Mindenki más erejűnek érzi a gázt
Bár a hazai gázkereskedelem piaci szereplői egyértelműen azt állítják, hogy a gázválság idején is szabványos maradt a gáz fűtőértéke, sok felhasználó ténynek, az általunk megkeresett gázszerelők egy része pedig afféle nyílt titoknak veszi, hogy időnként jóval gyengébb fűtőértékű gáz érkezik az otthonokba. A megkeresett jó tucat fővárosi és vidéki gázszerelő véleménye legalább olyan tág határok között mozog, mint a hazai gáz fűtőértékére megállapított szabvány. (Az ugyanis köbménterenként 27,2 és 42,6 megajoule között lehet, bár leggyakrabban 33 és 35 megajoule/köbméter között mozog a nálunk elégetett, jórészt orosz eredetű gáz fűtőértéke.) Ahogy azt korábban megírtuk, a szabványosság nem jelenti azt, hogy a gáz fűtőértéke ne változna, illetve hogy ne lennének eltérések az ország egyes területei között. A felhasználót elvileg a gyengébb gáz esetén sem éri kár, mert hiába méri a gázóra köbméterben a fűtőanyagot, a számlát valójában a fűtőérték alapján fizeti.
A megkérdezett szerelők egyik fele kapásból és meggyőződéssel állította, hogy időről időre gyengébb fűtőértékű gáz érkezik. Azonban könnyen lehet, hogy ezzel csak a városi legenda természetrajzához kerültünk közelebb: amikor ugyanis rákérdeztünk arra, hogy ezt mire alapozzák, egy-két kivételtől eltekintve csak arra hivatkoztak, hogy mindenki ezt mondja. Mások szerint gyakorlatilag minden esetben az elpiszkolódott, elhanyagolt készülék tehet arról, ha lassabban fő a leves, vagy nem melegszik a fürdővíz.
A szerelők mindkét esetben a megérzésükre hagyatkoznak. A gáz pontos összetételét, fűtőértékét mérni képes berendezések tízmilliókba kerülnek, ilyenek csak a gázátadó állomásokon vannak. Az ő képviselőik állítják: a gáz hígítása például levegőbepumpálással technikailag lehetetlen ezeken a pontokon. Az más kérdés, hogy a fogyasztók ezt nem tudják ellenőrizni. Csillagászati árú műszerek nélkül a szerelő a gáz aktuális fűtőértékére csak a kibocsátott égéstermék mennyiségéből, a gázláng színéből, illetve a készülék állapotából tud következtetni. És persze az egyetlen, úgy-ahogy objektív és mindenki számára elérhető módszer: ha időnként megmérjük, hogy egyforma mennyiségű és hőfokú vizet mennyi idő alatt párologtat el tűzhelyünk. Ha a két érték jelentősen eltér, úgy időközben romlott a gáz fűtőértéke - vagy éppen a készülék.
A szerelőket rendszeresen hívják fel azzal, hogy valamiért lassabban fő meg a leves, vagy nem melegszik kellőképpen a fürdővíz. Bár ilyenkor már sokszor a telefonban is elhangzik a verdikt (már a gáz sem a régi), azonban ifjabb Bluhon Árpád, a Deltagáz Hungária Épületgépészeti Kft. szerelője szerint a kiérkező szerelő minden esetben egy elkoszolódott, elhanyagolt készüléket talál. Leggyakrabban a kazántest porosodik be, vagy eldugul az égőrózsa, a végeredmény pedig az, hogy a nem megfelelően karbantartott készülék csak hosszabb idő alatt vagy egyáltalán nem tudja felmelegíteni a kívánt hőfokra a vizet - különösen hideg időben, mint az elmúlt hetekben, amikor a beérkező víz hőfoka 20-25 fokról 5-8 fokra csökken. Bluhon inkább abban látja a problémát, hogy nincs a köztudatban: a vízmelegítőt évente egyszer meg kell tisztíttatni.
Tóth Árpád, zömmel Budán dolgozó gázszerelőmester ehhez azt is hozzáfűzi: a hazai otthonok 90 százalékában ősöreg, 15-20 éves kazánok vannak, amelyektől hiú remény lenne azt várni, hogy ugyanazt a teljesítményt adják le, mint a vadonatúj készülékek. Ezzel együtt Tóth Árpád állítja: az idei ősz óta szerinte igenis megfigyelhető, hogy valami történt a gázzal. A tavaly nyáron üzembe helyezett, vadonatúj és kifejezetten megbízható, jó minőségűként ismert gyártmányú kazánnál rendre bele kellett nyúlnia a készülékek gyári - a hazai gáz szabványos hőteljesítményéhez igazított - beállításaihoz. Hasonlóan érthetetlen teljesítménycsökkenésről számolt be Sebestyén Mátyás, a fővárosban dolgozó gáz- és központifűtés-szerelő is. Szerinte ezeknél a készülékeknél a láng vöröses színe arra utal, hogy valami nem stimmel a gáz összetételével, illetve az gyengébb minőségű. Igaz, Somogyi László, a Fejér megyében működő Somagáz Kft. vezetője szerint ennek éppenséggel az ingadozó gáznyomás is oka lehet. Legalábbis náluk nem fordulnak elő ilyen esetek, mivel a kertes házaknak saját nyomásszabályzójuk van, szemben a nagyvárosi környezettel.
Spórolós tippek
Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület alábbi, kiadással nem járó energiatakarékossági tippekkel a gázszámlának akár 10-15 százaléka is megtakarítható.
Fűtés: Kissé érdemes csökkenteni a lakás hőfokát: 1 fokos mérséklés 6 százalékos energiamegtakarítást hoz. Az üres lakásban - például munkaidőben -, illetve éjjel ajánlott alacsonyabb hőfokra fűteni.
Szellőztetés: Rövid, intenzív szellőztetés ajánlott: ne hűtsük le a falakat. Ha túl meleg a szoba, semmiképpen sem az ablakok folyamatos nyitva tartásával tegyük hűvösebbé.
Meleg víz: Fürdés helyett inkább zuhanyozzunk: ez sokkal kevesebb energiát fogyaszt. Lehetőleg ne mosogassunk folyó meleg vízzel.
Ablakok: Az épületek hőveszteségének 30-40 százalékát az ablakokon beáramló hideg levegő, illetve a távozó meleg levegő okozza. Ezért az ablakokat akár házilag is célszerű olcsó habszivacs-csíkkal leszigetelni. Sötétedés után húzzuk be a függönyöket.
Fűtőberendezések: Gondoskodjunk a kazánok, fűtőberendezések karbantartásáról. Ellenőrizzük, a szabályozó működik-e, a termosztát jól van-e beállítva. A fűtetlen helyiségeken áthaladó fűtési vezetékeket szigeteljük le.
