A Rúzs rejtélye
Ám az évet két, példátlan léptékű pénzpiaci botrány fogja közre. Kirobbanhattak volna ilyenek bármikor máskor is, de mégsem így történt. Két férfi, két eset az Atlanti-óceán két oldalán. Az "egzotikus" papírok, a bonyolult derivatívák, hitelbukás-swapok korában pofonegyszerű módszerrel verték át környezetüket. Januárban még Brüsszelből jelentettem: Jérome Kerviel, a Société Générale párizsi munkatársaként "sima vaníliát" megjátszva vitte véghez minden idők legnagyobb, 4,9 milliárd eurós brókercsalását. Nem sikkasztotta el a pénzt, akár nyerhetett is volna. Csak éppen vesztett. Tőzsdei hosszra játszott, egymásra épülő hosszú pozíciókat vett fel, azonnali vételi és eladási ügyleteket kötött a profit reményében, limitjét messze túllépve. A 31 éves, halk szavú fiatalember hét és fél éve dolgozott a francia banknál, munkatársai "törékeny, nem különösebben tehetséges" személyként írták le.
Bernard Madoff (70 éves), akivel zárjuk az évet, viszont "mindenki Bernie-je", a manhattani társasági élet megnyerő modorú központja volt, aki sokszor golfklubokban, luxusüdülőkben vette fel a megrendeléseket. Jótékonykodott, politikai kampányokat is támogatott, főleg demokratákét. Zseniális alapkezelőnek tartották, akihez öröm volt vinni az embernek a vagyont. - A megtérülések elképesztőek voltak, évtizedeken át megbíztunk a fickóban. Ha ki akartad venni a pénzt, napokon belül mindig megjött a csekk. Ezért döbbentünk meg annyira mindannyian - mondta az egyik károsult, akinek Bernie elverte a pénzét. Elverte? Ezt Kerviel tette volna. Madoff, úgy tűnik, (szintén) minden idők legkomolyabb pilótajátékát működtette, egyszerűen eldugdosta a befektetéseket gazdáik elől, és ezt őrizetbe vétele napján meglepő őszinteséggel tárta fel. Akár 50 milliárd dollár is lehet a végszámla.
Rejtély, mire játszhatott ez az okos ember, hiszen a pilótajátékot, ha egyre csak növekszik, egyszerűen nem lehet megnyerni. Mindenesetre mindig ügyesen manipulált. Az elektronikus kereskedés úttörője volt, de nem adott online hozzáférést az ügyfeleinek. Ha beszámolót kellett készítenie az értékpapírpiaci felügyelet, a SEC részére, gyorsan készpénzre váltott. Nem esett a pilótajátékok tipikus működtetőinek hibájába, nem a mohóságra épített. Nemrég, Soros György washingtoni sajtótájékoztatóján mulatságos elhallásra került sor. Egy olasz újságírónő "meghatározó mohóságnak" (greed) értette, amikor a befektető "meghatározó hitvallásról" (creed), történetesen a Greenspan-féle piaci deregulációról beszélt. - Attól tartok, a mohóság mint emberi tulajdonság örökre velünk marad - felelte nevetve Soros. De nem feltétlenül ebben az esetben. Az "elképesztő megtérülések" valójában igen jó, de nem szenzációs, 12-13 százalékos hozamok voltak. Játékelméleti paradoxon: a saját idősíkjában mindenki nyertes, és csak a teljes időintervallumot áttekintve derül ki, hogy mindannyian vesztesek. Igaz, a tartomány sokáig befoghatatlan, mindig jöhet elvileg n+1-edik, n+2-edik befektető, akinek beugrójából legalább a többiek hozamát és a saját cég költségeit, profitját ki lehet fizetni. De az egészet megnyerni mégsem lehet. Idén hétmilliárdot kellett volna kifizetnie Bernie-nek, ekkor már szorult a nyakán a hurok. Ilyenkor már olajra szoktak lépni, ő viszont szépen bevárta a mostani, éjjeli kijárási tilalommal járó házi őrizetet. Napközben elektronikus nyomkövetővel felszerelkezve keresheti fel, aki még szóba áll vele.
