Királyváros a csalitosra
Március végén áll a nyilvánosság elé a részletekkel az az amerikai, izraeli, német és magyar üzletemberekből álló befektetőcsoport, amely 2011-re Kings City (Királyok városa) néven egy gigantikus idegenforgalmi komplexumot kíván megépíteni a Velencei-tó északi partján. A kiszivárgott hírek szerint a beruházás összértéke meghaladja a másfél milliárd eurót, a hetvenhektáros területen szállodák és éttermek épülnének, valamint élményfürdő, golfpálya, kaszinó, továbbá egy szórakoztató-központ is helyet kapna.
A Királyok városa fantázianév arra utal, hogy a különböző létesítmények tematikailag kapcsolódnának a magyar történelem egyes állomásaihoz: így többek között lenne nomád étterem, Mátyás király korabeli reneszánsz hotel és étterem, valamint dualizmus kori császári és királyi szálloda is épülne.
A részletekről egyelőre keveset tudni, a befektetőcsoport hazai képviselője megkeresésünkre közölte, csak akkor nyilatkoznak a beruházásról, ha elkészültek a konkrét tervekkel. Az tény, hogy gőzerővel folyik a program előkészítése, a fejlesztésre kiszemelt terület már a befektetők - pontosabban Joáv Blum izraeli származású magyar állampolgár - kezébe került.
A szóban forgó hetvenhektáros ingatlan Sukoró külterületén, az M7-es autópálya és a Velencei-tó közötti részen, az evezőspályához tartozó létesítményektől nyugatra helyezkedik el. A korábban állami tulajdonban lévő üres területhez Joáv Blum úgy jutott hozzá, hogy felajánlotta cserére a magyar államnak a Pest megyében található - öszszesen 183 hektáros - gyümölcsöseit. Információink szerint az ingatlancserének nem volt feltétele, hogy a befektetők garanciát vállaljanak a beruházás megvalósítására. Sukorón mindenesetre nagyon várják a Királyok városát.
Molnár Gábor polgármester szerint a helyiek döntő többsége örömmel fogadta a beruházás hírét, hiszen az jelentős bevételeket hozhat a településnek, miközben az építkezéssel és a megnövekvő forgalommal járó kellemetlenségekből - mivel a lakóházak több száz méterre találhatók a szóban forgó területtől - kevés jutna a falunak. Az elmúlt hetekben felerősödött a kétkedők, illetve a beruházást ellenzők hangja is. Valamennyi sukorói lakos postaládájába jutott például abból a szórólapból, amely aláírásgyűjtésre szólít fel a "vigalmi negyed" megépítése ellen, amit egyébként az ellenzők környezetvédelmi és közbiztonsági szempontból is aggályosnak tartanak. Jelenleg azonban - mivel még a látványtervek sem készültek el - nem tudni, hogy a nagyberuházás természetvédelmi szempontból milyen kockázatokkal jár.
Egyelőre az sem tisztázott, hogy a hetven hektárnak mekkora hányadát lehet majd beépíteni, illetve milyen magas épületek helyezhetők el a területen. Balsay István, a Fejér Megyei Önkormányzat alelnöke - miközben hangsúlyozta, hogy a részletes tervek egyelőre előtte is ismeretlenek - kérdésünkre aggályosnak minősítette a tó északi partjának esetleges nagyarányú beépítését. Mint elmondta, az érvényben lévő területrendezési tervek szerint a sukorói ingatlanon csak sport- és rekreációs célú, valamint szabadidős tevékenységeket szolgáló fejlesztéseket lehetne végrehajtani. Hozzátette: mivel az ingatlancserével magántulajdonba kerültek a területen lévő utak, így egyelőre nem tudni, hogy miként lehet majd megközelíteni a vízpartot. Molnár Gábor szerint nincs ok az aggodalomra, hiszen az állam egy tíz méter széles vízparti sávot megtartott saját tulajdonában, így az evezőspályát használók, a túrázók, valamint a horgászok továbbra is akadálytalanul megközelíthetik a tavat.
