Csőd szélén a Középületépítő
Alig vannak forrásai, várt megrendelései elmaradtak, a felszámolást kérők döngetik a kaput - ilyen információkhoz lehet jutni annak kapcsán, hogy pénteken különösebb eredmény nélkül lezajlott a Középületépítő Zrt. közgyűlése. A társaságnak két nagytulajdonosa van: a kisebbségi csomag az állami Magyar Fejlesztési Banké (MFB), amely 2005 végén tőkeprogramja részeként 3,2 milliárdos befektetés fejében jutott ehhez. A másik az Apáthy Endre nevével fémjelzett Hídépítő-csoport egyik cége. Az egykori állami vállalatban az MFB 2005-ös befektetőtársai Nagyunyomi-Sényi Gábor, Popelka Jenő, Pelikán Imre és Marjai László voltak. Az MFB annak ellenére juttatott a saját tőkeprogramjában is kiemelkedően soknak számító készpénzt az építőipari cégnek, hogy akkor a bank már a legalább négymilliárd forint tőkeveszteséget hozó Transelektro-csőd miatt is kénytelen volt magyarázkodni. Ám a céget - többek között a körbetartozások elleni állami harc jegyében - jó befektetésnek ítélték. Az MFB programjának lényege elvileg az volt, hogy a vásárolt részvényeket bizonyos idő elteltével az eközben egyre értékesebbé váló cég társtulajdonosai - vagy mások - tisztes felárral kivásárolják.
Habár már a bevásárlás időszakában is keringtek piaci pletykák arról, hogy talán nem ez volt a legígéretesebb tőkére éhes magyar építőipari cég, az Európai Építő (korábbi nevén) még több évig működött úgy, hogy - belső szóhasználattal élve - "nem voltak az építőiparban megszokottnál nagyobb problémái". Forrásaink a csődhelyzet legkomolyabb okaként egy 2006-os botrányt jelölnek meg, amikor is egy "rossz szerződés" következtében a VI. kerületi Szinyei Merse Ház építése körüli viták nyomán egy cég gond nélkül leemelhetett az Európai Építő számlájáról vagy félmilliárd forintot. Ezt állítólag a cég máig nem heverte ki.
De a gondokat igyekeztek suba alatt tartani: az eredeti tulajdonosok csendben távoztak a vezetésből, és részüket is továbbadták. Tavalyelőtt év végén "megmentőként" érkezett a cég élére Timár Gyula, aki a Vegyépszer sikeres vezetőjeként vált ismertté. Ő már 2008 elején az újra Középületépítőre keresztelt társaság csődhelyzetéről, a felszámolási kérelmekről számolt be. Ezeket azonban sikerült "kezelni": a Középületépítő Timár vezetése alatt mind ez idáig nem dőlt be. Arra a kérdésre, hogy "hová lett a 3,2 milliárd forint?", ő nem tudott válaszolni, de szeptemberben, az újabb borús hírek nyomán, az MFB lapunknak tételesen felsorolta, a cég mely beruházásokra költötte el a pénzt. A gondok hátteréül az "általános építőipari válságot" jelölték meg.
Információink szerint tavaly Timár komoly reményeket fűzött nagy ívű beígért megrendelésekhez, illetve egy, az MKB-tól felveendő áthidaló hitelhez. Tavaly év végén világossá vált, hogy a hitelt - a nemzetközi bankválságra visszavezethetően - nem kapják meg. Arról tavaly ellentmondó híreket kaptunk, hogy a cég kilincselt-e újabb állami pénzekért - mindenesetre életszerű lett volna -, ilyet mindenesetre nem kapott.
Pénteken információink szerint Timár Gyula már nem jelent meg a közgyűlésen: lemondását kész tényként kezelik. Utódjául az eddig is a cégnél dolgozó Tóth Istvánt nevezték meg. A társaság saját tőkéje tavaly a veszteségek nyomán a törvényi minimum alá csökkent, amit a törvények alapján a tulajdonostársaknak tőkepótlással kellene helyrebillenteniük. Erre azonban jelen állás szerint egyik sem hajlandó.
Bár a kormány és az ellenzék között teljes az elvi egyetértés a hazai építőipar megmentését illetően, ez a Középületépítőre a jelek szerint nem vonatkozik. Habár a mostani hírek hallatán a társaság körül megjelentek az ilyenkor elmaradhatatlan "befektetők" is, vérmes reményeket ehhez sem sokan fűznek.