Az, hogy a pénzügyi kultúra terén hol állunk, egyetlen adattal is jól érzékeltethető: Magyarországon a 15 évnél idősebbek alig több mint fele rendelkezik bankszámlával, miközben ez az arány Csehországban 64, Ausztriában 94, Németországban pedig 99 százalék.

A megfelelő alapismeretek és szemlélet hiányának számos oka van. A magyarok többsége semmilyen pénzügyi és gazdasági oktatásban nem részesült, s mivel számottevő piacgazdasági tapasztalatokkal sem rendelkeztünk, ezt a tudást jó ideig tapasztalati úton sem volt lehetséges megszerezni. Mindehhez passzív felhasználói attitűd és általános bizalmatlanság párosul a pénzügyekkel és a szolgáltatókkal szemben. A GfK Hungária legutóbbi felmérése szerint az ügyfelek alig 28 százaléka átlagos tájékozottságú, de nyitott a pénzügyekkel kapcsolatban, míg további 21 százalékuk (jellemzően 20-40 év közötti, magas iskolai végzettségűek) ért is ehhez a területhez. Ezzel szemben az emberek 14 százalékát egyáltalán nem érdekli a kérdés, 19 százalékuk bizalmatlan a szolgáltatókkal és termékeikkel szemben, 18 százalékuk pedig kifejezetten ellenségesen viszonyul a témához.

Pedig néhány egyszerű trükkel, napi néhány perc vagy időnként egy-két óra ráfordítással magunk is sokat tehetünk azért, hogy pénzügyeinket tudatosabban, átláthatóbban kezeljük. Családi költségvetés összeállításával például nyomon követhetjük és könynyebben kézben tarthatjuk pénzügyeinket, reálisabban megítélhetjük anyagi helyzetünket. Így azt is jobban fel lehet mérni, mennyit tudunk havi bevételeinkből megtakarítani, illetve milyen nagyságrendű hitelt tudnánk hosszabb távon is törleszteni.

A tanulást érdemes már fiatalon elkezdeni: gyerekeinket is megtaníthatjuk pénzügyeik folyamatos kézben tartására. A bevételi oldalon feltüntetett zsebpénzt, ösztöndíjat vagy diákhitelt össze lehet vetni a kiadásokban szereplő tételekkel, a szórakozásra, vásárlásra vagy a továbbtanulásra, kollégiumra elköltött forintokkal.

Kártyaterminálok egy hipermarketben

Ha a családi költségvetés pluszban van, el lehet gondolkodni azon, hogy megtakarításunkat befektessük, vagy egy nagyobb beruházásra, vásárlásra fordítsuk, esetleg hitellel is kiegészítve. A különböző életszakaszokban - tanulás, önállósodás, családalapítás, aktív felnőttkor, nyugdíjas évek - persze jellemzően nemcsak anyagi helyzetünk és igényeink változnak, hanem a pénzügyi termékek is, amelyeket használunk. Egy húsz és harminc közötti, frissen elhelyezkedett, családot alapító fiatal felnőttnek nagyobb valószínűséggel van szüksége lakás- és fogyasztási hitelre (például autóvásárláshoz), míg megtakarításait feltehetően alacsonyabb kockázatú termékekben - bankbetétben, állampapírban - tartja. Ezzel szemben egy 30-45 éves, életpályája csúcsán lévő ember már inkább nyugdíjcélú megtakarításait növeli, vagyon- és életbiztosításokat köt, befektetései között pedig nagyobb arányban szerepelnek hosszabb távú, magasabb hozammal kecsegtető, de kockázatosabb elemek, például magasabb kockázatú befektetési jegyek, esetleg részvények.

A magyar lakosság - amenynyiben megtakarít - konzervatív megtakarító, amit jól mutat, hogy a szeptember végi adatok alapján pénzügyi vagyonunk 35 százaléka készpénzben és bankbetétben áll, a bonyolultabb megtakarítási formák népszerűtlenebbek, mint az Európai Unió régi tagországaiban. (Igaz, spórolásban sem jeleskedünk valami nagyon: a GfK legutóbbi, tavaly novemberi felmérése szerint a lakosság mindössze 19,2 százaléka rendelkezik pénzügyi megtakarításokkal.) Magyarországon a részvények aránya a befektetések között jelenleg alig éri el a két százalékot, míg az unióban több mint 15 százalék. A kockázatkerülés mellett ez azonban abból is fakad, hogy sokan nem tudják előre, menynyi pénzt tudnak nélkülözni, illetve csak kisebb, minden hónapban változó összeget tudnak félretenni. Ráadásul a többség (a GfK adatai szerint 68 százalék) a váratlan kiadásokra tesz félre, így nem meglepő, hogy a spórolt pénzt vagy készpénzben, vagy bankbetétben tartjuk, hiszen utóbbit is bármikor fel lehet szabadítani, legfeljebb a kamatokat veszítjük el.

Írásunk a Magyar Nemzeti Bank szakmai közreműködésével készült.

Tipikus pénzügyi termékek életciklusonként

Forrás: MNB