Varga Gábor, a székesfehérvári székhelyű Gaja Környezetvédelmi Egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, ellenőrzés alatt akarják tartani a tervezett beruházást, ezért már most bejelentkeztek ügyfélként az építési hatóságként eljáró gárdonyi polgármesteri hivatalban, ezenkívül értesítették az ügyről az összes jelentős országos zöldszervezetet. Varga közölte: csatlakoznak a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezdeményezéséhez, miszerint a beruházás megkezdése előtt készüljön egy részletes környezeti hatástanulmány. Bár a sukorói ingatlanegyüttes nem tartozik országos védelem alá, viszont határos azokkal a területekkel, amelyeknek az irányába a tervek szerint bővíteni fogják a velencei-tavi
Egy jól informált befektető "gyümölcsöző" ingatlanüzlete
A korábban a magyar állam tulajdonában lévő, Sukoró külterületén található, húsz helyrajzi számon szereplő, egybefüggő hetvenhektáros terület az 1970-es években mederfeltöltéssel jött létre, az ingatlan-nyilvántartás szerint gyep, legelő, töltés, parti sáv és véderdő művelési ággal. A part menti, nagyjából három kilométer hosszú és 200-250 méter széles, közművek nélküli terület nagy része valójában egy dzsumbuj, amelynek csak a 10-15 méter széles parti sávját tisztítják és tartják rendben. Az ingatlanegyüttesre tavaly decemberben kezdődött meg Joáv Blum izraeli származású magyar állampolgár (tavaly óta sukorói lakos) tulajdonjogának a bejegyzése, amely egyébként február elejéig még nem zárult le.
Az ingatlanszerzés körülményei nem mindennaposak. A hetvenhektáros föld egy bonyolult csereügylet révén került magántulajdonba. Száraz Gábortól, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. szóvivőjétől megtudtuk, hogy a cserét 2008-ban Joáv Blum kezdeményezte, miután a magyar állam jelezte számára, hogy igényt tart Blumnak az Albertirsa és Pilis közigazgatási területén lévő, 3 helyrajzi számon nyilvántartott, közel 183 hektáros földterületére.
A Pest megyei ingatlanokra a Nemzeti Infrastrukturális Zrt.-nek volt szüksége. Mivel a jelenleg előkészítési fázisban lévő M4-es autópálya (első lépésben új négyes főút) nyomvonala keresztbe szelte Blum földjeit, ezért kezdeményezték az ingatlanok állami tulajdonba való megszerzését. Ez történhetett volna vásárlással vagy kisajátítással is, de ilyen esetekben jogszerű megoldás az ingatlancsere is. Száraz Gábor kiemelte: az MNV Zrt.-nek nem volt szándéka a sukorói ingatlanok értékesítése, viszont Joáv Blum Pest megyei ingatlanainak ellenértékeként kifejezetten ezt a területet kérte cserébe.
Az MNV Zrt. 2008 májusában kezdte előkészíteni a tranzakciót. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 2008. június 25-én kapott tájékoztatást a földcserével kapcsolatban, és egy hónappal később, 2008. július 30-án hagyta jóvá a csereszerződést.
A kontraktus több feltételt is tartalmazott: így például azt, hogy Joáv Blumnak ki kell fizetnie a 800 millió forintra becsült Pest megyei ingatlanok és az 1,1 milliárd forintra taksált sukorói terület közötti 300 millió forintos árkülönbözetet. Száraz Gábor kérdésünkre elmondta, kis értékű ingatlanok esetében 15 százalékot meghaladó értékkülönbözet fölött nem lehet végrehajtani a területcserét, pályázatot kell kiírni az ingatlan értékesítésére, ám a különösen nagy értékű ingatlanok cseréje közvetlenül az MNV Zrt. vezetésének, illetve a vagyongazdálkodási tanácsnak a hatáskörébe tartozik. Magyarul: a sukorói esetben a különösen nagy érték miatt a 15 százalékosnál nagyobb értékkülönbözet ellenére is megspórolható volt az ingatlan pályázati úton történő értékesítése.
Mindez csupán azért aggályos, mert felveti azt a lehetőséget, hogy az egész csereügylet tényleges célja eleve a sukorói terület magánkézbe juttatása volt. Joáv Blum ugyanis csak 2007-ben vásárolta meg az albertirsai és a pilisi földeket, nagy valószínűséggel annak a tudatában, hogy a szóban forgó ingatlanokra az útépítés miatt hamarosan az állam teszi majd rá a kezét. Mivel Joáv Blumnak és a mögötte álló befektetőknek határozott koncepciója van a tóparti ingatlankomplex idegenfogalmi fejlesztésére, így joggal feltételezhető, hogy a beruházást eleve erre a helyszínre álmodták meg.
Száraz Gábor szerint viszont téves ez a feltételezés, mivel Joáv Blum először valóban Albertirsán tervezte a beruházás megvalósítását, és csak azok után érdeklődött a sukorói terület iránt, amikor kiderült, hogy az útépítés miatt a Pest megyei birtokon nincs lehetőség a program megvalósítására.
Kaszinó épülhet a tópartra
Nem kellett sokat várnia a reménybeli Királyok városa befektetőinek a kaszinólehetőségre. A Pénzügyminisztérium ugyanis tegnap koncessziós pályázatot hirdetett a Közép-Dunántúl régióban létesítendő, első kategóriába sorolható játékkaszinó létesítésére és üzemeltetésére. A nyertesnek évi legkevesebb 900 millió forintot kell fizetnie az államnak. A szerződést húsz évre kötnék.
