Kereskedelmi háború fenyeget
Márciusban újra kezdi a kamatok csökkentését az Európai Központi Bank (EKB), amelynek kormányzótanácsa tegnap két százalékon hagyta a kamatot, miközben az angol központi pénzintézet 1,5-ről egy százalékra vitte azt le. Az Egyesült Államokban nullához közelít a kamatszint. Ám Jean-Claude Trichet európai jegybankelnök azt mondta, hogy a nulla nem lenne megfelelő az EKB számára, miközben a két százalékról sem gondolja azt, hogy ennél lejjebb már nincs élet a pénzpiacokon, ahol márciusra várják az újabb, fél százalékpontos mérséklést a frankfurti székhelyű banktól. Ám miközben ez persze nem mellékes szempont, számos szakértő úgy véli, hogy amit az EKB csinál, az teljességgel elégtelen a gazdasági tevékenység helyreállítására. A Financial Timesban Martin Wolf egyenesen azt írta, hogy az európai jegybank hagyja mély recesszióba sodródni az eurózóna gazdaságait.
Nem szokványos eszközök bevetését kérik számon Trichet elnökön, aki tegnap is kapott ilyen értelmű kérdéseket. Azt válaszolta, hogy az EKB egyrészt viszonylag rövid idő alatt 2,25 százalékponttal eresztette lejjebb a kamatot, másrészt egészen messzire került a likviditás bővítésében a normál állapottól. S nem zárt ki egyéb lépéseket sem, azaz nem utasította el egyértelműen, hogy az EKB-nak közvetlenül kellene a vállalatok rendelkezésére állnia. Vagyis megkerülnie a kereskedelmi bankokat, s ekként pótolni a bizalmatlanság miatt a bankszektorban rekedő pénzt.
A múlt heti davosi világgazdasági fórumon is kiderült, hogy az európai nagy jegybankok attól tartanak: a bankszektor gondjai miatt a vállalatok sem akarnak kölcsönért folyamodni, a háztartások sem költenek, a multik pedig visszahúzódnak a nemzeti határok mögé. Utóbbira sajnos jó példa, ahogy a nyugat-európai bankok kezdtek kihátrálni Kelet-Európából. Aggasztó egyben, milyen lassan vették ezt észre az eurózónában. Az osztrák és a német kancellár is csak néhány napja figyelt fel arra, milyen súlyos veszélyeket hordoz mindez magában.
E jelenségre is utalt Charles Dallara, az Institute for International Finance igazgatója, aki azt nyilatkozta, hogy a nagy kereskedelmi bankok globális szabályozó testület felállítását szorgalmazzák, mert mindaz, amit a kormányok össze-vissza kevertek-kavartak tőkeinjekció, garanciák, betétbiztosítások, állami támogatások és államosítások révén, több kárt okozott, mint amenynyi hasznot hajtott. A nemzeti felügyeletek gyakorta arra kényszerítették a bankokat, hogy a támogatás fejében vonjanak ki tőkét a tevékenységi körükbe tartozó más országokból, például Kelet-Európából.
Ez is a protekcionizmus egyik megnyilvánulása. A kereskedelmi elzárkózás a múlt századi nagy válságnak is egyik következménye volt, s hozzájárult ahhoz, hogy a világ nagyon lassan keveredett ki a krízisből. Súlyos fenyegetésről beszélt tegnap Trichet is, aki szerint a protekcionizmus az egyik legrosszabb válasz a problémákra. - A kormányok mindinkább kötelességüknek érzik, hogy megkülönböztessék a vállalatokat nemzeti hovatartozásuk szerint az Európai Unióban - mondta a brüsszeli Bruegel intézet vezető közgazdásza, Nicolas Veron.
A francia kormány például akkor adna támogatást a francia autógyáraknak, ha azok francia beszállítóktól vásárolnak. A spanyol kormány is felszólította a polgárokat, hogy vásároljanak spanyol árut, miközben az EU bizottsága dühöng, hogy Obama amerikai elnök ugyancsak amerikai termékek vételére biztat, igaz, a bírálatok nyomán kissé módosította elképzeléseit. Brit olajipari dolgozók pedig azért sztrájkolnak, mert egy olasz cég olasz munkásokat alkalmazott egyes finomítókban Nagy-Britanniában, s felmerült a gyanú, hogy igyekszik kijátszani a kiküldetésre vonatkozó uniós direktívát, amely támogatja a munkaerő szabad mozgását, mint alapelvet, de azt is, hogy például Nagy-Britanniában a külföldiekre is a brit előírások vonatkozzanak. A bizottság nem hajlandó átírni az irányelvet, hiába sürgetik azt az Európai Parlament szocialista frakciójában, de kész nyomást gyakorolni a kormányokra a direktíva megfelelő értelmezésére.
