Erre reagálva a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács azt tudatta a közzel, hogy a híd beruházója, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) feletti vagyonkezelői jogokat a közlekedési minisztérium gyakorolja, így a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a NIF Zrt. által koordinált fejlesztésekkel kapcsolatban nem hozott és nem hozhat döntéseket.

A bökkenő csak az, hogy én ezt eddig is tudtam, ennek tudatában írtam, amit írtam. Ugyanis teljesen egyetértek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (és egyben a vagyontanács) honlapján olvasható állásponttal, miszerint „A jogi szabályozás világos, áttekinthető, azaz egyértelmű: intézményes értelemben egyetlen szervezet a felelős a vagyongazdálkodásért." Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a törvény felhatalmazása alapján a hozzá tartozó vagyonelemek, állami cégek vagyonkezelői jogait ne adhatná át egy másik állami szervezetnek. Ez történt jelen esetben is a NIF-fel. De attól még a vagyontanács nem viselkedhet előkelő idegenként olyankor, amikor egy állami cég beruházásában egy állami földterületen megvalósuló hatalmas új állami vagyon (a Megyeri híd) kivitelezése során az alvállalkozók hada nem jutott a pénzéhez egy olyan cégtől, amelynek a vezérigazgatója a vagyontanács tagja.

Én egészen más sajtóközleményt vártam a vagyontanácstól. Ebben azt közölte volna: vizsgálatot indított annak tisztázására, terheli-e tagját felelősség abban, hogy az általa irányított cégtől az állami pénzek nem jutottak el a munkát elvégző alvállalkozókhoz. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a vagyontanács nem érzi érintve magát, és a történtekért mossa kezeit. Ha a testület tagjai nem értik, mi itt a gond, akkor tényleg feleslegesen háborgattuk őket cikkünkkel.