Régi gondok, egyszerre
Lettország az "új Argentína", Ukrajna az "új Indonézia" - keresett analógiákat, elméleti párhuzamokat az amerikai Országos Sajtóklub rendezvényén a Nobel-díjas Paul Krugman. A Princeton Egyetem tanára, a The New York Times publicistája "európai perifériáról" beszélt, ám Magyarországig már nem jutott el a Nemzetközi Valutaalap hitelére szoruló országok felsorolásában.
Az ötvenöt éves szakember a pénzpiacok megroppanásától a különféle "buborékok" kipukkadásáig levezette: a mostani gazdasági válság egyes elemei jól ismertek a szakemberek előtt, legfeljebb bizonyos fogalmak mára átalakultak. Így például ma már bankon nem feltétlenül egy épületet kell érteni, ablakában a pénzügyi felügyelet táblácskájával - hanem a párhuzamos vagy árnyékbankrendszer kialakulásával egyszersmind az ugyanarra az alapelvre épülő kockázati alapokat is. - Amit látunk, korántsem példátlan. Ellenkezőleg: minden problémát jól ismernek a gazdasági élet szereplői, csakhogy most ezek egyszerre jelentkeznek. Krugman felidézte: mikor a 90-es években kollégáival, köztük Ben Bernanke jelenlegi Fed-elnökkel a japán krízist elemezték, felvetették: elérheti-e ilyesmi a modern nyugati világot, jelesül Amerikát is? Most pont ez történt.
Ilyenkor a hitelfolyam élénkítése céljából a minél agreszszívabb monetáris politika az egyetlen hatásos gyógyír. A Fed, ha kilenc lépésre elaprózva is, de 425 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, a múlt héten már lényegében a nullára - gyakorlatilag a 0-0,25 közötti tartományba. - Ennek vannak látható pozitív jelei a hitelpiacon október közepéhez képest, de a gond az, hogy ez ma már nem elégséges - fogalmazott az idei közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje. A Fed javára írta, hogy az Európai Központi Bank még nemrég is az irányadó kamatláb emelését erőltette, üldözve az inflációt.
A Fed "mennyiségi könnyítése" - például értékpapírok felvásárlása - mellett Krugman feltétlenül szükségesnek tartja a Barack Obama megválasztott elnök által beharangozott, infrastrukturális fejlesztésekre épülő élénkítő csomagot, amely a mai ismeretek szerint 850 milliárd dollárt pumpál a gazdaságba.
Csakhogy ez Krugman szerint kevés. - Ez az összeg két évre elosztva nem lesz elég ahhoz, hogy visszavezessen bennünket az ötszázalékos munkanélküliségi rátához. Most a gazdaság hatszázalékos ütemben esik vissza, az állástalanok aránya 9-10 százalékra ugrik majd. Számoljunk! A GDP egy százalékával 1,5 százalékos GDP-növekedést lehet produkálni, ugyanakkor ha 200 milliárd dollárt pumpálunk a gazdaságba, azzal egyszázalékos munkanélküliség-csökkenést lehet elérni - fejtegette a szakember. Krugman, aki Keynes elméleteinek új felfogású követőjének számít, megemlítette mestere tankönyvszerű példáját: a mostani nehéz helyzetben az is jó megoldás, ha a közszféra zsákokban elássa a pénzt, a magánszférának pedig pusztán annyi a dolga, hogy kiássa. Így is növelhető az álláshelyek száma, akárcsak a vásárlóerő.
Kajánul mosolyog ugyanakkor afölött, hogy az általa is (neo)konzervatívnak nevezett Bush-kormány - amelynek ő maga régóta kíméletlen kritikusa - felfedezte a beavatkozó gazdaságpolitikát.