A brüsszeli versenyhatóság figyelmeztette a kormányokat a francia példa nyomán, hogy ne követeljék meg az állami támogatás fejében a "vegyél helyi árut" feltétel teljesítését, mert ez ellentétes az uniós szabályokkal. Ám tegnap három nemzeti tervet is jóváhagyott a Neelie Kroes vezette testület: német, francia és brit programok futhatnak - részben a decemberi uniós csúcson megkötött kompromisszum alapján. A franciák adhatnak alacsony kamattal hitelt a bajba jutott cégeknek, a britek 500 ezer eurót állami támogatásként bejelentés nélkül, a németek a kockázati tőkejuttatás során élveznek kedvezményt, például a magántőke részvétele ötven százalék alá eshet. Ezek elvileg a rugalmassá tett uniós versenyszabályok, minden tagállam élhet velük, ha van rá pénze.
Ám tegnap Trichet felhívta a figyelmet arra, hogy idén az eurózóna hét tagállama lépi át a költségvetési hiány plafonjára a GDP-hez képest megállapított háromszázalékos értéket, s számos államnak finanszíroznia kell a bankoknak ígért hatalmas összegű garanciákat és tőkejuttatásokat. A bankelnök azt hangoztatta, hogy a piacokról nagyon hiányzó bizalmat csak olyan költségvetési és gazdaságélénkítési tervekkel lehet helyreállítani, amelyek hitelesen be tudják mutatni, hogy közép távon azért helyreállítható az egyensúly.
Egy százalékon a brit alapkamat
Csütörtök délben fél százalékkal, egy százalékra csökkentette a meghatározó kamatot az angol jegybank, ami október óta már négy százalékos vágást jelent. A Bank of England 1694-es alapítása óta soha nem volt ilyen alacsony az irányító ráta.
A jegybankot a folytatódó re-cesszió, a gazdaság állapotát jelző kiábrándító statisztikai adatok bírták rá a drasztikus lépésre, melyet várhatóan további, a megszokottól eltérő stimuláló intézkedések követnek. Nagy-Britanniát immár hivatalosan is utolérte a recesszió, miután két egymást követő negyedévben volt negatív (utoljára másfél százalékos) a növekedés. Mindeddig elmaradt a kormány különböző gazdaságélénkítő kezdeményezéseinek hatása. Az ismételt kamatvágások viszont egyre súlyosabban érintik a lakosság megtakarításait, a nyugdíjasok biztonságát, veszélyeztetve egyben a banki kihelyezésekhez szükséges likviditást.
Bankárok, elemzők és újságírók véleménye alaposan megoszlik a rekord kamatcsökkentés hasznossága felől. Az Institute of Directors vezető közgazdásza, vagy Anatole Kaletsky, a The Times befolyásos gazdasági főmunkatársa szerint minél előbb meg kellene tenni a végső lépést és "lenullázni" az irányadó kamatot, helyet adva ezzel a csodafegyvernek is tekintett "quantitative easing"-nek, a monetáris könynyítésnek. Mások attól tartanak, hogy a fogyasztói költekezés bátorítása további nyomást helyez a fontra, mely már így is rövid idő alatt 40 százalékot vesztett értékéből. (Londoni tudósítónktól)
Nem akar az USA acélháborút
A gazdaságélénkítő csomag Vásárolj amerikai terméket! kitételének összhangban kell lennie az USA nemzetközi kötelezettségeivel - mondták ki csütörtökre virradóra egyhangú szavazattal a szenátusban, amely hamarosan szavazhat a csomag egészéről. Az ipari alapanyagok, így az acél hazai beszerzésére is vonatkozó passzus ellen a napokban Barack Obama is szót emelt, mondván: nincs itt az ideje a protekcionizmusnak. Európa mellett Kanada is élesen bírálta a piacvédő kitételt. Az élénkítőcsomagban új elemként szerepel már egy 19 milliárd dolláros tétel az első otthont vásárlók legfeljebb 15 ezer dolláros adóhitelére. A legalább némi republikánus támogatás érdekében viszont folyamatosan kerülnek ki az egyszerű ajándéknak tartott támogatások, mint a hollywoodi filmipar 270 milliós adókedvezménye. (Washingoni tudósítónktól)