De vannak ennél fontosabb rejtélyek is. Miért nem fogott senki gyanút? Jane Bryant Quinn, a Bloomberg publicistája szerint azért, mert figyelmen kívül hagyták Ronald Reagan egyik szavajárását: "Bízzál, de ellenőrizz!" Bernie-n nagy európai bankok, a HSBC, a Fortis, a Banco Santander, a BNP Paribas is buktak milliárdokat vagy százmilliókat, de ők legalább saját kockázati alapjukon vagy áttételen keresztül. Egy Ezra Markin nevű alapkezelő menedzser, az Ascot Partners főnöke csütörtökön három bekezdésben értesítette a befektetőket, hogy bizony Madoffra bízta a pénzüket, összesen 1,8 milliárd dollárt. A tipikus kárvallottak viszont családi alapítványok, egyetemek, jótékonysági szervezetek. A mértékadó amerikai sajtó Madoffal foglalkozó cikkeiben zavarbaejtően és szokatlanul sokat szerepel a "zsidó" szó. A The Washington Post hasábjain Steven Pearlstein külön cikkben mereng el rajta, van-e vajon a történetnek "zsidó tanulsága". Madoff a New York-i zsidó közélet ismert alakja, bizalmi embere, aki a Nasdaq korábbi elnökeként pénzügyi tekintélyre is szert tett. A hólabdamódszerrel lehetett a közelébe kerülni, X ajánlotta be Y-t, Y pedig Z-t. Bernie válogatott közöttük. A Yeshiva Egyetem, ahol az üzleti tudományok karának potentátja volt, most 108 milliót bukott miatta. Veszített a Nobel-díjas Elie Wiesel, a filmrendező Steven Spielberg, a New Jersey-i szenátor, Frank Lautenberg jótékonysági alapítványa is. Francis Fukuyama külön könyvben elemzi a bizalom szerepét a gazdasági életben. Ennek minimuma nélkül semmiféle tranzakció nem lehetséges. Ha attól tartok, hogy a lángossütő elfut a pénzemmel, mielőtt átadná a lángost, ő pedig attól, hogy én lépek meg előbb a sajtos-tejfölössel vagy hamis bankókat nyomok a kezébe, úgy soha nem lesz üzlet. Madoff ügyfelei viszont a ló másik oldalára estek át. "Zsidó kincstárjegy" volt a beceneve, aminek az az alapja: az államkötvény kockázatmentes befektetés a részvényhez képest. A tényleges tőke mellett most a bizalmit is eltapsolta.
"Akkor is ügyelj a felügyelet minőségére, ha anyád a befektetési tanácsadód", írja Quinn. Ennek minőségéről márpedig sokat elárul, hogy Christopher Cox, a SEC elnöke nem saját munkatársaitól értesült a Madoff-botrányról, hanem az észak-amerikai pénzszakma obligát kütyüjén, a Bloomberg-terminálon olvashatta. Pedig csaknem tíz éve már bejelentéseket tettek Madoffal szemben, kisebb ellenőrzésekre sort is kerítettek, találtak ilyen-olyan rendellenességeket. De a kép nem állt öszsze. Ha dossziét nyitottak, nem vitték végig. Pedig lényegében semmi sem stimmelt. Bernie akkor is hozamot garantált, amikor a tőzsde folyamatosan besszben volt, noha elvileg indexalapként, az S&P-t követve működött. Nála továbbá minden egy füst alatt történt (kivéve, hogy külön céget tartott a hiány eldugdosására, kozmetikázva a mérlegkönyveket).
Egy követ fújt a tanácsadó, a bróker, a könyvvizsgáló. Az Enron-, a WorldCom-botrányok után a 2002-es Sarbanes-Oxley-törvény (a Wall Street zsargonjában: a Sarbox) rendet próbált teremteni a funkciók szétválasztásával, de ez a nagy, tőzsdei cégeket érintette. Az Enron-botrányba belerokkant a vállalat könyvelője, Arthur Andersen. Mármost Bernie-nek, a tízmilliárdokat eltüntető "machernek" egy alig létező cég, a Friehling & Horowitz ("bété") könyvelt a sufniban. A gigantikus pilótajátékot a Madoff-féle Investment Securities mindössze huszonnégy munkatársa működtette a Keleti 53. utca és a Harmadik sugárút sarkán tornyosuló Rúzsépület egyetlen emeletén.
Coxnak, aki most a kezét tördeli, már csak ez hiányzott. Tavasszal kijelentette, hogy a Bear Stearnsszel minden rendben, majd a bankház pár nappal később összeomlott. Azóta is folyamatos lépéshátrányban van. Barack Obama a hírek szerint a pénzügyi szolgáltatások mostani felügyelőjét, Mary Schapirót tervezi a helyére kinevezni. Az elnökválasztási kampányban John McCain követelte Cox fejét, akkor lehurrogták. Mostanra Arthur Levitt, aki a Clinton-érában volt a SEC elnöke, is eljutott idáig. Ez nem pusztán személyi kérdés. A deregulátorok, akiket Soros az eddigi uralkodó hitvallás letéteményeseinek nevezett, élükön a korábban megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Alan Greenspannel, olyan szabályozó szerveket szerettek maguk körül látni, amelyek minél kevesebbet szabályoznak. "A piac majd megoldja." Greenspan, Robert Rubin és Levitt közösen érték el például, hogy a CDS-ek, a hitelbukás-swapok ne férjenek be a határidős ügyletek felügyelete alá. Ezek bizonyultak a másodlagos jelzáloghitel-piaci válság mérgező áttéteinek. A kockázati alapok nemzetközi felügyeletének ötletét a Bush-kormány a mostani, washingtoni pénzügyi csúcson lesöpörte az asztalról. A SEC is kiüresedett intézménnyé vált, sorra a Bloomberg-terminálon olvashatja, hol nem volt ott. 880 vizsgálója közül egy sem borította Bernie-re az asztalt a Rúzsépületben. Madoff-ot ráadásul (igaz, rövid ideig) rokonság fűzte a SEC egyik hivatalnokához, akinek éppen az volt a feladata, hogy körülötte szaglásszon.
2009 az ökör éve lesz a kínai naptárban. Ez még a patkánynál is kevésbé ígéretesen hangzik.
Washington, 2008. december
