Tógazdaságok akadhatnak horogra
Amennyiben a Balatoni Halászati Zrt. február 5-re tervezett közgyűlése határoz a főtulajdonosi döntés végrehajtásáról, februárban megjelenhet a privatizációs kiírás a cég somogyi és zalai tógazdaságaira, valamint a halfeldolgozójára - mondta lapunknak Kiss György Károly, a cég elnök-igazgatója. A főtulajdonosi jogokat gyakorló Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a napokban úgy döntött, hogy a társaság a jövőben csak a tó ökológiai egyensúlyáért felel, és privatizálják a tógazdaságait, valamint a halfeldolgozóját.
A Balatonnál stratégiai fontosságú, közcélú feladatokat ellátó, de piaci gazdálkodást is folytató halászat tavaly került le a tartós állami tulajdonban tartandó cégek listájáról. A változtatások alapvető célja a súlyos forráshiánnyal küszködő társaság tevékenységeinek szétválasztása és a magántőke bevonása az adósságrendezésbe, illetve a működtetésébe. Tavaszszal a tulajdonosok - az állami tulajdonosi jogokat gyakorlók (a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a Balaton Fejlesztési Tanács és egy agrárvagyon-kezelő társaság), valamint a dolgozók - egyszer már döntöttek a cég holdinggá alakításáról, amit azonban nem szentesített közgyűlési határozat, így végrehajtatlan maradt. Az újabb döntés értelmében az állami kézben maradó "kifilézett" cég látja majd el a közcélú feladatokat; haltelepítéssel, halőrzéssel, állományszabályozó halászattal szolgálva a tó ökológiai egyensúlyát, valamint felelve a horgászturizmusért.
A tervek szerint a cég 1060 hektárnyi, Zala és Somogy megyei tógazdaságait 8-10 egységben, külön-külön kiírásban hirdetik meg eladásra, míg az eddig bérleti formában működtetett 500 hektárnyi tógazdaságai szerződéseit felmondják. A cégvezető szerint a balatonlellei Irmapusztai halfeldolgozóból nagyobb bevétel származhat, ha a tevékenységet előbb önálló kereskedelmi céggé alakítja, és az ingó, valamint ingatlan vagyon mellett a piacaival, szakembereivel, szállítói eszközparkjával együtt privatizálja, ezért várhatóan ezt az utat választja a tulajdonosi kör.
A balatoni halászat idén mintegy 200 főt foglalkoztatott. A jövőbeni feladatainak elvégzésére elegendő lesz egy 45-55 fős dolgozói létszám. Kérdéses egyelőre, hogy az eszközértékesítésnek számító privatizációban miként lehet majd foglalkoztatási feltételeket szabni a kiírásokba, vagyis garantálni a több mint száz, elbocsátásra váró halászati dolgozó továbbfoglalkoztatását.
A tavak a földnyilvántartás szerint mezőgazdasági művelési ágba tartoznak, amelyek tulajdonosa csak magyar magánszemély lehet az unió által kifogásolt, ezért már csak pár évig érvényben maradó jogszabályok értelmében. Kiss György Károly szerint még mindig nyomott árakon lehet hazánkban mezőgazdasági területekhez jutni, ami pár éven belül változhat, így jó befektetésnek ígérkeznek a tógazdaságok.
A cégvezető szólt arról is, hogy a Balatoni Halászati Zrt. kötelező feladatainak ellátása drágulni fog. A menedzsment által támogatott holdinggá történő átalakulás helyetti privatizáció ugyanis azt jelenti, hogy piaci árakon kell majd beszereznie a cégnek a Balatonba telepítendő halakat, és feldolgozatlanul értékesítenie a kifogottakat.
A részleges privatizációtól remélt 2,0-2,5 milliárd forint bevételt a főtulajdonosi jogokat gyakorló vagyonkezelő részben a társaság adósságállományának felszámolására kívánja fordítani (amely most jócskán meghaladja a tavalyi 750 millió forintos szintet), részint a további működését kívánják finanszírozni majd belőle.
A balatoni halászatnak évente 350 millió forint bevétele származik a horgászjegy-értékesítésből, amely nem fedezi a horgászturisztikai, valamint közcélú feladatainak a költségeit. Kiss György Károly szerint a karcsúsítás után egyértelművé válik a kötelező feladatok ellátásának forrásigénye, amelynek állami finanszírozásával véget érhet a jó ideje vagyonfelélésre kényszerült társaság több évtizede tartó vegetálása. A vezetés és a fejlesztési tanács javaslata szerint a cég stratégiai fontosságú feladatainak körét és ennek fedezetét törvényileg, illetve külön költségvetési tételben kellene garantálni a jövőben.
