- A Kecskeméti Városi Bíróság november végén pénzbüntetésre ítélte önt és két vezetőtársát. Fellebbezett?

- Nem. Szívem szerint fellebbeztem volna, de azt tanácsolták: az egészségem miatt hagyjam az egészet. Bele is fásultam. A két vádpont közül az egyikben - ártalmas közfogyasztási cikk forgalomba hozatala - felmentettek. Ez volt a tulajdonképpeni toxinügy: a vádirat szerint 7,8 kilogramm olyan paprikaőrleményt hoztunk forgalomba, amelyben a toxintartalom meghaladta az egészségügyi határértéket. Mivel azonban e mérési eredmények nem akkreditált laborban születtek, a bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy bűncselekményt követtünk el. A másik vádpont a fogyasztók megtévesztése volt: importpaprikát is tartalmazott az az őrlemény, amelynek a csomagolásán az szerepelt, hogy kalocsai paprika. Ezért 700 ezer forintra büntetett a bíróság. Mivel sem mi, sem az ügyészség nem fellebbezett, az első vádpontban a felmentés, a másodikban a pénzbüntetés emelkedett jogerőre.

- Ön korábbi nyilatkozataiban arra utalt, hogy a paprikabotrány nem elsősorban az élelmiszer-biztonság javítását, hanem egyes gazdasági csoportok érdekét szolgálta. Miből gondolta ezt?

- Már 1997-ben, amikor az addig állami cégünket privatizálták, nagyon sok ellenzője volt annak, hogy nyugat-európai mintára a fűszerpaprika-termelők, a dolgozók és a menedzsment legyen a tulajdonos. Hogy mégis mellettünk döntöttek, azt az ÁPV Rt. akkori elnökének is köszönhetjük. Voltak ajánlatok, jelek, üzengetések, hogy adjuk el.

Lakatos Lajos: Mintha az őrölt paprikát kanállal enné meg az ember!

- Kik üzengettek?

- Neveket nem szeretnék mondani, mert keservesen megtanultam, hogy nem a levegőbe beszéltek. Eleinte nem vettem komolyan őket, mert naiv voltam. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a magyar paprika egyszer megszűnik világhíres agrártermék lenni, az olcsó külföldi import leszorítja az árakat, és a hazai agrárkormányzat nem védi meg az egyik legismertebb hungarikumot. Amikor 1982-ben kineveztek a kalocsai paprikafeldolgozó vezérigazgatójának, a magyar fűszerpaprika az utolsó százéves történetének csúcsán volt. Évente 6-7 ezer tonna fogyott el belőle a hazai piacon, és ugyanennyi került exportra. Falusi családok ezrei éltek jól a piros arany háztáji termeléséből. Igaz, a rendszerváltozás után hamarosan elvesztek a keleti piacok - az akkori termelés egyharmada. Nem kaptuk meg azt a támogatást, amit korábban. A magyar agrárpolitikában mind erősebben érvényesült a nagy szántóföldi kultúrák termelőinek érdeke. Az Európai Unió földalapú támogatásának rendszere is ezt segíti: ezért nem tud megerősödni sem a zöldség- és gyümölcstermesztés, sem az állattenyésztés, amelyek pedig több hozzáadott értéket jelentenének, és több embernek adnának megélhetést.

- Az ágazaton belül, a Fűszerpaprika Terméktanácsban is állandó érdekellentétek voltak a kilencvenes években.

- Mi állami vállalatként indultunk. Ennek a szerkezetét át kellett alakítani, leépíteni, miközben a világ legjobb gépsorait építettük be, árban és minőségben világelsők voltunk. Bennünket nyomott a szocialista állami múlt, miközben a közpénzekből azokat a cégeket támogatták, amelyek szinte a semmiből jöttek létre a rendszerváltozás után. Nagyon megnőtt az őrölt paprika feketepiaca. Évről évre veszítettünk a versenyképességünkből, mert mi csak a hazai paprikával foglalkoztunk, nem importáltunk, nem szereztünk feketén piacokat, befizettük a közterheket. 1995-ben már kaotikus viszonyok voltak, amit az akkori hamisítási botrány is jelzett: a feketepiacon és a legális kereskedelemben is festékkel dúsított paprika került forgalomba.

- 2004-ben, néhány héttel Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki kinevezése után kormányszóvivői sajtótájékoztatón tört ki a botrány, hogy toxinnal mérgezett paprikát árulnak az üzletekben, amelyet nem zugkereskedők, hanem ismert, nagy termelők - köztük az önök cége is - forgalmaztak. Ez is a Kalocsa elleni támadás része volt?

- Bizonyos körök részéről igen. Úgy hiszem, Gyurcsány Ferencet megvezették. Kapóra jöhetett a lehetőség, hogy azt ígérik, megvédik a magyar lakosság egészségét, és a felmerülő problémák hatékony kezelőjeként viselkedhetnek. Akik azonban előkészítették az ügyet, bizonyára tudták, mit cselekszenek. Akkorra már számos cég egyre több paprikát importált Afrikából és Dél-Amerikából - a trópuson termett paprikában nem ritka a gombatoxin előfordulása. 2004 nyaráig azonban nem foglalkozott ezzel senki. Mi 2004-ben importáltunk először, akkor is csak 130 tonnát, azt is azért, mert a 2003-as évszázados aszály miatt kevés paprika termett, és 2004 nyarán az exportot is le kellett állítani, hogy a hazai üzletekbe jusson elég. Az OÉTI engedélyezte a forgalmazását, de mi magunk még külön is bevizsgáltattuk a paprikát több laborban, sőt, külföldön is.

