A legismertebb és a magyarok által leginkább kedvelt megtakarítási forma a bankbetét. Ha rendelkezünk bankszámlával, ahhoz általában pénzlekötési lehetőség is kapcsolódik: ha a számla egyenlegét vagy annak egy részét lekötjük, a bank a lekötött összegre magasabb kamatot fizet. (A számlánkon lévő le nem kötött összeg látra szóló betétnek számít, amire a bankok többsége csak minimális kamatot fizet.)

A betétek kamata elsősorban az összeg nagyságától és a lekötés időtartamától függ. Az eltérő futamidejű és konstrukciójú termékek összehasonlíthatóságát az EBKM (egységesített betétikamatláb-mutató) teszi lehetővé. Ez a mérőszám éves szinten, százalékban határozza meg a betétek tényleges hozamát.

A bankbetétek általában nem különösebben bonyolultak, néhány dologra azért nem árt odafigyelni. Fontos tudnunk, hogy a legtöbb betéti konstrukciónál a lejárat előtti pénzfelvétel esetén a bank egyáltalán nem vagy csak az eredeti kamatlábnál jóval alacsonyabb hozamot fizet. Figyelnünk kell a betét lejáratának idejét, mert ha pénzünket nem kötjük le újra, elesünk a magasabb kamattól. Ennek megelőzésére rendelkezhetünk úgy is, hogy a lejárat időpontjában betétünket - azonos időtartamra - automatikusan ismét lekösse a bank. Ebben az esetben a betétre járó kamat a lekötés első napján érvényes kamatláb lesz, ami lehet magasabb és alacsonyabb is, mint az előző időszaké.

Az akciós kamatozású betétek esetén a magasabb kamatláb többnyire csak az első lekötésre és gyakran csak az újonnan elhelyezett betétekre vonatkozik, az ezt követő kamatperiódusban már általában kevesebbel kell beérniük az ügyfeleknek.

Az ÁAK egyik irodájában

Azok, akik nem akarnak jelentősebb kockázatot vállalni vagy bonyolultabb befektetésekkel foglalkozni, a bankbetétek mellett állampapírokat is választhatnak. Ezeket az értékpapírokat a magyar állam az Államadósság Kezelő Központon (ÁKK) keresztül az államháztartás finanszírozására bocsátja ki, a befektetett tőke és a kamat visszafizetéséért pedig garanciát vállal.

Az állampapírok több szempont szerint csoportosíthatók, ezek közül a legfontosabb a futamidő és a kamatozás.

A futamidő alapján beszélhetünk rövid, azaz egy évnél rövidebb lejáratú állampapírokról (például kamatozó kincstárjegy, diszkont kincstárjegy), valamint közép- és hosszú, azaz egy évnél hoszszabb lejáratú állampapírokról (például államkötvények).

Kamatozás szerint megkülönböztetünk diszkont értékpapírokat (ilyen a diszkont kincstárjegy), melyek nem kamatot fizetnek, hanem névértékük alatt (például 95 százalékon) vásárolhatók meg, és lejáratkor a névértéket, vagyis a 100 százalékot fizetik ki - a kettő közötti különbség adja a befektető nyereségét.

A fix kamatozású állampapírok előre rögzített összegű kamatot fizetnek a befektetőknek (ilyenek a fix kamatozású államkötvények, egyéves lejáratú kamatozó kincstárjegyek), míg a változó kamatozású állampapírok futamideje során a kamatozás időről időre, előre meghatározott feltételek szerint változik (változó kamatozású államkötvények, kincstári takarékjegy).

A lakossági ügyfelek számára a forgalomban lévő állampapírok a nagyobb bankok és a Magyar Államkincstár fiókhálózatában érhetők el, egyes típusai - például a kincstári takarékjegy - pedig a postahivatalokban is kaphatók. Az államkötvényeket és a diszkont kincstárjegyeket a kincstár által jegyzett eladási ár alapján lehet megvenni, míg a kamatozó kincstárjegyeket jegyzés útján értékesítik. A jegyzést az ÁKK végzi, a jegyzésre a kincstár fiókjaiban, illetve az ezzel foglalkozó bankoknál lehet jelentkezni.

A megvásárolt értékpapírok a bankunk által részünkre e célból megnyitott és vezetett értékpapír-letéti számlára kerülnek. Mivel a kincstár a forgalomban lévő állampapírokra folyamatosan jegyez vételi árfolyamot is, ha a szükség úgy hozza, akár lejárat előtt is viszszaválthatjuk azokat, ami természetesen a hozam csökkenésével jár.

Bár a befektetési alapokat összességében a kockázatosabb megtakarítási lehetőségek között tartják számon, két típusa - a pénzpiaci és a likviditási alap - mégis az alacsonyabb kockázatú befektetések közé sorolható. Előbbiek közé tartoznak azok az alapok, amelyeknél a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök (például az állampapírok) átlagos hátralévő futamideje nem haladja meg az egy évet, míg az utóbbiak esetében ez legfeljebb három hónap lehet.

A befektetési alap a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, amelyet az alapkezelő hoz létre és kezel, általában bankok vagy biztosítók közreműködésével. Az egyes befektetők részesedését ebből a közös vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg, az alapkezelő ezeket értékesíti a befektetési jegyek vásárlóinak. A közös vagyontömegből az egy adott napon egy befektetési jegyre jutó hányadot az egy jegyre jutó nettó eszközérték, vagyis a befektetési jegy árfolyama mutatja meg.

A befektetési alapok legfőbb előnye, hogy a befektetők - egyenként akár kis öszszegű - megtakarításait az alapkezelő szakértelmének és tájékozottságának köszönhetően egyszerűbben, alacsonyabb költségek mellett és a befektetési kockázatok megosztásával fektethetik be. Az alapkezelő a befektetések (portfólió) összetételét - az alap jellegének megfelelő befektetési arányokat figyelembe véve - minden esetben igyekszik úgy alakítani, hogy a kockázatok kezelése mellett a lehető legmagasabb hozamot érjék el a befektetők.

A befektető nyeresége a befektetési jegy árfolyamának emelkedésén keresztül jelentkezik (befektetési jegyeinket magasabb árfolyamon adjuk el, mint amennyiért vettük). A befektetési jegyek napi árfolyamairól az alapkezelők honlapjain, illetve napilapokban tájékozódhatunk - a többi között a cikkünk alatti táblázatból is. A befektetési alapok árfolyam- és hozamadatairól további részletes információk a www.bamosz honlapon érhetők el.

Egyszerűbb, alacsony kockázatú megtakarítási lehetőségek

Írásunk a Magyar Nemzeti Bank szakmai közreműködésével készült.