóművészeknek kreált ekho és a szellemi foglalkozásúaknak kitalált eva, mivel az kivételez, kérdéses, hogy az érintett kör a változás hatására a fehér- vagy a szürkegazdaság irányába venné az irányt?
Ám mivel a tervek az egyik esetben sem véglegesek, a kiadáscsökkentő lépésekről - a Reformszövetség esetében az 1200 milliárdos mérséklés forrásának előteremtéséről - még semmit sem tudni, az is nagy talány, a csomagok pontosan hogyan érintenék az egyes embereket, cégeket? Annál is inkább, mivel adótörvényt annak kihirdetése után is vontak már vissza, ez a mostani pedig még a kormányzati elfogadás előtt áll.
A Reformszövetség nyilatkozata szerint a közzétett adó- és járulékváltozási javaslat még nem tekinthető a Reformszövetség álláspontjának. A közölt anyag szakmai vita alapjául szolgált, melynek eredményeképpen a vitában részt vevők úgy döntöttek, hogy azt át kell dolgozni. Ez a munka előreláthatólag a jövő hét második felére készül el.