- Mégis a határértéket meghaladó toxint találtak az őrleményben - igaz, nemcsak a kalocsai, hanem a szegedi és a sükösdi paprikában is.

- A toxinügynek három szakasza volt. Kezdődött a kormányszóvivői bejelentéssel és a médiacirkusszal, ezt követően leszedték az összes őrölt paprikát a boltok polcairól. Később azonban fokozatosan kiderült, hogy a mérések nem megbízhatóak, a laborok többsége nem volt akkreditálva. Ennek ellenére kiszabtak a cégünkre 55 millió forint közigazgatási bírságot, amely - ha ki kell fizetni - bőven elég lett volna ahhoz, hogy veszteségbe kerüljünk. A második ütem perek sorozata volt, amelyben megtámadtuk ezt a bírságolást, és mindegyik pert megnyertük. A harmadik felvonás volt a büntetőper, amelyben meghurcoltak bennünket ország-világ előtt, és négy év után zárult le tavaly novemberben, miután csaknem ráment az egészségem is.

- Miért érzi úgy, hogy hadjárat folyt önök ellen?

- A bizonytalan laboreredmények miatt és mert együttműködtünk az állat-egészségügyi és más hatóságokkal, úgy volt: nem jelentenek fel bennünket az ügyészségen. Mégis megtették. A nyomozást kivették a megyei rendőrség kezéből, és átadták a Nemzeti Nyomozó Irodának. Ott pedig döntést hoztak az ügyészséggel közösen, hogy a húsipari cégek ellen nem nyomoznak, noha ők száztonna-számra keverték bele a feltehetően szintén toxinos importpaprikát a húsáruba. A hatóságok azzal indokolták ezt, hogy a kolbászban felhígították az őrölt paprikát, ezért ott nem veszélyes. Mintha a kis csomagolásban kapható őrölt paprikát kanállal enné meg az ember! Itthon "véletlenül" éppen akkor tartották az ellenünk indított nyomozást bejelentő sajtótájékoztatót, amikor Németországban tárgyaltam kétezer tonna paprika exportjáról. A német vevők viszont bevizsgáltatták a tételeket, és az ő megbízható, akkreditált laborjaik mindent rendben találtak, ezért a hazai huzavona ellenére kint sikeres üzleteket kötöttünk.

- Még nem született meg az önök perében az ítélet, amikor a céget eladták, ön pedig nyugdíjba vonult. Miért adta föl?

- Elegem lett. Életemben először ültem a vádlottak padján. Beláttam, hogy ennek nem lesz vége, amíg el nem adjuk a céget. A vezetőtársaim is erre biztattak. Engem a múlt rendszerben "jobbosnak" tekintettek, a mostani rendszerben meg "balosnak", holott szakemberként dolgoztam. Már 1982-ben is, amikor vezérigazgató lettem, kialakult értékrendem volt, amely azóta sem változott. Versenyképesnek akartam megtartani egy hungarikumot, azt akartam, hogy a vidéken élőknek munkája és piaca legyen, az ágazat haszna pedig azok kezében maradjon, akik dolgoznak benne. Minél több idő telt el a rendszerváltás után, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy nálunk ez nem működik, nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban is szekértáborok vannak, és tönkreteszik, aki egyikhez sem akar tartozni. De a cégvezetői munkám során megtapasztaltam azt is, hogy amíg a felszínen éles politikai harc van a két tábor között, addig ezek elitjeinek egyes tagjai közös, gátlástalan haszonszerzést folytatnak a háttérben, amelynek áldozatul esik a jogegyenlőség, a nemzetgazdasági érdek és mások üzleti tisztessége egyaránt. Ennek ismeretében nem csoda, ha nemigen törődnek azzal, mi lesz például a fűszerpaprika-ágazat és a belőle élő termelők jövőjével.

- Mi van most az ágazattal?

- Az egykor 6-7 ezer tonnás éves export kétezerre csökkent. A hazai piacon még mindig elfogy körülbelül ötezer tonna őrölt paprika - abból azonban legalább 1500 tonna a feketekereskedelemből származik. A piacon már több az import, mint a hazai termés - a trópusi paprika valószínűleg most is toxinos, de ebből ma nem csinál ügyet senki. Már a feketekereskedelemben is importot kínálnak, mert az sokkal olcsóbb. Egyesek megveszik a perui, brazil, dél-afrikai, újabban kínai árut, öszszekeverik valamennyi helyi termésűvel, és eladják nejlonzacskóban, mint kiváló magyar házi paprikát. Az áruházláncokban olcsón kapható paprikán sem minden esetben lát olyan felírást, hogy importból származik - de nem hallom, hogy valaki ellen nyomoznának, mert megtéveszti a vásárlókat. Holott engem és a munkatársaimat ezért ítélt el a bíróság.

- Mi lett a termelőkkel?

- Az egykor nyolcezer hektáros termőterület a negyedére csökkent. Mintegy hatezer paprikatermelő család elvesztette a megélhetését. Aki elég idős hozzá, nyugdíjba ment. A fiatalabbak közül sokan egyszerűen leszoktak a munkáról, és szociális segélyből élnek.

- Hogyan telnek a napjai, amióta nyugdíjba ment?

- Hiányzik a cég, a paprika, a régi munkám. Van egy kiskertem, abban dolgozgatok. Áll benne egy szép, nagy diófa. Nyolc zsák dió termett tavaly rajta - azt szedegettem az őszszel.